Hatalmas búvárharang állíthatja meg az olajfolt növekedését

Még a sokat tapasztalt olajipari szakemberek számára is fogas kérdés, hogy miként lehet egy a tenger felszíne alatt 1500 méter mélyen lévő sérült vezeték esetében meggátolni az olaj szivárgását. Márpedig a Mexikói-öbölben súlyos ökológiai katasztrófával fenyegető olajszennyezés minél gyorsabb lokalizálása és az olaj utánpótlásának elzárása rendkívül fontos lenne. Éppen ezért egy különleges technológiát is bevetnek a szakemberek: egy 100 tonnás hatalmas búvárharang segítségével próbálnak gátat szabni a kiömlő olajnak.

A probléma kettős, hiszen a már felszínre jutott olaj összegyűjtése vagy elégetése sem egyszerű feladat, a nagyobb gond azonban az, hogy a mélyből folyamatosan érkezik az utánpótlás, hiszen a sérült vezetékből még most is szivárog az olaj. Ahhoz tehát, hogy a felszíni szennyezést felszámolhassák, mindenekelőtt az azt tápláló forrást kell elzárni. Erre többféle módszer is kínálkozik, a szénhidrogénben gazdag, meder alatti réteg újabb, irányított megcsapolásától (mely csökkentené a nyomást) át a búvárharangos megoldásig.

Első lépésként a szakemberek egy 100 tonna tömegű, vasbetonból és acélból készült olajfogó kupolát juttatnak el uszályon a partoktól mintegy 80 km távolságban lévő elsüllyedt fúrótoronyhoz (lásd a képeken). Ezt követően a mélyépítések - például hidak vagy tengeri fúrótornyok pilléreinek építésénél - alkalmazott, alul nyitott "búvárharangot" (mely tulajdonképpen egy óriási, levegővel teli szekrényként képzelhető el) ráeresztik a sérült vezetékszakaszra.

A búvárharang elven működő szerkezetekkel (más néven keszon), mely a szakirodalmi meghatározás szerint a mélyépítésnél is használt túlnyomásos légterű, alul nyitott süllyesztőszekrény, már régóta kísérleteztek a feltalálók. A középkorban például maga Leonardo da Vinci (1452-1519) is készített ezen az elven működő, külső levegőztető vezetékkel is ellátott készüléket. Napjainkban széleskörűen alkalmazzák az építőiparban ezeket az eszközöket, ilyen hatalmas méretű, mint amit most a Mexikói-öbölben bevetnek, azonban nagyon kevés létezik.

Ahhoz, hogy az olaj ne a tengerbe, hanem ebbe a süllyesztőszekrénybe jusson, előbb el kell távolítani belőle a levegőt. Miután ez megtörtént, az olaj (a becslések szerint napi 755 ezer liter) az immár zárt térbe ömlik majd bele, ahonnan a felszínre szivattyúzzák és tartályhajókba fejtik át. Amennyiben ez az egyszerűnek hangzó, ám a gyakorlatban meglehetősen bonyolult műszaki megoldás működőképesnek bizonyul, akkor megkezdhetik a szakemberek a felszíni olajszennyeződés teljes felszámolását is.

"Ha sikerül a búvárharangot a helyére juttatni, úgy már jövő hét elején megkezdődhet az olaj forrásának felszívása" - mondta John Curry, a BP olajipari vállalat szóvivője.

Bizonyos esetekben búvárharangokat alkalmaznak a keszonbetegség kiküszöbölésére is. Amennyiben ugyanis mélyen a víz alatt, nagy nyomású közegben dolgoznak a búvárok, majd pedig hirtelen felemelkednek, úgy a belélegzett és a vérben feloldott gázok nagyobb buborékok formájában kiválnak és szédülést, eszméletvesztést vagy akár halált is okozhatnak. Éppen ezért lassan, fokozatosan kell felemelkedniük, hogy a vérből felszabaduló gázbuborékok kisebbek legyenek, és a tüdőn keresztül eltávozhassanak. A munkavégzés, illetve a felemelkedés során ezért alkalmaznak például szabályozható nyomásviszonyt biztosító búvárharangokat.