Először keltek ki fogságban hosszúcsőrű keselyűfiókák

A világ egyik legveszélyeztetettebb madarának számító hosszúcsőrű keselyű vagy más néven hindu keselyű (Gyps indicus) fiókái első ízben keltek ki fogságban Indiában.

A három fióka még februárban-márciusban kelt ki a tojásból, s mindannyian már túl vannak az első szárnypróbálgatásokon - közölték indiai kutatók. A Természetvédelmi Világszövetség (World Conservation Union) mind a három Indiában honos fajt - a hosszúcsőrű, a keskenycsőrű (Gyps tenuirostris) és a fehérhátú keselyűt (Gyps africanus) kritikusan veszélyeztetettnek minősítette, ebbe a kategóriába a kihalás szélére sodródott állatokat sorolják.

Egykoron keselyűk tízmilliói játszottak kulcsszerepet Dél-Ázsia ökológiai rendszerében: az elhullott állatok tetemét csontig csupaszították le, és alacsonyan tartották a kóbor kutyák és a patkányok létszámát, amelyek szintén nem vetik meg a döghúst, és ezáltal betegségeket terjesztenek a lakosság körében.

Az elmúlt néhány év során azonban a hosszúcsőrű, a keskenycsőrű, valamint a fehérhátú keselyűk milliói pusztultak el Dél-Ázsiában amiatt, hogy elhullott szarvasmarhát fogyasztottak. A térség haszonállatait ugyanis egy diclofenac nevű szerrel kezelték, ha fájdalomcsillapításra volt szükség. Ez az aszpirinhez hasonló készítmény azonban veseelégtelenséget okoz a haszonállatok tetemeit fogyasztó keselyűkben.

A diclofenac használatát öt éve - éppen a keselyűk védelmében - már betiltották Indiában, s a természetvédők reményei szerint hamarosan tiltólistára kerül az állattartók által alkalmazott másik fájdalomcsillapító, a ketoprofen is, és a farmerek kizárólag a biztonságosnak bizonyult meloxicamot alkalmazzák majd.

A brit királyi madárvédelmi társaság adatai szerint, amely anyagilag és szakmailag támogatja az indiai keselyűtenyésztési programot, a szabadon élő keselyűpopuláció létszáma 60 ezer alá csökkent. Az elmúlt hat év során indiai tudósoknak sikerült a keskenycsőrű és a fehérhátú keselyűk tenyésztését megoldaniuk. Ám mint a társság kedden bejelentette, most sikerült első ízben fogságban kikölteni a hosszúcsőrű keselyű fiókáit. A tudósok meggyőződése szerint a három tenyésztőközpont kulcsszerepet játszik majd e veszélyeztetett madárfajok megmentésében.

Mint Grahame Madge, a brit madárvédelmi társaság szóvivője rámutatott, a fogságban felnevelt keselyűk közül eddig egyetlen egyedet sem bocsátottak szabadon. A madarak számára most különböző természetvédelmi szervezetek, valamint a Bombayi Természettudományi Társaság segítségével néhány biztonságos zónát hoznak létre.

A keselyűpopuláció kihatott a zoroasztrizmus indiai követőinek, a pársziknak az ősi temetkezési szokásaira is. Mivel a tüzet tisztelik, halálos bűnnek tartják a halottak hamvasztását, az elhunytak elhantolása viszont hitük szerint szennyezi a földet. Ezért a tetemeket egy, a településen kívül épített, kör alakú, felül nyitott toronyba, az úgynevezett "Csend tornyába" viszik, ahol a keselyűk prédájává válnak a holttestek. Miután a dögevők letakarították, és a nap kiégette a csontokat, egy közös sírboltban helyezik el őket. Így nem szennyezik be a földet a halállal, az elhunyt lelke pedig kiszabadul a keselyűk által.