Fókák fedezték fel az Antarktisz jégolvasztó áramlásait

Az antarktiszi fókákat vonták be a tudományos kutatómunkába a Santa Cruz-i Kalifornia Egyetem tengerbiológusai, akik így sokkal olcsóbban jutnak új információkhoz, mintha a tengerfenék alakjáról hajóval gyűjtenének adatokat. Az állatokat mélységmérő érzékelőkkel látták el, amelyek a méréseket követően egy műholdra továbbították az adatokat.

Az óceánfenék alakját az úgynevezett batimetrikus térképek segítségével mérik fel, amely megadja a víz mélységét, egyben felvázolja a tenger alatti domborzatot (lásd például ezen az ábrán). A munkát az antarktiszi vizeknél hajókkal szokás végezni, egy tengerbiológusokból álló kutatócsoport azonban egy ennél sokkal költségkímélőbb megoldást talált: Daniel Costa és munkatársai vadon élő fókákat fogtak munkára, amelyhez mindössze arra volt szükség, hogy nyomásmérő érzékelőket helyezzenek el az állatok fején.

A fókákat, rozmárokat és bálnákat már eddig is alkalmazták a hasonló kutatások során: általában különféle érzékelőket ragasztanak az állatok testére, és olyan változókat mérnek velük, mint a vízhőmérséklet vagy a sókoncentráció. Ilyen kutatásokat korábban Grönland környékén is végeztek már, Costa munkacsoportja azonban első alkalommal használt állatokat az óceánfenék alakjának felméréséhez - írja a Wired beszámolója. Costa az [origo] kérésére az alábbi fotót küldte a kutatási asszisztensként dolgozó fokák egyikéről:

Az óceánfenék domborzatára vonatkozó új adatok 57 elefántfókától származnak, amelyeket Costa kutatócsoportja öt nyár alatt látott el érzékelőkkel a Déli-Shetland Szigeteken. A nyomásérzékelők az állatok úszása közben másodpercenként rögzítették az adatokat, amelyeket a fókák a vízfelszínre bukkanáskor továbbítottak egy műholdra. Az állatok nagyjából 30%-a egészen az óceánfenékig is lemerül táplálékkeresés közben, így kellő mennyiségű merülésből már pontosan megállapítható, hogy az egyes helyeken milyen mélyen van a tengerfenék. Az adatgyűjtéshez minden állatnál körülbelül 200 000 merülés adatait használták a kutatók.

A Geophysical Research Letters egyik következő számában megjelenő tanulmány olyan, korábban nem ismert víz alatti csatornákról számol be, amelyeken keresztül meleg vízáramlatok juthatnak keresztül a sérülékeny antarktiszi jégtáblákon. Az Antarktiszi-félsziget környékén újonnan felfedezett csatornák a szerzők szerint fontos szerepet játszanak az óceáni áramlásokban. A rajtuk keresztül átáramló meleg víz például az Antarktisz mellett sodródó jégtábláknál bukkanhat fel, a jég fokozatos olvadását okozva. Az egyik érintett jégtábla a Wilkins-jégself, amelynek egy 415 négyzetkilométeres darabja még 2008-ban szakadt le az antarktiszi kontinensről.

A fókáktól származó legfontosabb információk természetesen azok lesznek majd, amelyek arra világítanak rá, hogy az óceáni áramlatok miként fognak reagálni a klímaváltozásra - írja a Wired.