Hibridizáció fenyegeti az arktiszi tengeri emlősöket

2010.12.16. 11:41

A jégtakaró olvadásával és az átjárók megnyílásával olyan fajok kerülhetnek közvetlen kapcsolatba egymással az Északi-sarkvidéken, amelyeket addig földrajzi akadályok választottak el. A közeli rokon fajok között könnyen előfordulhat a hibridizáció, ami további komoly csapásokat mérhet a klímaváltozással már így is sújtott sarkvidéki élővilágra.

2006-ban nagy vihart kavart, amikor az Északi-sarkvidéken egy vadász egy barna foltos jegesmedvét (Ursus maritimus) lőtt. Jim Martellnek jegesmedvére volt vadászati engedélye, de ha úgy ítélik meg, hogy grizzlyt (Ursus arctos horribilis) lőtt, akkor borsos pénzbírság és akár egyéves börtön is várhatott volna rá. A genetikai vizsgálat eredményéből azonban kiderült, hogy egy jegesmedve anyától és egy grizzly apától származó hibrid került puskavégre. Ez volt az első, hogy igazoltan vadon élő jegesmedve-grizzly hibridet észleltek.

Fogságban tartott medvék esetében már korábban is figyeltek meg hibridizációt, ám vadon élő példányoknál ez előtt még sosem igazolták DNS-vizsgálattal a keveredést. 2010-ben már második generációs, hibrid anyával és grizzly apával rendelkező medvét is lőttek, és a kutatók szerint a helyzet csak romlani fog. Az Amerikai Természettudományi Múzeum munkatársai szerint a grizzlyk a jegesmedvék élőhelyei felé terjeszkednek, és már több alkalommal figyeltek meg grizzlyket a kanadai Wapusk Nemzeti Parkban, ahol a jegesmedvék legnagyobb ismert szaporodóhelye található (Wapusk a helyi krí indiánok nyelvén fehér medvét jelent).

A hibrid példányok természetes körülmények között általában kiszelektálódnak: gyakran már a világrajövetel előtt elpusztulnak, vagy terméketlenek lesznek. Hogyan lehet akkor szaporodóképes utódja a jegesmedvének és a grizzlynek? Noha két külön fajról van szó, mégis közös őstől származnak, és a szétválás evolúciós viszonylatban nem túl régen, becslések szerint 150 000 évvel ezelőtt történhetett. Ezért aztán genetikailag meglehetősen hasonlóak. Természetes körülmények között azonban ritkán keresztezik egymás útját a szaporodási időszakban, ezért nem voltak túl gyakoriak a hibridek - mostanáig.

A kis genetikai különbség más sarkvidéki tengeri fajokról is elmondható, így nem kizárólag a medvék a potenciális áldozatok. Az 1980-as években Nyugat-Grönlandon egy narvál (Monodon monoceros) -beluga (Delphinapterus leucas) hibridnek vélt állatot találtak. (A két faj közel áll egymáshoz, a narválfélék családjának összesen ez a két tagja van.) 2009-ben a Bering-tengeren egy grönlandi bálna (Balaena mysticetus) - simabálna (Eubalaena sp.) hibridet fényképeztek, valamint a dall-disznódelfinek (Phocoenoides dalli) és a közönséges disznódelfinek (Phocoena phocoena) keveredése is ismert. Fókahibridekről is tudnak mind múzeumi gyűjteményekből, mind vadon élő példányokból.

Forrás: [origo]
A szalagos fóka (Histriophoca fasciata) és a pettyes fóka (Phoca largha) is kereszteződhet egymással

Brendan Kelly sarkvidékkutató szerint ezek csak az első esetek, a későbbiekben azonban sokkal nagyobb mértékű keveredésre lehet számítani. A jégtakaró olvadásával megszűnnek a fajokat, alfajokat egymástól elválasztó földrajzi akadályok, így a hibridizáció lehetségessé válik. Az amerikai Nemzeti Tengeriemlős-laboratórium munkatársa kollégáival 22 fajt érintő, összesen 34 lehetséges hibridizációt vázolt fel a Nature hasábjain. A felsorolt tengeri emlősök között több veszélyeztetett faj is található, a jegesmedvén, a belugán és a narválon kívül például a pettyes fóka, a gyűrűs fóka (Phoca hispida) és a csendes-óceáni simabálna (Eubalaena japonica).

A kutatóknak egyelőre kevés elképzelésük van arról, milyen hatása lehet a fajok keveredésének. Befolyásolhatja például a társas viselkedést és az életközösségben betöltött szerepet: a narvál-beluga hibrid mindkét fajra jellemző fogakat hordozta, ám hiányzott az agyara, melynek a narváloknál fontos szerepe van a szociális viselkedésben. Az állatkerti jegesmedve-grizzly hibridek fókavadászathoz hasonló viselkedést mutattak, de nem úsztak olyan jól, mint a jegesmedvék. Az első generációs hibridek még egyesíthetik magukban a két szülőfaj előnyös tulajdonságait, ám az ő leszármazottaik már nagy valószínűséggel kevésbé életrevalóak lesznek, mint a szüleik.

KAPCSOLÓDÓ CIKK