Majdnem a világűrben járt Világűr rovatunk

2010.09.19. 14:43

Viharos szélben érkeztünk meg Európa egyik legnagyobb tudományos-technológiai fellegvárába, az Európai Űrügynökség Amszterdam melletti kutatóközpontjába. Indításuk előtt itt tesztelik a műholdakat rázópadokon és a világűr zord körülményeit szimuláló vákuumkamrákban. Beléphettünk a Nemzetközi Űrállomás európai moduljának modelljébe, majd egy "űrbúcsút" is megnéztünk. Képes beszámoló.

"Köszöntjük a fedélzeten Kereszturi Ákost, Sik Andrást és Simon Tamást!" Erre a mondatra kaptuk fel fejünket a Wizzair Budapest-Eindhoven járatán, ahol az előkelő első sorban foglaltunk helyet, ott, ahol a magasabb embereknek sem kell terpeszben ülnie. A felszállás után egy teával is kedveskedtek nekünk, szóval VIP utasok voltunk. A kommunikációs műholdak, a GPS, a tépőzár és ezernyi más hasznos dolog mellett ez is az űrkutatásnak köszönhető, hiszen az említett légitársaságnál dolgozik egykori kedves tanítványom az Alternatív Közgazdasági Gimnázium Supernova csillagászati szakköréből.

Ez nem Florida - az első benyomások

Utazásunk is az űrkutatáshoz kapcsolódott: Eindhovenből az Európai Űrügynökség (ESA) technológiai központjába, az ESTEC-be (European Space Research and Technology Centre) igyekeztünk. Útitársaim Kereszturi Ákos, Világűr rovatunk vezetője és Sik András, az ELTE oktatója voltak, mindketten fiatal űrkutatók és tudományos ismeretterjesztők. Ők jártak már a napfényes kaliforniai és floridai NASA-központokban is, Noordwijk városa az Északi-tenger partján azonban teljesen más képet mutatott. A viharos szélben, az arcunkba csapó esőben, a tajtékzó tenger mellett állva világossá vált, miért tekintették már a rómaiak is az ismert világ végének ezt a területet. Az is megfordult a fejünkben, hogy az európai űrkutatók hangulatának nem tehet jót ez az időjárás, ami igen gyakori errefelé.

Forrás: [origo]
A parti dűnesor mögött...

Forrás: [origo]
...a haragos Északi-tenger

A szállásról néhány percnyi autózás után megérkeztünk az ESTEC-be, ahol közel háromezer szakember végzi kontinensünk űreszközeinek fejlesztését, összeszerelését és tesztelését. Az ESA-nak öt európai központja van, ebből az ESTEC a legnagyobb, ez az ESA "technológiai szíve".

Forrás: ESA
Az ESTEC (European Space Research and Technology Centre) 40 hektáron terül el a hollandiai Noordwijk mellett (fotó: ESA)

Forrás: [origo]
Belépünk az ESTEC-be: balra Sik András, jobbra Kereszturi Ákos

Forrás: [origo]
A hollandok esőben is bicikliznek, főleg fiatal kutatókat láttunk így érkezni

Forrás: [origo]
Az ókori oszlopcsarnokok egyáltalán nem impozáns, de igen hasznos utódja, egy úgynevezett "Dry Run". Ezekben lehet viszonylag szárazon megúszni egy gyors áthaladást két épület között. Megfigyelhető, hogy csak az állandó szélirány, vagyis a tenger felőli oldalon vannak műanyagtáblák. A természetvédelemre is figyelnek: a táblákon ragadozó madarak sziluettjei, hogy a kisebb madarak ne repüljenek neki az átlátszó plexinek

Forrás: [origo]
A főépület recepcióján nagy nevek fogadtak bennünket


Majdnem a világűrben

Első útunk a műholdtesztelő központba (Test Centre), a 3. kép bal felső részén látható épületkomplexumba vezetett. A műholdak drágák, és felbocsátás után általában nincs mód a javításukra. Ezért még itt a földfelszínen kell olyan körülményeket teremteni, amelyekkel a start folyamán és a világűrben találkozik majd az űreszköz, hogy kiderüljön, kibírja-e a viszontagságokat. Természetesen az összes űrbeli körülményt egyszerre nem lehet szimulálni a Földön - azonban egyes fázisok részben vizsgálhatók. Az ilyen feladatot ellátó tesztközpontokból csak négy van Európában, mivel a vizsgálatok csúcstechnológiát igényelnek. Ezek közül a legnagyobb az ESTEC tesztközpontja, ahol mind a felbocsátás, mind az űrbeli működés számos elemét vizsgálják.

Forrás: [origo]
Elektromágneses rázópad. Erre állítják a műholdakat, hogy a start során bekövetkező vibrációt szimulálják

Forrás: [origo]
Az egyik legérdekesebb berendezés, a "nagy űrszimulátor" (Large Space Simulator, LSS). Ez egy 10 méter átmérőjű és 15 méter magasságú kamrarendszer, amelyben a világűrre jellemző környezeti viszonyok állíthatók elő: szinte tökéletes vákuum, körülbelül mínusz 180 Celsius-fokos hőmérséklet, valamint a Nap sugárzását szimuláló, négyzetméterenként 2700 W-os megvilágítás

A műholdtesztelés részleteiről külön összeállításban számolunk be olvasóinknak, most folytassuk útunkat az ESTEC-ben. Az egyik liftnél egy az internetkorszak előtti, még mindig működő csőpostát csodálhattunk meg.

Forrás: [origo]
Egy üzenettovábbító megoldás a múltból. Helyi vezetőnk szerint ma már inkább kávét kellene küldeni vele

A következő élményünk aztán egy valóban 21. századi megoldással való megismerkedés volt: az ESA folyamattervező rendszerét láttuk a Concurrent Design Facility nevű részlegen. Ottjártunkkor is zajlott a munka. Két, egymásba ágyazott patkóban ült legalább 20 ember: a belső patkóban a megrendelők, a külsőben különféle területek szakértői (képet nem készíthettünk, az alábbi fotón a rendszert támogató kommunikációs eszközökből látható néhány). A módszer lényege, hogy a megrendelők terveire a külső körben lévő szakemberek sorra reagálnak (néhányan webkamerán keresztül is), tehát zajlik a projekt tervezése, amihez minden információ és szaktudás azonnal rendelkezésre áll. Ez a módszer (amelyet a NASA is alkalmaz) a projekttervezésre fordított időt a negyedére, a költségeket a felére csökkentette az utóbbi években. Ráadásul kialakult egy olyan tudásbázis, amelyet már könnyen lehet specifikálni az egyes programok szerint.

Forrás: [origo]
A modern és hatékony folyamattervezés ma már a napi rutin része az ESA-ban is

Egy újabb Dry Run során elrohantunk a Galileo-program épülete mellett. Ez a program az átlagosnál is komolyabb biztonsági intézkedések mellett zajlik az ESTEC-ben. A rendszer harmadik műholdját október vége felé fogják tesztelni, de a nyilvánosság kizárásával: a tesztközpont galériáin is leeresztik majd a redőnyöket. A Galileo-rendszer lesz az "európai GPS".

Forrás: [origo]
Ebből az épületből irányítják Európa saját földrajzi helymeghatározó rendszere, a Galileo fejlesztését

Egy újabb Dry Run után az Erasmus Building nevű épület következett, ahol űreszközök földi szimulációkra használt valódi méretű modelljeit nézhettük meg egészen közelről. A Nemzetközi Űrállomás volt a fókuszban, ahol végre mi is megkezdhettük a munkát.

Forrás: [origo]
Európa legnagyobb hozzájárulása a Nemzetközi Űrállomáshoz: a 4,5 méter átmérőjű, 6,8 méter hosszú, 75 köbméteres belső térfogatú Columbus, az európai kutatómodul (részletesen lásd egy korábbi cikkünkben). Ez itt egy valódi méretű, az igazival megegyező felépítésű modell

Forrás: [origo]
A Columbus belsejében lévő rekeszek, amelyekben a folyamatban lévő kísérletek eszközei vannak

Forrás: [origo]
Űrhajósok zakóban: Kereszturi Ákos és Sik András a nem túl sikeres lebegés-imitáció közben

Forrás: [origo]
A szerző is elvégzett egy veszélyes biológiai kísérletet

Forrás: [origo]
A Nemzetközi Űrállomás teljes, kicsinyített modellje lóg a plafonról...

Forrás: [origo]
...alatta pedig az orosz lakómodul, a Zvezda valódi méretű modellje...

Forrás: [origo]
...benne az űrvécével

Az űrben is jó lenne csatlakozni Európához

Az Európai Űrügynökség aktivitása az űrtevékenység minden területére kiterjed, a Föld-monitorozástól az emberes űrrepüléseken, Naprendszer-kutatáson keresztül a navigációs és telekommunikációs műholdak, illetve hordozóeszközök fejlesztésééig. Az ESA 2009-ben 3600 millió euróból gazdálkodhatott. Eddig több mint 60 műholdat terveztek és építettek, jelenleg több mint 10 tudományos küldetés zajlik. Az ESA tevékenysége az Európai Unió technológiai fejlődésének egyik fő hajtóereje. A számos programból hármat választottunk ki, és következő néhány órát az ESA néhány kutatójával töltöttük.

Forrás: [origo]
Giuliano Gatti, a Galileo-program munkatársa arról beszélt, miért lesz pontosabb és megbízhatóbb az európai helymeghatározó rendszer a jelenleg működőknél. A program helyzetéről és céljairól szintén részletesebb beszámolót olvashatnak majd rovatunkban

Az ESA egyik legizgalmasabb programja a Rosetta-küldetés, amelynek célja a Nap felé közeledő Csurjumov-Geraszimenko-üstökös "felébredésének" részletes megfigyelése - a piszkos hógolyóhoz hasonló apró égitest ugyanis egyre aktívabbá válik majd, miközben eléri bolygórendszerünk belső, melegebb övezetét. Az üstökösmag körül átmenetileg kialakuló gázburkot (kóma) egy keringőegység, az Armageddon című filmben látottakhoz hasonló gázkitörésektől egyre veszélyesebbé váló felszínt pedig egy magyar közreműködéssel készített leszállóegység vizsgálja majd. Ha mindez sikerül, fontos új ismereteket szerezhetünk a szoláris ősköd anyagáról, ami az üstökösök magjában szinte változatlan formában maradt fenn a Naprendszer kialakulása óta - s persze kiemelkedő sikert jelent majd az európai űrkutatás számára.

Forrás: [origo]
Rita Schulz, a Rosetta-űrszonda tudományos vezetője elmondta: a Rosetta a jelenlegi tervek szerint 2014. májusában áll pályára a Csurjumov-Geraszimenko-üstökös magja körül, néhány hónappal később pedig leválik róla a magyar közreműködéssel készült Philae-lander, hogy leereszkedjen az apró égitest felszínére. Megígérte: nem fogják elvéteni a célpontot

Forrás: [origo]
Olivier Witasse, a Mars Express kutatója néhány igen részletes, még nem publikált képet mutatott az európai Mars-szondától, és a jövő európai marskutatási terveiről beszélt

Forrás: [origo]
Programunk szervezése végig nagyon profi volt

Programunkat egy "űrbúcsú", a Space Expo megtekintésével zártuk. A Space Expo egy külön épületben lévő, bárki számára látogatható, látványos űrkiállítás.

Forrás: [origo]
A bejárat előtt az ESA legnagyobb, busz méretű műholdja, a Föld megfigyelésére felbocsátott ENVISAT modellje fogad bennünket

Forrás: [origo]
Az épületben is mindenütt műholdmodellek lógnak, de a végére két valódi tárgyat választottam: ez egy hővédő csempe egy űrrepülőgépről...

Forrás: [origo]
...ez pedig egy mikrometeorit becsapódásának nyoma a NASA és az ESA által immár közösen üzemeltetett Hubble-űrtávcső egyik lecserélt napelemszárnyáról

Végül: nagyon hiányzik az alábbi képről a magyar zászló. Egyelőre nem vagyunk az ESA teljes jogú tagjai között, mert nem tudjuk befizetni az évi körülbelül 5 millió eurós tagdíjat. Pedig ez a pénz a hazai ipar számára visszapályázható, és teljes jogú tagként sokkal több kutatási-fejlesztési programhoz kapcsolódhatnánk. Magyarország számára is az ESA a jövő az űrtevékenységben, amely minden országban húzóágazat a gazdaságban.