Különleges, macska méretű krokodilt fedeztek fel a múltból

2010.08.05. 8:40

Szokatlan megjelenésű, az emlősökéhez hasonló fogakkal rendelkező kis krokodilt fedeztek fel Tanzánia kréta időszaki kőzeteiben. A mozgékony, csak részben páncélozott állat a szárazföldön vadászott rovarokra és egyéb kisebb állatokra.

Paleontológusok egy eddig ismeretlen őskrokodilt fedezték fel, miközben átvizsgálták egy folyópart környékét Tanzániában. Az első, csaknem teljes krokodilt még 2008-ban találták, de azóta további hét példány töredékes maradványai is előkerültek. A leletek a 105 millió éves (középső-kréta) kőzetekben rejtőztek, a Kelet-afrikai-árokrendszer részét alkotó Rukwa Rift medencében. A krokodilmaradványok mellett növényevő Sauropodák és ragadozó Theropoda dinoszauruszok, valamint teknősök és halak fosszíliáira bukkantak a vörös színű rétegekben. A nemzetközi kutatócsoport eredményeit a Nature augusztus 5-ei száma ismerteti.

A viszonylag nyurga, macska méretű krokodil az emlősökéhez hasonló fogakkal rendelkezett, és szárazföldi életmódot folytatott. Az oldalsó csontos védőlemezek hiánya nagyobb mozgékonyságot tett lehetővé az állat számára. Valószínűleg rovarokkal és egyéb kistermetű szárazföldi állatokkal táplálkozott. A kutatók még keveset tudnak a területet egykor beborító növényzetről, de az üledékföldtani vizsgálatok alapján egy nagy és hosszú életű folyórendszer összefonódó csatornáit és a köztük elterülő alacsony árapálysíkságokat rekonstruáltak. A lelet megerősíti azokat a korábbi nézeteket, hogy a krokodilok a kréta időszakban sokkal változatosabbak voltak, mint napjainkban. Ráadásul ekkor ők uralták a déli félteke kontinenseit, az északi kontinenseken viszont már előretörtek a korai emlősök.

Forrás: Nature, NSF

A tanzániai középső-kréta kőzetekben talált Pakasuchus kapilimai rekonstrukciója. A házimacska méretű őskrokodilnak számos furcsa tulajdonsága volt, melyek közül a legfontosabb az emlősökéhez hasonlító fogazat

A maradvány számos bélyeg alapján egyértelműen a krokodilok közé sorolható (például a koponya halántékablakainak száma, csontos lemezekkel védett farok), sok szempontból viszont emlősszerű tulajdonságokkal rendelkezik. Ilyen például a hajlékony gerincoszlop, a fogak számának csökkenése, és különösen a fogak differenciálódása szemfogakra, előzápfogakra és zápfogakra. Ezek olyan kritikus változások, amelyek az emlősök evolúciójában figyelhetők meg a földtörténeti középidő (mezozoikum) és újidő (kainozoikum) határán.

Ezzel szemben a tipikus krokodilok állkapcsa nagyszámú, egyszerű, kúp alakú fogat tartalmaz, melyekkel megragadják áldozataikat, nagydarab húsokat tépnek le velük, amit aztán egyben lenyelik. A Pakasuchus a fogazat komplexitása és differenciációja révén egyértelműen elkülönül a korabeli és a későbbi krokodiloktól. A felső és az alsó hátsó fogak nagymértékű illeszkedése arra utal, hogy ez a kistestű állat nagyon eltérően táplálkozott a mai krokodilokhoz képest, amelyek a "leharapom és lenyelem" taktikát folytatják.

Forrás: Nature, NSF

A Pakasuchus koponyájának baloldali laterális (oldalsó) nézete az eredeti vöröshomokkő-mátrixban. Jól megfigyelhető az állat differenciálódott fogazata

A kutatók az új fajt Pakasuchus kapilimai névre keresztelték. A paka helyi nyelven macskát jelent, az állat rövid, alacsony koponyájára és az emlősökéhez hasonló, zápfogszerű fogakra utalva, míg a görög eredetű souchos krokodilt jelent. A fajnév a közelmúltban elhunyt Saidi Kapilima professzornak (Dar es Salaam Egyetem) állít emléket, aki kulcsfontosságú szerepet játszott a Rukwa Rift medence kutatásában.

A koponyát kemény vörös homokkőbe zárva fedezték fel, az állkapcsok szorosan összezáródtak a fosszilizálódás közben. Emiatt a kutatók csak az orvosi gyakorlatban használt röntgensugaras komputertomográfia segítségével tudták feltárni a fogazat és a koponya részleteit. A módszer a bezáró kőzet ellenére 45 mikrométer pontosságú digitális képeket szolgáltatott a fogakról. A digitális képek ideálisak voltak animációk készítésére, így a paleontológusok modellezni tudták a szemben lévő fogak összeilleszkedését, és megbecsülték, hogyan mozoghattak az állkapcsok.

Forrás: Nature, NSF

Szitakötőre vadászó Pakasuchus rekonstrukciója

A koponya mellett a kutatók a teljes csontvázat is megvizsgálhatták, és a 236 jellegzetes tulajdonságra alapuló filogenetikai vizsgálat a kihalt Notosuchia krokodilok közé sorolta a Pakasuchust. A szokatlan, emlősszerű tulajdonságokkal rendelkező Notosuchiák különböző ökológiai fülkékben voltak jelen a kréta időszakban, amikor az egykor egységes Pangeából már elkülönült az északi Laurázsia és a déli Gondwana szuperkontinense. A Notosuchiák diverzitása a Gondwana területén érte el a csúcspontját a középső- és késő-kréta folyamán, amikor a déli földtömeg kezdett szétesni a ma ismert kontinensekre (Afrika, Arábia, India, Madagaszkár, Antarktisz, Ausztrália, Dél-Amerika).

 

 

A gyógyászatban használt röntgensugaras komputertomográfia segítségével 45 mikrométer pontossággal tudták rekonstruálni a vörös homokkőben rejtőző fogakat. A digitális képek alapján modellezték a fogak egymáshoz való illeszkedését, valamint az állkapcsok feltételezhető mozgását

Fontos ökológiai és evolúciós kérdéseket vet fel a morfológiai szempontból bizarr, és erősen specializált Notosuchia krokodilok ilyen gyakori jelenléte a déli területeken, ahol ugyanakkor az emlősök alacsony diverzitást mutattak. Az északi féltekén viszont éppen fordított a két csoport aránya. A kutatók tovább folytatják munkájukat. Egyrészt a Pakasuchus részletesebb vizsgálata révén modellezni szeretnék a potenciális állkapocsmozgásokat, másrészt pedig egyéb Notosuchia krokodiloknál fogják vizsgálni a fogak illeszkedését. A Pakasuchus alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a Notosuchiáknak a mai krokodiloktól nagyon eltérő módon alakul a fogak alakja, száma és a fogak kicserélődésének a mintája. A mai krokodilokat modellként felhasználva, ez további érdekes evolúciós vizsgálatokra ad lehetőséget.

Forrás: Nature, NSF

Folyóparti ásatás a tanzániai középső-kréta vörös homokkőben

KAPCSOLÓDÓ CIKK