Tükrök helyett ágyúval gyújtotta fel a római hajókat Arkhimédész

2010.06.30. 9:51

Arkhimédész, a neves görög feltaláló a legenda szerint tükrök segítségével gyújtotta fel a városát támadó hajókat. Az utóbbi kutatások szerint azonban gőzágyúkat és gyújtólövedékeket használt az ókori fizikus.

A középkori eredetű legenda szerint Arkhimédész hatalmas tükrökkel fókuszált napfénnyel borította lángba a szicíliai Szirakuza ostromára a második pun háborúban, i.e. 214 és 212 között felvonult római hajóhadat. Tükröket azonban a kortárs római és görög beszámolók nem említenek, és a kísérletek szerint sem hatékony a tükörrel való gyújtás.
 
Joannis Stakas mérnök és Evanghelos Stamatis történész korábban már kísérleteztek parabolikus tükrökkel, melyekket kis, fából, nyugalomban levő hajókat gyújtottak fel. MIT kutatók hasonló kísérletet mutattak be több mint három évtizeddel később, 2005-ben.

Mozgó hajók felgyújtásához azonban folyamatosan változtatható görbületű, a gyújtópontot mindig a hajón tartó tükrök kellenének, de a hajósok még ebben az esetben is könnyen el tudták volna oltani a lassan gyújtó tükör által okozott tüzet. Ha mégis használtak tükröket a védők, azok célja a hajósok elvakítása vagy megzavarása lehetett - erre a célra egyszerű síktükrök is megfeleltek.
 
A mérnöki számítások és a történelmi tények inkább gőzzel működő ágyúkat valószínűsítenek. Cesare Rossi, a Nápolyi Egyetem  gépészmérnöke szerint is sokkal ésszerűbb az ágyús elképzelés.

A gőzágyúk képesek lehettek olyan üreges agyaggolyók kilövésére, melyek tüzet okozó kémiai keverékkel voltak töltve, így támadók hajóit a görögtűzhöz hasonló gyújtó hatás érte volna. Egy fűtött ágyúcső egy csészényinél is kevesebb, mintegy 30 gramm víz gőzzé alakításával már elegendő lökést tud adni a lövedéknek.
 
Az olasz Leonardo da Vinci a 15. század végén felvázolt egy gőzágyút, melyet Arkhimédésznek tulajdonított. Más történelmi beszámolók is Arkhimédésszel kapcsolatban említik meg ezt a szerkezetet.
 
Plutarkhosz görög-római történetíró megemlíti, hogy Szirakuza védői egy, a városfal egyik pontján elhelyezett rúd alakú eszközzel kényszerítették meghátrálásra az ostromló római katonákat. Ez a feljegyzés a gőzágyú közvetett bizonyítéka.

Forrás: [origo]

Giulio Parigi firenzei falfestménye Szirakuza ostromáról. Mai tudásunk szerint a homorú tükör alkalmazhatósága hajók felgyújtására kizárható

Galenus görög-római orvos és filozófus szintén megemlíti a hajókon tüzet okozó görög fegyvert, és szavai nem fordíthatók "gyújtótükörnek".
 
Rossi számításai szerint egy ilyen ágyúból körülbelül 60 m/s sebességgel lökődhetett ki egy 6 kg tömegű lövedék. Az ilyen kezdősebességű golyó 150 m távolságban csapódott volna be, a pálya lapossága pedig lehetővé tette az ellenséges hajók megcélzását.
 
A görögtűz - mint veszélyforrás a hajók számára - számos régi beszámolóban szerepel. Az ismeretlen kémiai keverék állítólag égett a víz alatt is. Leginkább a Földközi-tenger keleti részét 330-tól uraló Bizánci Birodalomból maradtak róla beszámolók, de már Thuküdidész is ír vízzel olthatatlan keverékről i.e. 500 körül.

Forrás: [origo]

Ioannis Skylitzis 12 századi krónikájának ábrája szerint a görögtűz hatékony fegyver volt Bizánc tengeri csatáiban. Valószínűleg Arkhimédész is hasonló keveréket használt Szirakuza védelmekor a gőzágyú lövedékében

Rossi és történész kollégái, Flavio Russo és Ferruccio Russo már több antik fegyvert rekonstruáltak. Flavio római hajítógépeket épített meg, Ferruccio pedig a mechanikus eszközök 3D-s virtuális rekonstruálására specializálódott.

Rossi néhány egyéb munkája régi mechanikus gépezetekkel foglalkozik, melyek esetleg ostromtornyat mozgattak. Valószínű, hogy ezeket a "motorokat" ellensúly hajtotta, és feltalálásuk az első században élt alexandriai Heronhoz köthető. A mechanikus hajtás a tornyok belsejében lehetett. Julius Ceasar megemlíti az ilyen ostromtornyok bevetését a gall erődítmények ellen.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK