Részleges napfogyatkozás volt megfigyelhető a Föld körüli pályáról, amint Holdunk kitakarta a Nap egy részét. A Solar Dynamics Observatory-űrszonda látványos felvételeket készített az eseményről. Pazar látványt nyújtanak a Napon lebegő gázhidak és a Hold hegyei.

Napfogyatkozást figyelt meg október 7-én a Föld körül keringő Solar Dynamics Observatory-űrszonda (SDO). A mellékelt felvételen a Napot az űrszonda az extrém ultraibolya tartományban örökítette meg. Jól megfigyelhető csillagunk felszínének és légkörének több jelensége: a Nap felszínéből kiemelkedő erővonalak hatalmas gázhidakat, úgynevezett protuberanciákat tartanak lebegő állapotban. Közülük a leglátványosabb balra mutatkozik, amelynek mágneses erővonalai két ellentétes polaritású területről indulnak ki, és szabályos hurokszerkezetet alkotnak.

Forrás: NASA, SDO
A Hold, amint kitakarja a napkorong egy részét az SDO-űrszonda 2010. október 7-én rögzített felvételén. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, SDO)

A felvételt készítő űrszonda egy nap alatt végez egy keringést a Föld körül - annyi idő alatt, mint ahogy bolygónk megfordul a tengelye körül. Az űreszköz 36 ezer kilométer magasan húzódó pályája 28 fokos szöget zár be a Föld egyenlítői síkjával, ennek megfelelően útvonala nagyobb részén jó rálátása van a Napra.

Évente két olyan időszak van, amikor 2-3 héten keresztül, keringésenként egy rövid időre bolygónk árnyékába merül az SDO - ekkor tehát átmenetileg megszakítja megfigyeléseit. Évente háromszor pedig a Hold is kitakarja a szonda felől nézve a napkorong egy részét, ami ritka esemény, és ezt "kapták el" a mellékelt felvételen.

 

 

Gáznyúlvány az SDO-űrszonda felvételein (NASA, SDO)

A napkorong bal oldali peremén lévő protuberancia kinagyított változatánál a holdperem egyenetlenségei is megfigyelhetők az alábbi felvételen. A nyilak olyan holdi hegyeket mutatnak, amelyek sziluettje a fényes napfelszín előtt rajzolódik ki. A holdperem élessége a mérnököket is megnyugtatta - jól mutatja, hogy a távcső optikai leképezése az elvárásoknak megfelel.

Forrás: NASA, SDO
Hegyek a holdkorong peremén (NASA, SDO)

Protuberanciáka Nap fotoszférájából a kromoszférába emelkedő, nagyságrendileg 10-100 ezer kilométeres gáznyúlványok. A protuberanciak anyagát a Nap felszínéből kiemelkedő mágneses erővonalak tartják lebegő állapotban. A nyugodt protuberanciák élettartama több hét, az aktív (robbanó) protuberanciák gyorsan változnak, anyaguk ritkán ki is repülhet a Napból. A napkorong peremén világosak, a korong előtt sötétek, utóbbi esetben filamenteknek is nevezik őket. Forrás: tudasbazis.csillagaszat.hu