A termeszvárak méretéből és elhelyezkedéséből előre lehet jelezni a klímaváltozás okozta ökológiai változásokat, állapították meg az amerikai Carnegie Institution globális ökológiai részlegének munkatársai. A kutatók kifinomult légi képalkotó eljárásokkal több mint 40 ezer termeszvár helyzetét térképezték fel az afrikai szavannán.

A dél-afrikai Kruger Nemzeti Park várépítő termeszei fészkeiket többnyire olyan helyekre építik, amelyek nem túl szárazak, de nem is túl nedvesek, viszont jó a vízelfolyásuk. Ezeknek a feltételeknek általában a szavanna vízszivárgási vonalak felett lévő domboldalai felelnek meg leginkább. A vízszivárgási vonalak ott alakulnak ki, ahol a víz a föld alá folyik a homokos, porózus talajon át, majd újra felszínre tör az agyagban gazdag területeken. A fás növények jellemzően a jó vízelfolyású dombtetőket kedvelik, ahol a termeszvárak is elhelyezkednek, a lágyszárú füvek pedig a domb aljának nedvesebb területein uralkodnak.

"Ezek az összefüggések a geológiai, hidrológiai és a talajviszonyok kiváló jelzőjévé teszik a termeszvárakat" - mondta a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Shaun Levick. "Az említett körülmények befolyásolják, milyen növények nőnek az adott helyen, így pedig összességében hatással vannak az egész helyi ökoszisztémára. Kutatásaink folyamán a termeszvárak sűrűségét, méretét és elhelyezkedését vizsgáltuk a dombokon a növénytakaró mintázatával összefüggésben."

A szavannák ökológiájával foglalkozó legtöbb tanulmány eddig nagyobb, regionális léptékben a fás növények és az alacsonyabb vegetáció mintázataira összpontosított. A kisebb léptékű munkák pedig specifikus domboldalak kétdimenziós tanulmányozására korlátozódtak. A Carnegie kutatást a Carnegie Airborne Observatory (CAO) végezte, mely elnevezés leginkább az orvosi képalkotó vizsgálatokhoz hasonlító, egyedülálló légi térképészeti rendszert takar. A rendszerrel át lehet hatolni a növénytakarón egészen a talajszintig, és napi 160 négyzetkilométeres területet lehet felmérni. A CAO pásztázó lézere (LiDAR) feltérképezi a növénytakaró, illetve jelen esetben a termeszvárak háromdimenziós szerkezetét, és ezeket az információkat spektroszkópos képalkotással kombinálja (ez a módszer megmutatja a lenti fajok "kémiai ujjlenyomatát"). Az adatokból végül lenyűgöző háromdimenziós térképek állnak össze.

A termeszvárak megfigyelése sokkal eredményesebbnek bizonyult, mint pusztán a növénytakaró vizsgálata. A várak annyira szoros kapcsolatban állnak a talaj- és a hidrológiai viszonyokkal, hogy megkönnyítik a domb vízszivárgási vonalainak feltérképezését. Ráadásul a növénytakaró - a termeszdombokkal ellentétben - sokat változik a nedves és a száraz időszakok között.

Nature Communications/Shaun Levick
Termeszvárak az afrikai szavannán. A kék vonalak a vízszivárgási utakat, a pontok a termeszvárakat jelzik. A melegebb színek a terep kiemelkedéseit mutatják

Ha megértjük a növénytakaró és a termeszvárak mintázatát a különböző nedvességi zónákban, akkor megjósolhatjuk, hogyan változhat a táj a klímaváltozással összefüggésben, magyarázza a cikk társszerzője, Greg Asner. Az előrejelzések szerint a szavanna sok területe szárazabb lesz a jövőben, aminek hatására több fás növény foglalja majd el a fűtakaró helyét. Ezeknek az összetett folyamatoknak az alakulását mind kikövetkeztethetjük a termeszvárak mostani feltérképezéséből.