Egyre többet tudnak az álmainkról

A héten mutatták be a mozikban az Eredet című filmet, melyben a főhős és társai alvás közben képesek gondolatokat ellopni vagy éppen beültetni mások agyába. A valóságban arra persze nincs mód, hogy egy ember közvetlenül belelásson valaki másnak a fejébe, de az egyre fejlettebb képalkotó eljárásoknak köszönhetően a kutatók már nem állnak messze ettől.

Az év egyik legjobbjának tartott filmben az extraktorok (akik ellopják a gondolatokat) egy valódihoz hasonló, ám saját képzeletük által megalkotott világba viszik el a célszemélyeket, akik az álmot valóságként élik meg. Az álmainkat mi is valósnak érezzük, és csak felébredés után jövünk rá, hogy addig aludtunk, arról pedig csak anekdoták vannak, hogy egyes személyek (főleg ikerpárok és egymáshoz nagyon közel álló emberek) közös álmot osztottak volna meg. Tény azonban, hogy a kutatók már nem állnak messze attól, hogy a különböző készülékeknek köszönhetően belelássanak a fejünkbe.

A gondolatolvasó program már elkészült

Japán kutatók másfél évvel ezelőtt jelentették be, hogy sikerült olyan "gondolatolvasó" programot készíteniük, amely képes értelmezni az agy aktivitását, és ábrázolni azt, amit a vizsgálati alany lát. A kutatás jelentősége, hogy a szoftver nemcsak kész, már meglévő képekből tudta kiválasztani azt, amit az alany látott, hanem teljesen új, a program számára korábban ismeretlen képeket tudott kirajzolni. A program mindehhez funkcionális MRI felvételeket használt fel.

A kísérlet első részében az alanyoknak 10x10 pixeles fekete-fehér képeket mutattak, s ez idő alatt folyamatosan figyelték az agyuk működését. A program ezt követően megkereste, hogy az egyes pixelekhez az agy mely pontjainak aktivitása köthető. A második részben már olyan ábrákat vetítettek, amelyeket korábban az alanyok még nem láttak, és a programnak magától kellett ezeket rekonstruálni.

A videón bal oldalon az alanynak mutatott kép látható, jobb oldalon pedig amit az agy aktivitása alapján a program összerakott (gyorsított felvétel)

A kutatók szerint a funkcionális MRI készülékek felbontásának javulásával egyre jobb minőségű képeket lehet majd kinyerni az agyból, még akár színes felvételeket is. A következő lépésként a kutatók megpróbálják kideríteni, hogy lehetséges-e a valódi gondolatokat ábrázolni, tehát nem olyan dolgokat, amiket a vizsgálati alany a szemével éppen lát. Így lehetővé válhat akár az is, hogy fény derüljön az álmainkra.

Mi történik az agyban alvás közben?

Az alvásnak több fázisa van, az álmodás túlnyomórészt a REM (rapid eye movement = gyors szemmozgási) fázisban történik. E szakasz jellemzője a gyors szemmozgás és a szabálytalan légzés. A REM fázisban teljesen megváltozik az agy úgynevezett neurohormonális állapota, amely hozzájárul az álmodás sokszor bizarr és markánsan vizuális jellegéhez. A tudatos kontrollért, a logikus, kritikai gondolkodásért felelős agyi területek aktivitása lecsökken, míg más nagyagykérgi területek aktivitása (például az érzelmi funkciókért felelős területek működése) kifejezetten fokozódik.

Az alvás ezen fázisában szemünk ide-oda mozog, és rendszerint ekkor zajlanak azok az álmok, amelyekre néha utólag is emlékszünk. Az REM-alvás a teljes alvásidő körülbelül 20-25 százalékát teszi ki, az azonban még mindig nem ismert pontosan, hogy mi a gyors szemmozgások valódi funkciója. Azt azonban már tudjuk, hogy álom közben is oda próbálunk nézni, ahol valami fontos történik.

Egy közelmúltban elvégzett vizsgálatban olyan emberek vettek részt, akik REM-alvászavarban szenvednek, és ezért mindent eljátszanak: rúgnak, sikoltanak, kapálóznak, másznak, és néha még ugranak is, így kívülről is megfigyelhető, hogy mi történt velük az álomban. A kutatók megállapították, hogy az álmodók szeme az esetek 90%-ában azt követte, amit álmukban is jól kivehetően csináltak, például volt olyan, aki menekült: nála látható volt, ahogyan hátra-hátranézve próbálja felmérni, hogy nem érték-e még utol üldözői. Normális esetben egyébként az agyunk védelmi célból blokkolja a testmozgást.

Érdekesség, hogy a születésük óta vak embereknél - akik sosem használták szemüket, így nem is tanulták meg azt mozgatni - az álmok általában auditív jellegűek, s náluk a REM periódust nem kísérik aktív szemmozgások.

A tudatos álmodás

A filmben a főszereplők teljesen tudatában vannak, hogy ők egy álom részesei, és ami ott történik, az nem igazi. A valóságban is van egy állapot, mely az álom és az ébrenlét keveredésével jön létre, ezt hívjuk tudatos álmodásnak. A készség fejleszthető, az első szinten még csak érzékeljük, hogy az élmények nem valódiak, ám a magasabb szinteken a tudat kontrollt szerezhet az álmok felett.

A tudatos álmodás az alvás REM fázisában jöhet létre spontán módon vagy akár szándékosan előidézve. Ebben a fázisban, ha átváltunk "tudatos álmodó üzemmódra", az agykérgi aktivitás izgalmas átmenetet mutat az ébrenlét és a REM alvás agyi aktivitásmintázata közt. Ez EEG-vel illetve mágneses rezonanciás képalkotással is kimutatható.

A tudatos álmodás nemcsak érdekes jelenség, hanem elsajátítása bizonyos alvászavarok (alvásparalízis, rémálmok) kezelésében is szerepet kaphat. Az alvásparalízis jelensége, amikor olyan álomképek keletkeznek, amelyben hiába szeretnénk, nem tudunk megmozdulni, mintha odaragasztottak volna az ágyhoz. Ezt sokszor súlyosbítják még a rémálmok: ijesztő alakok, szörnyek bukkannak föl, amelyek ránehezednek az alvó mellkasára vagy egyéb testrészére.

A tudatos álom és az alvásparalízis közötti kapcsolatot nem nehéz felfedezni: mindkettő tulajdonképpen a REM állapot normálistól eltérő működésének eredménye. A tapasztalatok szerint a tudatos álmodók gyakran élnek át alvásparalízist, de ennek ellentettje is igaz: az alvásparalízis is végződhet tudatos álomban.

Létfontosságúak az álmok

Egy átlagos éjszaka alatt az alvási ciklus általában öt-hat alkalommal jut el az álmodási fázisba, így nyolc óra alvás során körülbelül hat órát töltünk álmodás nélkül, két órát pedig az álomlátásos alvás állapotában. Hajnalban gyakrabban vagyunk álmodási szakaszban, mint az éjszaka korábbi részében. Az utolsó álomlátásos fázist követően azután a ciklus nem tér vissza a lassú hullámú alvás fázisába, hanem a tudat éber állapotba kerül, felébredünk.

Egyet biztosan tudnak a kutatók: az álomlátásos alvás létfontosságú. Amikor ugyanis kísérleti személyeket 5-6 napon át akadályoztak abban, hogy végigálmodják álmaikat, ők idegesek, depressziósak lettek, sőt némelyeknél még testi panaszok is jelentkeztek. Ennél sokkal hosszabb ideig tartó, 15-20 napos álomlátásos alvásmegvonást alkalmazó állatkísérletek patkányok és macskák teljes kimerüléséhez és pusztulásához vezettek.

Mai tudásunk szerint az álmok tartalmát agyunk egy könnyen elérhető "adatbankban" tárolja, és ha később vissza szeretnénk emlékezni álmunkra, annak története általában szertefoszlik. A kérdés kutatói szerint az első álmok - amelyeket egyébként elfelejtünk - mindig a nap eseményeit dolgozzák fel. Az utolsó álmok viszont - amelyek néha megmaradnak a memóriánkban - mindig régebben történt dolgokkal kapcsolatosak. Az azonban, hogy milyen intenzív az agyi tevékenység az álom alatt, jelentősen függ attól, mennyire mélyen alszik valaki, melyik pillanatban ébred fel.

Az álmok segítenek a tanulásban is

A Harvard Medical School kutatói a közelmúltban több bizonyítékot is felmutattak arra vonatkozóan, hogy az alvás (és közben az álmodás) elősegíti a tanulást. Kísérletük résztvevőinek egy 3 dimenziós labirintust kellett tanulmányozniuk, majd ezt követően az alanyok egy részének megengedték, hogy szunyókáljanak egy kicsit, míg a csoport másik része tovább tanulta az útvesztőt. A feladat az volt, hogy 5 órával később, amikor virtuálisan "ledobták" őket a labirintus egy véletlenszerű pontjára, megtaláljanak benne egy fát.

Azok, akik alhattak, és még álmodtak is a labirintusról, gyorsabban megtalálták a fát a tesztek során. Robert Stickgold, a vizsgálat vezetője szerint ez arra utal, hogy az agy alvás közben is a feladaton dolgozott. Nem az álmok vezettek azonban jobb memóriához, hanem az álmok inkább annak a jelei, hogy az agy nem tudatos részei azon dolgoztak, hogyan juthatnának át az útvesztőn. Az álmok tehát az emlékek feldolgozásának szükségszerű melléktermékei. A kutató szerint ezért lehet, hogy érdemesebb inkább este, lefekvés előtt tanulni, mint délután, vagy pedig célszerű szunyókálni egyet az intenzívebb délutáni tanulást követően.

Az agykutatás fejlődésével várhatóan egyre több új eredmény lát majd napvilágot az álmokkal kapcsolatban is. Attól azonban egyelőre még nem kell tartanunk, hogy mások majd az engedélyünk nélkül turkálnak a fejünkben. Más kérdés, hogy a gondolatolvasó kísérletekre jelentkező önkéntes alanyok mennyire lesznek felkészülve arra, hogy a kutatók belelássanak a tudatalattijukba.