Mázlisták voltak a korai dínók

Vágólapra másolva!
Kétszázmillió évvel ezelőtt is nagy fajkihalás sújtotta az élővilágot. A katasztrófa okozója az Atlanti-óceán megszületése volt, amelynek során rengeteg láva ömlött a felszínre. Az emiatt bekövetkező klímaváltozás vesztesei az állatvilágot uraló, ősi krokodilszerű élőlények voltak, amelyek pusztulásával megkezdődhetett a dinoszauruszok felemelkedése.
Vágólapra másolva!

Amerikai kutatók először dokumentálták a régi elméletet: a triász végi tömeges kihalásban és a dinoszauruszok felemelkedésében alapvető szerepet játszottak az akkor zajló hatalmas vulkánkitörések. A korai dínók ráadásul mázlisták voltak.

Mintegy 200 millió évvel ezelőtt a Föld teljesen másképp festett, mint napjainkban. A szárazföldek egyetlen szuperkontinensben forrtak össze (Pangaea), az Atlanti-óceánnak még nyoma sem volt, és az uralkodó állatcsoport a mai krokodilok rokonságába tartozó úgynevezett crurotarsiák közül került ki.

Ekkor azonban jelentős fordulat állt be bolygónk életében. Amikor Észak-Amerika és Afrika távolodni kezdett egymástól, elkezdődött a Pangaea széttöredezése. A köztük kialakuló Atlanti-óceán központi hasadékrendszeréhez kapcsolódva kiterjedt vulkáni működés kezdődött, melynek eredményeképpen a kiömlő bazaltos összetételű láva több mint 9 millió négyzetkilométernyi területet borított be. Ezt nevezik Közép-atlanti magma provinciának (Central Atlantic Magmatic Province = CAMP). A kitörések körülbelül 600 ezer évig tartottak.

A Brown Egyetem által vezetett nemzetközi kutatócsoport két amerikai medencében (Newark-medence, Hartford-medence), valamint Angliában végezte most publikált vizsgálatait. Az eredmények azért kiemelkedően fontosak, mert olyan tavi üledékekből vizsgálták az ősmaradványokat, amelyek a lávafolyások közötti szünetekben rakódtak le. Már eddig is több tucat cikk hozta összefüggésbe a vulkanizmust és a triász végi kihalásokat. Azonban ez az első egyértelmű bizonyíték, ahol ugyanabból a rétegsorból mutatták ki a bazalt jelenlétét és a szénizotópok (C12 és C13) arányának eltolódását a közbeékelődő üledékekből származó ősmaradványokban.

A paleontológusok és a geokémikusok a különböző növény- és állatcsoportok kihalása, a fosszilis levelekben mérhető szénizotópok változása, valamint a vulkáni bazaltok közé települő tavi üledékekben talált maradványok alapján tudták rekonstruálni a klímaváltozást. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a masszív, nagy kiterjedésű vulkáni tevékenység miatt nagyon megnövekedett a szén-dioxid és az egyéb üvegházhatású gázok mennyisége a légkörben. Ennek következtében a növényfajoknak körülbelül a fele eltűnt a Föld felszínéről. A páfrányspórák viszont kiugró mennyiségben jelennek meg, jelezve, hogy a páfrányok az első növények között voltak, amelyek újra benépesítették a vulkánkitörések által letarolt területeket. A légköri gázok mennyiségének hirtelen növekedése számos állatcsoportot is érzékenyen érintett. Így például a crurotarsiákat is megtizedelte, amelyek a triász során erőteljes versenyfutásban voltak a legkorábbi dinoszauruszokkal.

A klímakatasztrófa következtében tehát a kistermetű korai dinoszauruszok felszabadultak a vetélytársak nyomása alól, és fokozatosan az állatvilág domináns részévé váltak. A triász időszak végén elkezdődött a dinoszauruszok uralma a szárazföldeken. Az továbbra is nyitott kérdés, hogy miért élték túl a dinoszauruszok azt a kihalási eseményt, amely kiirtotta a crurotarsiákat. Egyes vélemények szerint csupán szerencséjük volt, mivel egyes fajaiknál már korábban kialakultak véletlenül olyan alkalmazkodások, amelyek előnyösek voltak a bekövetkező klíma katasztrófa idején.

Forrás: Jessica H. Whiteside/Brown University

Hatalmas lávafolyás takarta be a korábbi triász kőzeteket, itt például Új-Skócia partjainál. A felső, barna réteg a megszilárdult lávakőzet, alatta fehér és vöröses triász rétegek. A láva az Atlanti-óceán medencéjének felnyílásakor ömlött ki

* * *

Rovatunk mostantól a Facebookon és a Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.