Jelentős előnyökkel számolhat egy amerikai biológus szerint az, aki már gyermekkorától fogva legalább két nyelven beszél. Jared Diamond szerint épp egy magyar vonatkozású kutatás igazolja, hogy a kétnyelvű környezet gyorsabbá teszi a gyermekek gondolkodását. A kétnyelvűség azonban nemcsak fiatalon, hanem idős korban is jól jöhet: négy-öt évvel később jelentkeznek memóriazavarok azoknál, akik egész életükben aktívan használják a gyermekkorban megszerzett nyelvtudást.

Több száz olvasatlan levél, soha át nem futott weboldalak, feltornyosult linkek a hírolvasóban - a minket érdeklő információk azonnali feldolgozása ma már nem mindig lehetséges. Olyanok is akadnak azonban, akiknek ez nem annyira megerőltető: a legújabb kutatások igazolták, hogy a többnyelvű környezetben felnőtt emberek könnyebben elboldogulnak a párhuzamos csatornákon egyszerre beérkező információtömeggel.

A többnyelvű nevelésnek egy másik komoly előnye is van: ha szüleink már újszülöttkorunktól kezdve két külön nyelven beszélnek hozzánk, kisebb eséllyel leszünk Alzheimer-kórosak, mint az egynyelvű környezetben felnőtt társaink.

Új-Guineában átlagos, hogy valaki öt nyelven tud

A fent említett kutatási eredményeket Jared Diamond, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem munkatársa foglalta össze a Science egyik nemrég megjelent számában. Diamond maga is többnyelvű környezetben nőtt fel: anyja nyelvész volt, aki már kiskorától kezdve németül is beszélt hozzá. A kutató tizenegy nyelven beszél, és épp mostanában próbálja elsajátítani a tizenkettediket.

"Az USA-ban kivételesnek számít, ha valaki kettőnél több nyelven ért és beszél is, a kisebb társadalmakban ez azonban egyáltalán nem olyan ritka. Egy új-guineai táborozásom alkalmával egyszer megkérdeztem a jelenlévőket, hogy ki hány nyelvet ismer. Mindenki legalább öt nyelven tudott, és olyan férfi is akadt, aki tizenöt nyelvet beszélt" - írja Diamond, aki az új-guineai lakosok között kezdett el azon gondolkodni, hogy van-e vajon a többnyelvűségnek bármiféle előnye.

A válasz egyértelmű igen, és erre Diamond szerint éppen egy magyar vonatkozású kutatás jelenti a legerősebb bizonyítékot. Kovács Ágnes Melinda, az MTA Pszichológiai Intézetének és a CEU Kognitív Fejlődési Központjának munkatársa olaszországi kollégáival vizsgálta, hogy a többnyelvű környezetben felnőtt gyermekek valóban lekörözik-e a többieket.

"Az életben is folyamatosan változnak a szabályok"

Elsőre értelmetlennek tűnhet, hogy olyan gyerekeket nevezzünk egy- vagy kétnyelvűnek, akik még ki sem ejtették az első szavakat. A babák azonban már a beszédképes kor előtt is képesek megkülönböztetni azoknak a nyelveknek a hangzását, amelyeket maguk körül hallanak.

Ennek egyik ismert példája a japán és az angol csecsemők közötti különbség. A japán nyelvben nincs külön "l" és a "r" mássalhangzó, így a két hangot a japán babák egy idő után már nem tudják egymástól elkülöníteni. Az angol babáknál viszont megmarad a különbségtétel. Ez alapján már a beszéd megjelenése előtt is van értelme annak, hogy egy-, két- vagy többnyelvű csoportra osszuk a gyerekeket.

Kovács és munkatársa, Jacques Mehler épp ezt tette: a kutatók negyven héthónapos babát vizsgáltak, akik egynyelvűek vagy kétnyelvűek voltak. (A kétnyelvűség ebben az esetben azt jelentette, hogy a kicsik már a születésüktől kezdve két különböző nyelvet hallhattak maguk körül.) A kutatók játékos feladatokat adtak a kicsiknek, amelyekbe azonban egy feltűnően zavaró elemet is beépítettek.

A babáknak kezdetben egy plüssállatot villantottak fel, mindig a számítógépes képernyő jobb oldalán (lásd az ábrán). Eközben azt is megtanították a gyerekeknek, hogy akkor várják a plüssállat felvillanását, amikor egy három szótagból álló sorozatot - például: "lo-lo-vu" - játszanak le nekik. Kilenc ismétlés után az egy- és a kétnyelvű gyerekek egyaránt elsajátították, hogy a "lo-lo-vu" szótagsorozatot követően mindjárt a képernyő jobb oldalára nézzenek. A tanulást az igazolta, hogy a gyerekek három ismétlés után már akkor is képernyő megfelelő oldalára néztek, mielőtt a plüss megjelent volna.

Ekkor azonban hirtelen megváltoztak a szabályok. A kutatók most az előbbiektől eltérő szótagsorozatot - például: "lo-vu-vu" - játszottak le, és nem a jobb, hanem a képernyő bal oldalán villantották fel a plüssállatot. A kétnyelvű babák hamar felülírták a korábban tanultakat: mindössze hat ismétlésre volt szükségük ahhoz, hogy az új szótagsorozatot követően már ne jobbra, hanem balra nézzenek. Az egynyelvű gyerekeknek ezzel szemben kilenc ismétlés sem volt elegendő, hogy elsajátítsák ugyanezt.

Forrás: PNAS
Az ábrán a héthónapos babákkal végzett vizsgálat egyik változata látható. A "pre-switch" a szótagsorozat megváltoztatása előtti, a "post-switch" pedig a váltás utáni állapotot mutatja. Az egyik esetben a képernyő jobb, a másik esetben pedig a bal oldalán villant fel a plüssállat. A "Cue" mezőben (szürkével) az aktuálisan, változó sorrendben lejátszott szótagok láthatóak

"Ha egy babának gyakran és előre megjósolhatatlan módon kell váltogatnia két eltérő nyelv között, az a gyerek egyéb képességeire is hatással lesz. Ebben az esetben például azt látjuk, hogy a kétnyelvű gyerekek ügyesebbek egy olyan szituációban, amikor egy előre nem látható szabálymódosulással kerülnek szembe. A későbbi életben mindez akár jelentős előnyt is biztosíthat a számukra, hiszen a körülöttünk lévő dolgok és a ránk érvényes szabályok egyaránt folyamatosan változnak" - írja a Science-ben Diamond.

Négy-öt év előny a memóriazavarokkal szemben

Egy felnőtt példa: ha egy spanyolul és olaszul gyermekkorától fogva jól beszélő ember meghallja azt a szót, hogy "burro", akkor spanyol szövegkörnyezetben azonnal a "szamár" jelentést fogja hozzákapcsolni, olasz kontextusban viszont azt, hogy "vaj". Az egyszerre több nyelven zajló beszélgetéseknél (például egy nemzetközi társaságban) gyorsan és erőlködés nélkül tudnak majd váltani azok, akik többnyelvű környezetben nőttek fel.

Már ez is irigylésre méltó lehet azoknak, akik csak egy idegen nyelvet beszélnek, a két- vagy többnyelvű embereknek azonban a mentális egészségük miatt sem kell annyira aggódniuk. Ha valaki ilyen családban nevelkedik, és a nyelveket később egész életében aktívan használja, az egy kanadai kutatás alapján az Alzheimer-kór ellen is jelentős védelmet biztosít.

A Neuropsychologia című folyóiratban 2007-ben publikált vizsgálatban először 228 idősebb személyt választottak ki. A páciensek emlékezeti vagy kognitív problémák miatt keresték fel a kanadai memóriaklinikák valamelyikét. A végső minta 184 személyből állt, akiknek a fele kétnyelvű környezetben nőtt fel. Az enyhébb vagy súlyosabb emlékezetzavarok végül ugyan mindenkinél megjelentek, volt azonban egy igen fontos különbség. A kétnyelvű csoportban átlagosan négy-öt évvel később jelentkeztek azok a problémák, amelyek az egy nyelven beszélőknél már korábban felbukkantak. (A két csoport az egyéb tényezőket tekintve nem különbözött jelentősen egymástól).

Forrás: AFP

"A kanadaiak várható élettartama 79 év. A szerzők kiszámolták, hogy a hetvenes éveikben járó betegeiknél 47%-os kockázatcsökkenést jelentett ez a négy-öt év. Ha azt nézzük, hogy az Alzheimer-kór egyre gyakoribb az idősödő társadalmakban, emellett gyógyszerünk sincsen rá, akkor a kétnyelvűség által biztosított védelem akár igen jelentősnek is nevezhető" - mondta a BBC-nek Diamond.

Ezen a területen még legalább két izgalmas kérdés vár megválaszolásra. Az egyik, hogy ha egy nyelv legalább négy év védelmet biztosít, akkor minden további, már a gyerekkorban elsajátított nyelv is újabb négy évig véd majd az Alzheimer-kór ellen? A másik kérdés, hogy érvényes-e mindez a később, esetleg csak felnőtt fejjel elsajátított nyelvekre? "Addig is, amíg mindez kiderül, ne legyünk lusták belevágni egy számunkra ismeretlen nyelvbe. Veszíteni semmiképp sem fogunk vele: nyelvet tanulni mindig jó móka, és talán a feledékenységgel szemben is nyerünk vele 5-10 évet" - mondta Diamond.

(A BBC kutatóval készített beszélgetését itt lehet meghallgatni, Diamond többnyelvűségről tartott előadása pedig itt nézhető meg.)