Újabb szenzációs ősmaradványok Ajka környékéről

A fantasztikus őshüllőleletek után ezúttal a dinoszauruszok korából származó borostyánkövek titkait kutatják a magyar paleontológusok. Az Ajka környékén talált példányok vizsgálata kivételes lehetőséget teremt a dinoszauruszokkal egyidejűleg élt ízeltlábúak megismerésére. Arra nincs reális esély, hogy egykori vérszívó rovarokból dinoszauruszvér kerüljön elő, ami aztán egy ajkai "Jurassic Park" alapját képezhetné.

Ajka és a Bakony vidéke ma már nem csak a paleontológusok számára hangzik ismerősként, ha ősmaradványok kerülnek szóba. Ősi Attila és csapata az elmúlt években számos fontos fosszíliát fedezett fel és írt le az Iharkút melletti bauxit-külfejtés területén kibukkanó felső-kréta üledékes kőzetekből. A 2000-ben felfedezett lelőhely az eltelt tíz évben ontotta a leleteket, melyek közül számos új fajt és nemzetséget is leírtak a kutatók. Az újonnan elnevezett nemzetségek pedig többnyire a lelőhelyről és tágabb környezetéről kapták nevüket. A Bakonydraco, a Hungarosaurus vagy az Iharkutosuchus neve főleg a természettudományok és a geológia iránt érdeklődők számára ismerősek. Az idén tavasszal leírt Ajkaceratops azonban sokkal szélesebb körben vált ismertté, hiszen az Ősi Attila szülővárosáról elnevezett dinoszaurusz ritkaság a Nature-ben megjelent cikk hatására nagyon nagy médiaérdeklődést váltott ki (lásd részletes képes összeállításunkat: Budapesten is bemutatták az új bakonyi dínót).

A kutatócsoport a jól megérdemelt májusi ünneplés után természetesen tovább folytatta a munkát, és alig fél év elteltével újabb jelentős felfedezés küszöbére érkezett. Noha még nagyon sok munka van hátra addig, míg ebből is tudományos publikáció jelenhet meg, az ajkai városvezetők már most bekészíthetik a pezsgőt a hűtőbe, hiszen Ajka neve ismét elválaszthatatlan lesz a legújabb felfedezéstől. A kutatócsoport tagjai ugyanis az Ajka környékéről már korábban is ismert, és a városról ajkaitnak elnevezett borostyánköveket vették tüzetesebb vizsgálat alá, és minden várakozásukat felülmúló előzetes eredményekre jutottak.

Az 1860-as években kezdték el kitermelni az Ajka környékén előbukkanó felső-kréta barnakőszenet, melyből már 1866-ban említette Hantken Miksa a "borostyánkő-féle" gyantát. A kor másik nagy geológusa, Szabó József lencsényi, borsónyi, néha diónyi méretű sárga és barna borostyánkő darabok előfordulásáról írt. Először ajkit néven említették 1878-ban, majd a részletes leírása ajkait néven jelent meg 1926-ban, Zechmeister tollából. A közelmúltban Papp Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettárának vezetője foglalta össze az ajkaittal kapcsolatosan eddig megismert adatokat. A kéntartalmú fosszilis gyanták közé sorolt ajkait infravörös spektroszkópos vizsgálata arra utal, hogy tűlevelű fák gyantájából keletkezett borostyánkőről van szó. Többnyire egy-két centiméteres darabokban került elő, mivel a nagyobb példányok az anyag rideg és törékeny természete miatt könnyen széttöredeztek. A kagylós törésű gyanta vékony szilánkjai áttetszők. Színe világos mézsárga, aranysárga vagy sötét vörösbarna. Az ajkait részletes leírását lásd itt.

Korábban az ajkait főleg a kőszéntartalmú rétegekből volt ismert, de az utóbbi években az iharkúti lelőhelyen is előkerültek kisebb méretű, erősen lekerekített borostyánkő-szemcsék, sőt egyes rétegekben kissé fel is dúsult az előfordulásuk. A borostyánkövekről mindenkinek az ékszerek, illetve a fosszilis gyantában csapdába esett pazar megtartású ősmaradványok jutnak eszébe. Az iharkúti kutatócsoportot nem meglepő módon az esetleges fosszíliák lehetősége hozta lázba. Az Iharkútról előkerült kicsi és átlátszatlan példányok először nem sok sikerrel kecsegtettek. A gyűjteményekben, illetve az egykori szénbányászok tulajdonában lévő nagyobb ajkait-darabok tüzetes átvizsgálása azonban örömteli sikert hozott a fiatal kutatók számára, amikor egyre több ősmaradvány-zárványt fedeztek fel a borostyánkő-darabokban.

Rovarmaradvány a 85 millió éves ajkaitban. Az átvizsgálandó, fosszilis borostyándarabok egy része Birsel Richárd és Szabó Márton jóvoltából került a kutatócsoporthoz

Különösen pozitív fordulat következett be a kutatásban, amikor egy hazai cég (illetve geológus végzettségű ügyvezetője, dr. Soós Miklós), valamint a Nikon-KOKI Mikroszkóp Központ jóvoltából csúcsmikroszkóp alatt vizsgálhatták meg a fosszília tartalmú darabokat, és addig nem látható részletek kerültek a paleontológusok szeme elé. Ilyen mikroszkópi háttérrel már az iharkúti rétegekből előkerült kisebb darabok átvizsgálása is sokkal perspektivikusabb lehetőségnek látszott. Erre alapozva két geológushallgató (Czirják Gábor és Hajdu Zsófia) esett neki nagy lelkesedéssel a korábbi minták átnézésének, hogy egyre több borostyánkő darabot válogassanak ki a kőzettörmelék szemcsék közül.

A tervek szerint szakdolgozatuk keretében, majd tudományos cikkekben dolgozzák fel az ajkai borostyánkőben rejlő, tudományos szempontból szenzációsnak ígérkező kréta időszaki ízeltlábú és egyéb ősmaradványokat. Az eddig átvizsgált darabokban a növényi rostok és gombafonalak mellett hártyásszárnyú (Hymenoptera), kétszárnyú (Diptera) és bogár (Coleoptera) maradványok kerültek elő. Az ajkait kivételes lehetőséget teremt a dinoszauruszokkal egyidejűleg élt rengeteg ízeltlábú legalább egy részének a megismerésére, hiszen a szilárd vázzal nem rendelkező szárazföldi szervezeteknek szinte az egyetlen lehetősége a fosszilizációra, ha csapdába esnek a ragadós gyantában. Mielőtt azonban mindenkinek elindulna a fantáziája, le kell szögezzünk: bár a leletek a dinoszauruszok korából származnak, arra nincs reális esély, hogy egykori vérszívó rovarokból dinoszauruszvér kerüljön elő, ami aztán egy ajkai "Jurassic Park" alapját képezhetné.

"Geológus hallgatóként gondolkoztam el azon, hogy kizárt, hogy Magyarország területén egykor ne éltek volna dinoszauruszok. Igaz, hogy a legtöbb magyarországi középidei - a dinoszauruszok korában képződött - kőzet tengeri körülmények között rakódott le, de a kréta időszakból ismerünk szárazföldi üledékeket is a Bakonyban. Így ezeket a lelőhelyeket kezdtem el szisztematikusan végigjárni. Néhány sikertelen próbálkozás után, a bauxitkutatásban jártas kollégák javaslatára kerestem fel az iharkúti külfejtést. Az első csontok véletlenszerű felfedezése után szinte megállíthatatlanul követték egymást az események, egészen a mai napig" - mondta Ősi Attila lapunknak korábban, az Ajkaceratops bemutatásakor.

A fiatal kutató szerdán este Junior Prima Díjban részesült. A Prima Primissima Díj sikerének hatására 2007-ben alapították meg a Junior Prima Díjat, melyet hat kategóriában, kategóriánként tíz-tíz, 30 év alatti tehetséges fiatal kap meg minden évben. A kategóriák a magyar tudomány, a magyar sport, a magyar oktatás és köznevelés, a magyar építészet és építőművészet, a magyar zeneművészet és a magyar sajtó.