Gigantikus volt a világ legnagyobb patkánya

Ausztrál kutatók az eddig ismert legnagyobb patkány csontjaira bukkantak egy kelet-timori barlangban. Az állat becsült testtömege 6 kilogramm körül volt.

Kelet-Indonézia a rágcsálók evolúciójának forró pontja - állítja Dr. Ken Aplin, az ausztráliai CSIRO (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organization) kutatója, ezért a nemzetközi kutatói közösség figyelmét kéri a terület megóvása érdekében. Földünkön a rágcsálók teszik ki az emlősök 40 százalékát, és kulcsfontosságúak a különböző ökoszisztémák életében. Olyan fontos folyamatokban játszanak alapvető szerepet, mint például a talaj karbantartása vagy a növények magjainak elterjesztése. Emiatt szerinte a patkányok sokféleségének fenntartása legalább olyan fontos, mint a bálnák vagy éppen a madarak megvédése.

Megállapítását legújabb munkája is alátámasztja, melyet az Amerikai Természettudományi Múzeum kiadványában jelentetett meg. Egy kelet-timori barlangban végzett ásatások során összesen 13 rágcsálófaj maradványait fedezték fel, melyek közül 11 eddig ismeretlen, új fajt képvisel. A patkányok különösen tekintélyes méretűek voltak, hiszen 8 felfedezett példányuk elérte vagy meghaladta az 1 kilogrammot.

A timori kihalt óriáspatkány felső fogsorai (balra), összehasonlítva a ma élő házi patkánnyal (jobbra). A házi patkány (Rattus rattus) a világ egyik leggyakoribb patkányfaja, amely Afrika, Ázsia, Európa, Amerika és Ausztrália területén egyaránt előfordul. Egy tipikus felnőtt példány körülbelül 150-200 grammos, míg a timori fosszilis faj 6 kilogramm körül lehetett. A képen látható házi patkány koponya 35 milliméter hosszú

A szénizotópos kormeghatározás szerint minden idők legnagyobb patkánya körülbelül 1000-2000 évvel ezelőttig élt, az ásatáson talált legtöbb timori rágcsálóval együtt. Csak egy olyan, kisebb termetű faj találtak, ami még ma is ismert a szigeten. Emberek már több mint 40 ezer éve élnek Timoron, és ezalatt folyamatosan vadászták és fogyasztották a patkányokat. A kihalásuk mégis csak a közelmúltban következett be. Ez azt mutatja, hogy Timor szigetén az ember meg tudta valósítani a ma gyakran hangoztatott fenntartható fejlődést, egészen 2000 évvel ezelőttig. Ez azt is bizonyítja, hogy nem feltétlenül kell mindig kihalásoknak bekövetkeznie, amikor az ember megérkezik egy-egy szigetre. Valószínűleg csak akkor borult fel az egyensúly, amikor a fémeszközök használatával nagyobb felületeken pusztították el az erdőket, hogy területeket szabadítsanak fel a mezőgazdaság számára.

Kelet-Indonézia minden szigetén egyedi patkányfauna fejlődött ki, Aplin hat új fajukat fedezte fel egy flores-szigeti barlangban is. Ezek némelyike talán még ma is élhet a szigeten, de eddig még nem kerültek a biológusok és a gyűjtők szeme elé. Ugyanakkor Timornak viszonylag kevés őshonos emlőse van, és fajainak nagy része főleg a denevérek és a rágcsálók közé tartozik. Timor túlnyomó része ma már száraz, és erősen átalakult az egykori buja esőerdőkhöz képest. A sziget területének körülbelül 15%-át azonban még az eredeti sűrű erdő borítja, és ennek az élővilága még sok meglepetést tartogathat a kutatók számára. Erre is jó példát tud felhozni Aplin, aki elmondása szerint a közelmúltban bukkant egy olyan frissen elpusztult patkányra, amit eddig csak a barlangi üledékek ősmaradványaiból ismertek.

Addig, amíg nem találnak nagyobbat, a ma élő legnagyobb patkányok 2 kilogramm körül vannak, és a Fülöp-szigetek, valamint Új Guinea esőerdeiben őshonosak. Ehhez képest a timori lelet igazán gigantikusnak mondható, amelyre igaz a mondás: nem lenne jó szembe találkozni vele egy szűk és büdös sikátorban...