Egy új tanulmány szerint azok a rákbetegek, akik kezelésük előtt néhány nappal komoly stressznek teszik ki magukat, kevésbé hatékony terápiára számíthatnak. A jelenség hátterében fizikai vagy pszichológiai stressz hatására aktiválódó egyes fehérjék állnak, melyeket a rákos sejtek saját túlélésükhöz használnak fel.

Bár a kutatást mesterségesen tenyésztett mellrákos sejteken végezték, a szakemberek szerint élő szervezetben más ráktípusoknál is fennáll a kiújulás veszélye, ha a páciensek nagyobb megpróbáltatásoknak teszik ki magukat röviddel rákellenes kezelésük előtt.

Stressz hatására az emberi testben számtalan olyan folyamat indul be, amely segít a szervezetnek megbirkóznia a megváltozott körülményekkel. Intenzív sport, erős fizikai megterhelés vagy egy pszichés trauma olyan természetes válaszreakciókat vált ki, melyek az egészséges szervezet túlélését segítik, ugyanakkor ellenállóbbá tehetik a rákos sejteket is az elpusztításukra szolgáló kezelés ellen - legalábbis egy új kutatás szerint.

A rákos sejtek általában különböző mértékű elváltozásokat hordoznak genetikai állományukban (genomjukban), melyek hatására nem hagyják abba az osztódást, valamint felborítják a környező szövetek kényes egyensúlyát, így végül az egész szervezetet veszélyeztetik. A betegség kezelése során általában kemoterápiás szereket alkalmaznak, melyek legtöbbször a gyorsan osztódó sejteket veszik célba. A sugárkezelés szintén a rohamos gyarapodást gátolja a DNS roncsolása révén.

UV- vagy radioaktív sugárzás hatására ugyanis kis mértékben károsodik a sejtek DNS-állománya. Ilyenkor természetes hibajavító rendszerek állnak munkába, melyek a keletkezett roncsolódást kijavítják, és eközben nem engedik szaporodni a sejtet. Ezek a mechanizmusok rutinszerűen és nagyon hatékonyan működnek testünkben, így garantálva, hogy valamennyi sejtünk hibátlan genommal rendelkezzen. Ha mégis súlyos károsodás éri az örökítőanyagot, akkor a sejt az apoptózisnak szervezett önmegsemmisítő folyamatba kezd, aminek hatására szervezetten felszámolja magát, anyagait pedig felhasználható formában visszajuttatja a keringésbe (programozott sejthalál).

Egy ohiói kutatócsoport most megjelent tanulmánya szerint azonban az egyik közismert stresszfehérje, a hősokk faktor-1 (Heat shock factor-1), és az általa szabályozott Hsp27 (Heat shock protein 27) nevű fehérje képes némileg gátolni a sejt hibajavító mechanizmusait. Így ezen fehérjék hatására a problémás sejtek is gyorsan osztódhatnak, javítgatás nélkül. Ez a képesség hasznos lehet stresszhelyzetben, amikor a szervezet gyors reagálására van szükség a megváltozott körülményekre, a veszély elmúltával pedig bepótolható a DNS javítása. Rákellenes kezelés során azonban a fenti két protein csökkentheti a terápia hatékonyságát, hiszen épp azokat a mechanizmusokat gátolja, melyek megállítanák a rákos sejtek osztódását, és segítenék elpusztításukat. Mivel a hősokk faktor-1 többek között intenzív testmozgás hatására termelődik, így a kimerítő sportolás valójában árthat a rákellenes kezelés eredményességének.

A kutatást vezető dr. Govindasamy Ilangovan kísérleteiben kimutatta, hogy mellrákos sejtek sokkal jobban ellenálltak a DNS-roncsoló sugárkezelésnek, ha Hsp27-tel kezelték őket a vizsgálat előtt. Emellett pedig az egyik gyakran alkalmazott kemoterápiás szer ellen is komoly rezisztenciát (ellenállást) mutattak az eredmények.

Ilangovan elmondta: "Nem vagyok a testmozgás ellen, de az időzítés kulcsfontosságú. Úgy látszik, bármilyen intenzív vagy kitartó fizikai tevékenység néhány nappal a rákkezelés előtt nagy kockázatokat rejt, és csökkentheti a terápia eredményét".

A kutatócsoport azonban a rák ellen is fel tudta használni az új felfedezést. Ha rákos sejtekben csökkentették a Hsp27 szintjét, akkor ugyanaz a sugárterápia lényegesen hatékonyabbá vált a tumorok ellen. Bár kísérleteiket mesterséges körülmények között tartott rákos sejteken végezték, valószínű, hogy a mechanizmus felhasználásával olyan új gyógyszerek fejleszthetők, melyek segíthetnek a jelenlegi rákkezelések hatékonyságának növelésében is.