Különleges térkép készült a növényekben tárolt szén mennyiségéről

Műholdas térképezés, légi lézeres eljárás és helyszíni vizsgálatok kombinálásával amerikai kutatók elkészítették a trópusi erdei növényzetbe zárt, valamint a földhasználat miatt a levegőbe felszabaduló szén mennyiségét ábrázoló első nagy felbontású térképeket. Segítségükkel az eddigieknél sokkal pontosabban meg lehet majd határozni az erdőirtások és egyéb pusztítások miatti szénkibocsátás mértékét.

Az ENSZ egyik kezdeményezése (Reduced Emissions from Deforestation and Degradation, REDD) az erdőirtásból és leromlásból eredő szénkibocsátás csökkentését tűzte ki célul. A megvalósítást mostanáig nehezítette, hogy nem álltak rendelkezésre olyan pontos, nagy felbontású módszerek, amelyek ki tudták mutatni a növényzetben tárolt, valamint az erdőirtás, a fakitermelés és más terephasználat miatt felszabaduló szénmennyiséget. A Carnegie Institution kutatói által kidolgozott, és az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratának (PNAS) legújabb számában ismertetett módszer azonban gyökeresen megváltoztatja ezt a helyzetet.

A tanulmány a perui Amazonas 43 000 négyzetkilométeres (nagyjából Svájc méretű) területét vizsgálta. A kutatók négy lépésben készítették el a térképet. Először műholdról feltérképezték a növényzet típusait és a károsodás mértékét. Ezután repülőgépről lézeres pásztázó eljárással (LiDAR) elkészítették a növénytakaró háromdimenziós térképeit. Ezt követte a szerkezeti adatok szénsűrűségre való átszámítása, amelyhez a földfelszínen lévő megfigyelő állomások méréseit használták. Végül a műholdas és a lézeres adatokat a tárolt és a kibocsátott szenet ábrázoló nagy felbontású térképekké egyesítették.

Az új eljárással készült térképen vörös színűek a legnagyobb széntároló képességű, érintetlen őserdők és sötétzöld színűek az újonnan beerdősült területek. Balra, világos színnel a települések láthatók

A kutatók a történelmi erdőirtási és leromlási adatokat és a 2009-es szénkészlet-információkat felhasználva kiszámították a Madre de Dios vidék szénkibocsátását 1999 és 2009 között. Azt tapasztalták, hogy a terület erdői összesen mintegy 395 millió tonna szenet tároltak, és a kibocsátás elérte az évi 630 000 tonnát. A legjobban azonban az lepte meg a kutatókat, hogy milyen nagy különbségek vannak az egymás közelében lévő erdőtípusok szénraktározó képessége között az alattuk lévő geológiai szerkezetektől függően. Ahol például a felszíni rétegek kora elérte a 60 millió évet, ott a növényzet mintegy 25 százalékkal kevesebb szenet raktározott, mint a geológiailag fiatalabb, termékenyebb felszíneken.

A kutatók megállapították, hogy az óceánokat összekötő autópálya (Interoceanic Highway) építése a szelektív fakitermeléssel és aranybányászattal együtt 2009-re több mint 61 százalékkal növelte az erdőirtás okozta szénkibocsátást. Azt is meg tudták határozni, hogy az elhagyott területek újraerdősülése 18 százalékkal csökkentette a terület szénfelszabadulását.

A perui kormány végig nyomon követte a kutatók munkáját, és a jövőben is fel kívánják használni a módszereket az erdőgazdálkodás megtervezésében. A szakemberek jelenleg az ecuadori és a kolumbiai kormányzatnak kívánják bemutatni a nagy felbontású térképészeti eljárást.

Forrás: PNAS