A munkahely hordozhatja a legtöbb rákkeltő kockázatot

2010.06.21. 17:55

A rák kialakulása az esetek kétharmadában az életmódbeli tényezőkkel, például a dohányzással függ össze. Ez régóta nem kérdés, de a maradék egyharmad okaiban nincs egyetértés. Valószínű, hogy a környezeti és munkahelyi okokra vonatkozó, majdnem harminc éves becslés mára elavulttá vált. Sokak szerint a számok lekicsinylése figyelemelterelő taktika, ami mögött ipari érdekek húzódnak meg. Ugyanakkor nem valószínű, hogy valaha is képesek leszünk a környezeti anyagok rákos halálesetekben betöltött valódi arányának meghatározására. Az ezeknek való kitettség és a rák kialakulása ugyanis szoros kölcsönhatásban áll a genetikai és az életmódbeli faktorokkal. Olyan az egész, mintha a pókháló szálait néznénk, és azt próbálnánk megmondani, hogy melyik fontos közülük.

"Kedves Mindenki! Egy amerikai orvosi intézet, a Walter Reed Army Medical Center kutatócsoportja nemrég közölte, hogy nem szabad műanyag edényben ételt melegíteni a mikrohullámú sütőben! Csakis kerámiaedényeket, illetve edzett üveget lehet használni, mert a műanyag és az ételben lévő zsír keveredése, illetve a hő hatására egy dioxin nevű anyag válik ki, ami rákot okoz, főleg mellrákot. ... Küldjétek és mondjátok meg mindenkinek, aki fontos nektek, ezt kéri az üzenet küldője. Ezt a felhívást egy amerikai orvosi intézet kutatócsoportja adta közre" - írja egy széles körben terjedő elektronikus levél, amely az utóbbi hónapokban ismét felbukkant.

Igaz a hír? Valóban rákot okoznának a mikróban műanyag edényben melegített ételek? Némi kutatómunkával (lásd keretes írásunkban) viszonylag könnyen ellenőrizhetjük a levél hitelességét, és közben az is kiderül, hogy a sütőkhöz készített műanyag edények nem bocsátanak rákkeltő vegyületeket az ételekbe, a hő hatására megolvadó edények - például a margarinos vagy fagylaltos dobozok - használata azonban kerülendő. Érdemes minden alkalommal ellenőriznünk azt is, hogy a használni kívánt edényen rajta van-e a mikrohullámozható felirat (bővebben: A rák kiváltó okai - A leggyakoribb mítoszok).

A rákbetegségek körülbelül kétharmadát magunknak okozzuk

Milyen mértékben felelősek a környezetünkben található különféle anyagok - például a már említett dioxin - a daganatos betegségek kialakulásáért? A kérdés megválaszolásához elsőként azt kell tisztáznunk, hogy a rákbetegségek okai az esetek körülbelül kétharmadában a saját életmódunkban keresendőek. Ilyen mindjárt a dohányzás: ha hódolunk ennek a szenvedélynek, nem árt tudnunk, hogy a cigarettafüstben a dioxinon kívül eddig körülbelül 4000 féle kémiai anyagot, például policiklusos aromás szénhidrogéneket, benzpirént, nitrogén-oxidokat, formaldehidet és nitrózamint is sikerült kimutatni. A füsttel a szánkba kerülő vegyületek ráadásul a nyállal reagálva egy olyan agresszív vegyületkeveréket hoznak létre, amely megtámadja a száj nyálkahártyájának sejtjeit.

A rák további, jól ismert kiváltó okai a helytelen, egyoldalú táplálkozás, a túlzott elhízás, valamint az elegendő mennyiségű mozgás hiánya. Ez régóta nem kérdés a kutatók körében, a daganatos betegségek maradék egyharmadának okaiban azonban már nincs egyetértés a szakemberek között.

Még mindig az 1981-ben becsült adatokat használják

A környezetünkben előforduló rákkeltő anyagokkal kapcsolatos vitát Barack Obama amerikai elnök rákos megbetegedésekkel foglalkozó tanácsadó testületének (President's Cancer Panel) legutóbbi állásfoglalása élesztette fel ismét. Az amerikai Nemzeti Rák Intézethez (National Cancer Institute) tartozó testület szakértői ugyanis arra figyelmeztetnek legutóbbi jelentésükben, hogy a rák környezeti és munkahelyi okaival kapcsolatos eddigi hat százalékos becslés - ekkora mértékben lennének felelősek a különféle vegyületek a rákhalálozásokért - mára elavulttá vált. A kutatók szerint ennél valamivel magasabb arányról lehet szó - a teljes, minden részletre alaposan kitérő dokumentum innen tölthető le.

Forrás: [origo]

A 2010. május 6-án kiadott anyag szerzői - LaSalle D. Leffall a Howard Egyetemről és Margaret L. Kripke a Texas Egyetemről - azt írják, hogy a rákkeltő anyagokkal való környezeti vagy munkahelyi kitettség nyomán kialakuló és végül halálhoz vezető daganatok aránya ma már messze alulbecsült. Az eddigi hat százalékos becslés egyébként egy 1981-es tanulmányból származik, amelyet Sir Richard Doll and Sir Richard Peto jelentetett meg az amerikai Nemzeti Rák Intézet folyóiratában. Az ebben szereplő adatok szerint a rákkal kapcsolatos halálozások két százalékáért felelősek a környezet szennyező anyagai, és négy százalékért a munkahelyen való kitettség.

Melyik szál a fontos egy pókhálóban?

Az Amerikai Rák Szövetség azonban nem ért teljesen egyet az új jelentés állításaival. Szerintük ebben a kérdésben jelenleg nincs tudományos konszenzus, így lehet ugyan, hogy a hat százalékos arány valóban alábecsült, ez azonban csak az egyik lehetséges variáció. "Amíg nem rendelkezünk valódi bizonyítékokkal, addig mindez csak egy feltevés marad" - mondja dr. Michael Tunn epidemiológus, aki szerint Barack Obama jelenlegi tanácsadó testülete eltúlozza a környezeti és munkahelyi okokból eredő veszélyeket. "Természetesen léteznek ezek a veszélyek, de miért koncentrálnánk ezekre, amikor teljesen egyértelmű, hogy a rákmegelőzés hatékonysága a megfelelő életmódon múlik? A legfőbb veszélyek: a dohányzás, a Nap ultaibolya sugarai és a helytelen táplálkozás."  

A rák környezeti okait kutató szakemberek szerint a számok lekicsinylése mindössze figyelemelterelő taktika, amely mögött ipari érdekek húzódnak meg. A környezet-epidemiológusok szintén a rákmegelőzésre helyezik a hangsúlyt, és azt szeretnék, hogy mindennapi életünk során minél kevésbé kelljen bármilyen rákkeltő vegyülettel érintkeznünk. Ami viszont valódi problémát jelent, hogy nem lehetséges egy-egy kémiai anyagot egy-egy konkrét ráktípushoz rendelni. Egyes esetekben persze világos az összefüggés: a kipufogócsövekből távozó benzol leukémiát okozhat, a lakásokban esetenként jelenlévő radon pedig a tüdőrák kockázatát növeli. Az ivóvízben előforduló arzén a bőr-, a máj- és a húgyhólyagrákkal hozható összefüggésbe, de rákot okozhat például az azbeszt, a hat vegyértékű króm, a penészgombák által termelt mérgező anyagok (aflatoxinok), valamint a vinil-klorid (a PVC - poli-vinil-klorid- alkotója) is.

"Nem valószínű, hogy a kutatók képesek lesznek a környezeti anyagok rákos halálesetekben betöltött valódi arányának meghatározására. A környezeti anyagoknak való kitettség ugyanis szoros kölcsönhatásban áll a genetikai és az életmódbeli faktorokkal. Olyan az egész, mintha a pókháló szálait néznénk, és azt próbálnánk megmondani, hogy melyik fontos közülük" - mondja dr. Ted Schettler, a Science and Environmental Health Network nevű nonprofit egyesület igazgatója.

Kicsit sem mindegy, hogy letüdőzzük-e a rákkeltő anyagokat

"Fikció, hogy meg fogjuk becsülni a környezeti okokból bekövetkező rákhalálozás valódi arányát. Ezt nem tudja senki, és nem is tudhatja senki. Miért ezen lovagolunk még mindig?" - kérdezi Richard Clapp, a Boston Egyetem munkatársa, aki 2005-ben és 2007-ben is társszerzője volt a témával foglalkozó egyik nagy áttekintő tanulmánynak.

Az amerikai Nemzeti Egészség Intézetek legutolsó felmérésében 54 olyan rákkeltő vegyületet azonosított, amelyek az ember esetében is igazoltan daganatok kialakulásához vezethetnek. A legnagyobb kitettség a különféle munkahelyi szituációkban jelentkezhet - ha például valaki nap mint nap veszélyes anyagokkal kénytelen dolgozni - de a környezetből származó vegyületek is ugyanígy szerepelnek a listán. Márpedig, érdemes figyelembe vennünk azt a tényt, hogy az anyaméhtől egészen öregkorunkig találkozhatunk ezekkel az anyagokkal: a legtöbbünk nem fogja tudni megmondani, hogy ezek pontosan mely anyagok voltak. Ezek a vegyületek egyaránt jelen lehetnek a táplálékunkban, a levegőben, a vízben és akár még a gyermekjátékokban is, bár az Európai Unió ezeket 2007 januárjától már kitiltotta.

Forrás: [origo]

Egy friss kutatás szerint a szennyvíztisztítás során még a samponokból, a mosóporokból és a mosogatószerekből is keletkezhetnek rákkeltő vegyületek, így talán sosem fogjuk tudni összeszámolni, hogy mi mindennel szennyezzük a saját környezetünket. A nyilvánvaló nehézségeket még az új jelentés társszerzője, Margaret Kripke is elismeri. "Ha például valaki genetikailag hajlamos a tüdőrákra, de emellett dohányzik és egy szennyezett levegőjű városrészen él, akkor a daganat nem a genetikai hajlam és nem is a légszennyezettség, hanem a dohányzás miatt fog kialakulni. A tüdőrák-halálozás oka 90%-ban a dohányzás, de nem feledkezhetünk meg a maradék 10%-ről sem. Az azbeszt például jelentős mértékben növeli a dohányfüst rákkeltő hatását, ezen keresztül pedig a tüdőrákkockázatot" - mondja Kripke.

Az emberek nem laboratóriumi patkányok, így kísérletezni sem lehet velük: lehetetlen lenne mindenkinél nyomon követni, hogy milyen anyagokkal érintkezett élete során. A veszélyek ellenére azonban nagy valószínűséggel mégiscsak a megfelelő életmód marad a lényeg - véli dr. Michael Tunn, az Amerikai Rák Szövetség már idézett munkatársa. "A cigarettában előforduló rákkeltő vegyületek sokszor teljesen megegyeznek azokkal, amik a környezetünkben fordulnak elő. Amíg azonban a környezetben vannak, kisebb mennyiségben fognak a szervezetünkbe kerülni. A dohányos azonban egyenesen a tüdejébe szívja a karcinogéneket: a kitettség mértékében egyszerűen hatalmas a különbség."

Nyomozás a mikrós email után

Az egészen biztosan igaz, hogy a dioxin rákkeltő, veszélyes anyag. Dioxin keletkezik a klórtartalmú szénvegyületeket tartalmazó anyagok, például a PVC 700-800 Celsius-fokon való égetése során, cigarettázás közben, sőt még egy egészen ártalmatlannak hitt kerti sütés alatt is. A dioxinnal tehát valóban érdemes vigyázni, a lánclevél többi állítása azonban már komoly kétségeket vet fel. Ha például a levélben megadott kutatóközpont, a Walter Reed Army Medical Center honlapjának keresőjébe beírjuk a "dioxin", a "microwave" és a "cancer" szavakat, egyetlen találatot sem kapunk.

A leleményesebb olvasók - a felesleges köröket megspórolva - rögtön a városi legendákkal foglalkozó magyar vagy angol nyelvű weboldalakon kezdik a keresést, így hamar kiderül számukra, hogy a mikró veszélyeire figyelmeztető e-mail angol nyelven 2002 februárjában bukkant fel először. Az eredeti verzióban egy dr. Edward Fujimoto nevű orvos hívta fel a figyelmet a mikrós dioxinveszélyre a Channel 2 televíziós csatorna egyik műsorában, a tudományos hivatkozási alapként megadott Walter Reed Army Medical Center viszont csak később került a levélbe.

Aki nem tartja elég hitelesnek a városi legendákat gyűjtő oldalakat, az a szakmai körökben is mértékadónak számító Amerikai Rák Társaság (American Cancer Society; ACS) oldalán is elolvashatja ugyanezt. A különbség annyi lesz, hogy itt már a Johns Hopkins Egyetem hírlevelét is megjelölik a hír forrásaként, ami természetesen ugyanúgy hamis információ, mint az előbb említett amerikai kutatóközpont. Apró érdekesség, hogy a Channel 2 televíziós csatorna helyett itt már a Honolulu-i KHON TV szerepel. Dr. Edward Fujimoto egyébként valóban létezik, ha pedig a Johns Hopkins Egyetem oldalára kattintunk, az egyetem lánclevélre adott, igen terjedelmes reakcióját is elolvashatjuk. A Cancer Research UK szintén egy hosszabb írást szentelt a különféle lánclevelek igazságtartalmának, így aki további információkra vágyik, itt is részletesen tájékozódhat.



Cikkünk a Scientific American írása nyomán készült.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK