Ázsiából jöhettek a korai főemlősök

2010.10.28. 15:41

Meglepően gazdag és változatos főemlős együttest mutattak ki a középső-eocén időszakból Líbiában. A nagyon kis méretű állatok arra utalnak, hogy a csoport jóval hosszabb evolúciós múlttal rendelkezik, mint eddig feltételezték. Azt sem lehet kizárni, hogy Ázsiában alakultak ki, és onnan vándoroltak be egyszerre Afrikába.

A főemlősök korai evolúciós történetének rekonstrukciója régóta vitatott kérdés a paleontológusok között. Egyelőre nincs megegyezés sem az időbeli lefolyást, sem a földrajzi helyet illetően. A molekuláris vizsgálatok szerint a főemlősök a kréta időszakig (145-65,5 millió évvel ezelőttig) nyúlhatnak vissza. Paleontológiai bizonyítékok azonban csak a 65,5 millió évvel ezelőtt kezdődött, és ma is tartó kainozoikum elejéről ismertek (a paleocéntől a késő-eocénig állnak rendelkezésre korai főemlős leletek).

Amióta felfedeztek néhány korai főemlőst az egyiptomi Fayum területén, sokan azt feltételezték, hogy Afrika volt az anthropoida főemlősök (majmok, emberszabású majmok és emberek) szülőhelye. Ezt az értelmezést azonban számos kutató kétségbe vonta, amikor több korai főemlőst felfedeztek Ázsiában, ráadásul az afrikai kora- és középső-eocén Algeripithecusról is kiderült, hogy nem az emberszerűeket magába foglaló orrtükör nélkülek (Haplorrhini) közé tartozik, hanem az orrtükrös félmajmok közé (Strepsirrhini).

A bizonytalan marokkói késő-paleocén Altiatlasiust leszámítva a legkorábbi afrikai főemlősöket eddig az algériai középső-eocénből ismertük (körülbelül 40 millió évvel ezelőtt). A Nature most megjelenő legújabb számában egy népes kutatócsoport a Líbia középső részén végzett vizsgálatairól számol be.

A cikkben a kutatók gazdag és változatos korai főemlősöket ismertetnek. A Karanisia arenula az orrtükrös félmajmok közé, míg az Afrotarsius libycus, a Biretia piveteaui és a Talapithecus parvus az anthropoidák különböző családjaiba tartozik. A 38-39 millió éves leletek mindegyike rendkívül kicsi volt, a becsült felnőtt testtömegük 120-470 g között változott. Ez megerősíti a korábban Kínában talált korai főemlősök alapján levont következtetést, hogy az anthropoidák kialakulása nagyon kis méretű állatoknál következett be. A most talált maradványok emellett azt is sugallják, hogy a szélesorrú (újvilági) és keskenyorrú (óvilági) majmok szétválása is nagyon kis testméretnél következett be. Az egyiptomi leletek alapján azonban a késő-eocénben a nagyobb méretű főemlősök kezdték kiszorítani a pici elődöket, és ez a trend folytatódott az oligocénben is.

Forrás: Copyright MPFL
Fantáziarajz a líbiai főemlősökről

A líbiai középső-eocén főemlősök ilyen nagy gazdagsága azért is meglepő, mert az időben fiatalabb egyiptomi lelőhely nem mutatott ilyen változatosságot. Ráadásul a jelenleg rendelkezésre álló valamennyi filogenetikai vizsgálat azt mutatja, hogy a három líbiai anthropoida eltérő pozíciókat foglal el a főemlősök törzsfáján. Ez a nagyfokú morfológiai, taxonómiai és valószínűleg ökológiai diverzitás azzal magyarázható, ha egy jelentős korábbi evolúciós történetet feltételezünk, amikor ezek a csoportok kialakultak és elkülönültek egymástól Afrikában. Azonban egy másik lehetséges forgatókönyv is elképzelhető a jelen pillanatban: az Ázsiában kialakult különböző főemlős csoportok többé-kevésbé egyidejűleg vándoroltak be Afrikába a középső-eocén során. Mint oly sok más esetben, itt is csak további ősmaradványok felfedezése segíthet a kérdés tisztázásában.

Forrás: Nature

KAPCSOLÓDÓ CIKK