Intenzív röntgensugárzás kapcsolódott hozzá és megváltoztatta egyes rádióhullámok terjedését a földi légkörben. November 6-án látványos napkitörés történt, de a csillagunkból kirepült részecskefelhő szerencsére nem pont a Föld felé indult.

Az 1121. jelű napfolt igen aktív terület csillagunkon. November 6-án egy intenzív kitörés történt a területén, amelyet több műszerrel is sikerült megfigyelni. A napkitörés múlt szombaton, hazai idő szerint 17.36-kor következett be a foltcsoportnál, és az elmúlt években észlelt legenergikusabb ilyen jelenségnek mutatkozott, egy úgynevezett M-típusú napfler volt.

Forrás: NASA, SDO, AIA
A november 6-án megfigyelt energikus napkitörés röntgensugárzása (NASA, SDO, AIA). További felvételek a kitörés folyamatáról itt láthatók

A jelenségtől származó elektromágneses sugárzást bolygónk felsőlégköre is megérezte, ahol ennek nyomán átmenetileg megváltozott az alacsony frekvenciájú rádióhullámok viselkedése. Ez a harmadik eddig megfigyelt napkitörés, amely ehhez a foltcsoporthoz kapcsolódik. Az észlelések alapján a robbanáskor kilökődött plazmafelhő nem bolygónk felé indult, tehát a jelenség nem jelent  veszélyt a számunkra. Ez volt a mostani, 26-os számú napfoltciklus eddigi legnagyobb ilyen robbanása. A jelenlegi ciklust azért is kíséri nagy figyelem, mert az előtte jelentkező napfoltminimum a szokásosnál sokkal jobban elhúzódott.

Forrás: NOAA
A robbanás pillanata a GOES-15 műhold felvételén (balra lent) (NOAA)

Ajánlat:

 

napkitörés (fler): néhány perces heves robbanás a Nap fotoszférájában vagy afölött. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Hőmérsékletük több 10 millió K is lehet, egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot nagyságrendileg 1000 km/s sebességgel. A flerek főleg az ultraibolya és a röntgentartományban fényesek. Általában napfoltokhoz kapcsolódnak, a legerősebb naptevékenység idején 30-80 fler is előfordul naponta. Forrás: tudasbazis.csillagaszat.hu