Háromezer méter magas tengeralatti vulkánt fedeztek fel

Hatalmas tengeralatti tűzhányót fedezett fel egy nemzetközi kutatócsapat Sulawesi (Celebesz) szigetének északi partjainál. A monstrum több mint 3000 méter magas, ám nem éri el a vízfelszínt, mert a tenger itt csaknem 5500 méter mélységű.

A gigantikus tűzhányó, amelynél a szigetországban csak néhány magasabb hegy található, a Kawio-szigetektől nyugatra helyezkedik el, innen ered neve is: Kawio Barat (a Barat jelentése "nyugat"). A vulkánt az INDEX-SATAL 2010 expedíció keretében térképezték fel, és készítettek róla háromdimenziós domborzatmodellt.

A különleges kiemelkedés feltérképezésével már az expedíció első hetén elkészültek, ezt a NOAA (Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatala) Okeanos Explorer nevű hajójának hangradarjával (Kongsberg EM302) végezték. A multisugaras szonár 7 kilométeres mélységig és 8 kilométeres sávban képes érzékelni a környezetét. Az eredmény egy igen jó felbontású háromdimenziós térkép, mely fontos háttérként szolgál az oceanográfusok és tengerbiológusok kutatásaihoz. A Kawio Barat, mint nagy tengeralatti kiemelkedés, egyben nagyszerű tesztalany volt, hogy kipróbálják a kutatóhajók legújabb műszereit.

Az INDEX-SATAL 2010 (Indonesia-USA Deep-Sea Exploration of the Sangihe Talaud Region) az első közös indonéz-amerikai óceánkutató expedíció, mely a Sangihe- és Talaud-szigeteket (SATAL) vizsgálja (Sulawesitől északra). Az együttműködés célja az óceán jobb megismerése, illetve ennek gyakorlati alkalmazása, különös tekintettel a tengeri ökoszisztémák védelmére és az erőforrások természetkímélő használatára. A kutatóút 2010. június 24-én indult, és még augusztus 14-ig tart. A mélytengeri expedíció az elmúlt pár hétben már 6200 négyzetkilométernyi területet térképezett fel a tenger fenekén.

A műholdas (felső kép), illetve hangradaros (alsó kép) adatok alapján készült modell felbontása között jól látható a különbség
(A domborzatmodell a Mariana-szigetek környékén készült a tengeraljzatról)

A kutatók két, az amerikai Okeanos Explorer és az indonéz Baruna Java IV. nevű kutatóhajóval indultak útra. A hajókon csak korlátozott számú szakembernek van hely (az Okeanos Explorer 46, a Baruna Java IV. pedig 59 személyes), ezért mindkettőt videó-konferenciához szükséges eszközökkel is felszerelték. Az expedícióban résztvevő kutatók zöme így a partról, a Jakartában és Seattle-ben kihelyezett központokból követi nyomon az eseményeket.

A Kis Herkules

Az Okeanos Explorer hajó eszköztárához tartozik egy különleges jármű is. A Little Hercules elnevezésű távirányítású tengeralattjáró (remotely operated vehicle - ROV) csodálatos felvételeket készít az óceán mélyéről. A ROV egy vezetékkel kapcsolódik a hajóhoz, ahonnan egy pilóta irányítja. A tengeralattjáró 4000 méter mélységig képes merülni, és élő videóközvetítést továbbít a kutatóhajó fedélzetére, illetve a több ezer kilométerre fekvő kutatóközpontokba.

Little Hercules

A kutatócsoport nem véletlenül választotta ezt a régiót az expedíció vizsgálati céljául. A délkelet-ázsiai szigetvilág ugyanis sok szempontból egyedülálló hely Földünkön: Indonézia észak-keleti területén, Sulawesi és a Fülöp-szigetek között földtanilag különleges terület húzódik. Ez egy geológiailag igen komplex térség, egyrészt ősi kontinentális kéregdarabokkal, másrészt fiatal vulkáni területekkel. A régió három lemez (a Fülöp-, az Eurázsiai- és az Indo-Ausztrál-lemez) határán fekszik. A lemezmozgások érdekes formációkat alakítanak ki, a három nagyobb kőzetlemez között kisebb lemeztöredékek forognak-forgácsolódnak, a Föld lemeztektonikai szempontból legkülönlegesebb vidékét hozva létre. Az itt zajló lemezalábukásoknak köszönhetően a szigetíveken és a tenger mélyén egyaránt aktív vulkánosság is zajlik.

A célterület élővilága

Az Indonéz-szigetvilág területe mind a szárazföldi, mind a tengeri élővilágot tekintve óriási változatosságot mutat. Rendkívül nagy biodiverzitás jellemzi a trópusi esőerdőket, csakúgy, mint a korallzátonyokat. Érdekes biogeográfiai mintázat is megfigyelhető a területen. A Celebesz-tengeren húzódik egy feltételezett határvonal, az úgynevezett Wallace-vonal, amely elválasztja egymástól az ausztrál és az ázsiai faunaterületeket. A vonaltól nyugatra ázsiai fajokat, a vonaltól keletre pedig jellegzetesen ausztrál fajokat találni.

A tengeri élővilág a korallzátonyokon összpontosul. Az indonéz szigetek partjai mentén húzódik a "Korall-háromszög", amely a világ egyik legfontosabb korallcsoportosulása (az ismert korallfajok 76 százaléka előfordul itt). Az 5,7 millió négyzetkilométer kiterjedésű zátony több mint hatszáz korallfajnak, háromezer halfajnak, hat tengeri teknősfajnak és az összes ismert puhatestűfaj háromnegyedének ad otthont. Az itt élő fajok és a korallzátony bonyolult ökoszisztémája azonban még nem, illetve alig ismert.

Az expedíció célja, hogy jobban megismerjék ezt a szinte még felfedezetlen élőhelyet, és hogy megállapítsák, az antropogén (emberi) hatások (például a túlhalászás, a tengervíz szennyezése), a klímaváltozás és az invazív fajok terjedése hogyan befolyásolja az itteni ökoszisztémát. Így elősegíthetik a korallzátony védelmét, amely szerencsére napirenden lévő téma a térség államai között (a Korall-háromszög területén található hat ország 2009-ben 10 éves akciótervet dolgozott ki a korallzátony megmentésére), hiszen a zátonnyal együtt sok millió ember megélhetése is veszélybe kerülhet.

A Little Hercules merülés közben készített felvétele. A tengeralattjáró fehér színű, kénben gazdag forró vizet kibocsátó füstölgőket fedezett fel. A hasadékok környékén kén színezi a vulkanikus sziklát. A hidrotermálisan aktív területeken, így a Kawio Barat vulkán füstölgőinek környezetében is gyakran telepednek meg a nevük ellenére a rákokhoz tartozó kacsakagylók

A terület hatalmas kiterjedésű, ezért a kutatóhajó haladás közben folyamatosan térképez a szonárral, és csak akkor áll meg, ha érdekesnek tűnő dologra bukkannak. A kutatócsapat úgy véli, hogy a térképek, kép- és videofelvételek hasznos alapanyagnak bizonyulnak majd azok számára, akik a jövőben részletesebb vizsgálatokba kezdenek a területen.