A PISTA első nagy sikere: távoli szupernóvát fedeztek fel magyarok

Vágólapra másolva!
Három-négymilliárd fényév távolságban felrobbant szupernóvát azonosítottak magyar csillagászok az MTA Csillagászati Kutatóintézetének piszkéstetői állomásán. A vendégcsillagot a Lendület program keretében felújított távcsővel találták meg.
Vágólapra másolva!

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület programjának keretében a nyári hónapokban új CCD-kamerát szereltek fel a Piszkéstetői Csillagvizsgáló 60 cm-es Schmidt-teleszkópjára. Az új képrögzítő eszköz a korábbi kameránál tízszer nagyobb területet lát az égből, ami minőségi ugrást jelent a megfigyelésekben, és eddig nem folytatott észlelései programok beindítását is lehetővé tette. Az egyik ilyen program a PIszkéstető Supernova and Trojan Asteroid (PISTA) Survey, amely elsősorban halvány, tehát nagy távolságban lévő szupernóvák felfedezését tűzte ki célul.

A szupernóvák az életük végén járó nagytömegű csillagokból vagy szoros fehér törpe-csillag párosokból fejlődnek ki, és az ismert Világegyetem legnagyobb energiájú robbanásai közé tartoznak. A felrobbanó csillag fényessége néhány hétig vetekszik az őt befogadó és több százmilliárd "normális" csillagot tartalmazó galaxis teljes fényével. De előbb vagy utóbb mindegyik elhalványodik, és örökre eltűnik a szem elől. Egy szupernóva-villanás mindig egyedi, csak egyszer lejátszódó folyamat. Ám amíg látszik, fényében rengeteg információt hordoz magáról, és legfőképpen az őket befogadó galaxis távolságáról.

A PISTA beindítását az is elősegítette, hogy az 1960-as évektől három évtizeden át hazánk szupernóva-nagyhatalomnak számított. A Schmidt-teleszkóppal több mint 40 szupernóvát fedeztek fel az égbolton szétszórt, zömmel fényes galaxisokban. Az utolsót 1995-ben találták, ám a fotólemezek nyugdíjazásával a program is befejeződött, hiszen a kis látómezejű CCD-kamerával már nem érte meg folytatni ezt a kutatási témakört. Az új berendezés azonban ismét utat nyitott a szupernóvák felfedezése felé.

Forrás: Sárneczky, Kuli, CSKI, MCSE
Forrás: Sárneczky, Kuli, CSKI, MCSE

Az SN 2010jk jelű szupernóva kifényesedése egy távoli galaxisban. Az animációban látható felvételek október 7-én, 31-én, és november 1-jén készültek (hirek.csillagaszat.hu)

Az új, váratlanul felfényesedett csillagot Sárneczky Krisztián és Kuli Zoltán, a Konkoly Obszervatórium és a Magyar Csillagászati Egyesület munkatársai azonosították a november 2-án és október 31-én készült, összesen 20 perc expozíciós idejű felvételükön. Vinkó József, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa, az ottani szupernóvákat kutató csoport vezetője nemzetközi együttműködések kapcsán a Texasi Egyetem és a Harvard munkatársainak (J.C. Wheeler, E. Chatzopoulos, G.H. Marion és M. Shetrone) segítségével november 4-én a 9,2 méteres Hobby-Eberly Telescope-pal felvették égitest színképét.

Az eredmények alapján egy meglehetősen szokatlan robbanást örökítettek meg, amelynek vöröseltolódása z=0,28. Eszerint távolsága 3-4 milliárd fényév, vagyis a jelenség 3-4 milliárd évvel ezelőtt, a Naprendszer és bolygónk kialakulása után nem sokkal történt. A robbanás fénye 3-4 milliárd éven át utazott a világűrben, mígnem 2010. október 31-én megérkezett a Földhöz. További információk a megfigyelésről a hirek.csillagaszat.hu honlapon olvashatók.