A lobbanékony természet hátterében az agy dopaminszintjét szabályozó recepotorok állhatnak - állítják amerikai kutatók. Ezek mennyisége személyenként változhat, ami a vérmérséklet mellett az egyes kábítószerekre való reakciót is jelentősen befolyásolhatja.

Mindannyian ismerünk hirtelen haragú embereket, talán épp magunk is azok vagyunk. Az ilyen személyek gyakran túl hevesen reagálnak az őket érő hatásokra, és nem ritkán gondolkodás nélkül, azonnal cselekszenek. Az impulzív természet mögött azonban bonyolult idegi szabályozás áll, amely az amerikai Vanderbilt Egyetem kutatói szerint nagyban függ az agy dopaminszintjétől. A lobbanékony emberek kevésbé hatékonyan szabályozzák a dopamin a mennyiségét, aminek következtében a jutalomért is felelős jelátvivő anyag mérlegelés nélküli cselekedetekre sarkallhatja őket.

A dopamin számos feladatot lát el az emberi szervezetben - az egyik legjelentősebb ezek közül az agyi információtovábbítás. A vegyület részt vesz a jelátviteli folyamatokban is, például tanulás során, akaratlagos mozgáskor és koncentráláskor. A dopamin legismertebb funkciója azonban a jutalom és a pozitív megerősítések során érhető tetten: az agy egyes területein ez a vegyület szabadul fel étkezés hatására, szex közben vagy a kábítószerhasználat során. Bár a dopamint az eddigi kutatások nem azonosították egyértelműen az öröm vagy az eufória érzetével, szerepe mégis fontos a pozitív cselekedetek megerősítésében.

A dopamin hatásai a lobbanékony természet kialakulása mögött is feltételezhetőek. Joshua W. Buckholtz és kollégái ezért kezdtek átfogó vizsgálatba - kísérletüket 32 fizikailag és mentálisan is egészséges fiatal felnőttön végezték. Az agy egy bizonyos területén először a dopaminszintet szabályozó receptorok mennyiségét határozták meg (a receptorok jelfogó molekulák, ahová be tudnak kötődni az ingerületátvivő anyagok és más molekulák). Ezután egy pszichológiai teszttel mérték fel az egyének temperamentumát.

A legelső tesztek eredményei alapján azok, akik hamarabb felkapják a vizet, kevesebb agyi dopaminreceptort hordoznak - ők ennek következtében többet szabadítanak fel a vegyületből egy-egy türelmet próbáló szituációban. Ennek hátterében az áll, hogy mivel kevesebb az idegsejtek dopamintermelését szabályozó és a dopaminszintet érzékelő receptor, az idegsejtek nem kapnak megfelelő visszajelzést az agyi dopaminszintről (ezeket a receptorokat autoreceptoroknak nevezik). Emiatt aztán nem is sikerül időben leállítani a vegyület termelését, vagyis a szükségesnél több dopamin keletkezik. A fokozott felszabadulás pedig forrófejű cselekedetekre sarkallhat minket olyankor, amikor békésebb társaink még könnyedén higgadtak maradnak - írja az egyetem beszámolója.

A kutatók egy másik tesztet is elvégeztek a jelentkezőkön: kis mennyiségű stimuláló drogot - amfetamint - adtak az alanyoknak. A mérések szerint a lobbanékony résztvevők szervezetében jóval nagyobb dopaminszint-emelkedést mértek, mint nyugodtabb társaiknál. A forrófejű amfetaminhasználók tehát erősebb hatást tapasztaltak a kábítószerfogyasztást követően, aminek elmúltával pedig sokkal jobban vágytak az újabb adagra, mint "halvérű" társaik.

A jelenség megértése nem csak a kábítószerfüggőknek segíthet. Számos pszichológiai rendellenesség köthető gyors hangulatváltozásokhoz vagy az impulzív magatartáshoz: a mostani eredmények ezek kezelésében és az esetleges új gyógyszerek kifejlesztésében is nagy segítséget jelenthetnek. Új terápiákkal ugyanis pontosan célba vehetőek a dopamin mennyiségét szabályozó receptorok, elejét véve annak, hogy egy arcpirító szituációt utólag kínosnak tűnő tett kövessen.

Ravasz Máté