Vitorlázó pókok: miért olyan kicsi a hím a nőstényhez képest?

Vágólapra másolva!
A helyváltoztató mozgás egy különleges módja, a vitorlázás magyarázhatja meg, miért olyan extrém kicsik egyes pókfajok hímjei. A szélbe kibocsátott fonalaknak köszönhetően a pókok nagyobb távolságokat is képesek utazni, és ehhez elengedhetetlen a kellően kicsi méret.
Vágólapra másolva!

A pókok egy csoportja gyakran a légmozgások segítségével vitorlázgat egyik helyről a másikra. Ilyenkor hosszú fonalakat kibocsátva várják, hogy azokba belekapjon a szél, és ezek segítségével hidalják át az egymástól távolabb eső növényfoltokat. (Gondoljunk csak az őszi ökörnyálra.) Spanyol kutatók szerint részben ez a tulajdonság határozza meg a pókok méretét, derül ki a BMC Evolutionary Biology című folyóiratban megjelent tanulmányból.

A szakemberek 13 faj (köztük keresztespókok, állaspókok, vitorláspókok, törpepókok és karolópokok) összesen 204 hím és női egyedeiről gyűjtöttek adatokat. Az állatok vitorlázási képességét egy laboratóriumi szélcsatornában vizsgálták, ahol a pókokat 30 centiméterre egy növénytől belógatták az áramló levegőbe, és azt várták, hogy az állatok fonalat bocsássanak ki. Azokat a pókokat, amelyek az első néhány percben ezt nem tették meg, egy ragadozót imitálva megböködték egy ecsettel, hogy elég motiváltak legyenek.

Forrás: Corcobado et al., BMC Evolutionary Biology

A kutatók megállapították, hogy a kisebb méretű fajok nemtől függetlenül egyaránt nagyobb arányban bocsátottak ki fonalat, hogy eljussanak a növényig, míg ahogy nőtt a méretkülönbség egy fajon belül a két nem között, úgy csökkent a nőstények vitorlázási kedve. Egy adott testméretnél ugyanis az ilyenfajta mozgásnak már fizikai akadályai vannak.

Guadalupe Corcobado, a Spanyol Nemzeti Kutatói Tanács tagja, a kutatás résztvevője elmondta, hogy azoknál a fajoknál, ahol a vitorlázás gyakori jelenség, a kisebb hímek előnyben vannak, mert könnyebben jutnak el egyik nősténytől a másikig, így több szaporodási lehetőségük van. Korábbi elképzelések azzal magyarázták a pókok ivari dimorfizmusát, hogy a nőstények azért nagyobbak, hogy minél több petét tudjanak lerakni. Corcobado úgy gondolja, a két hipotézis nem mond ellent egymásnak, ugyanakkor szerinte a régebbi feltételezés önmagában nem magyarázza meg, hogy egyes fajoknál miért olyan extrém kicsik a hímek.