Minden korábbinál távolabbi, vízmolekulákkal teli felhőt azonosítottak az ősi Világegyetemben. A hatalmas gáztömeg 12 milliárd fényév távolságban van, tehát közel 1,6 milliárd évvel a kezdő pillanatot jelképező Ősrobbanás (Nagy Bumm) után volt jelen a Világegyetemben. Korábban ennél egymilliárd fényévvel kisebb távolságban, tehát egymilliárd évvel későbbi állapotban azonosították a legmesszebb megfigyelt vízmolekulákat. A most vizsgált, APM 08279+5255 jelű kvazár centrumában lévő fekete lyuk tömege húszmilliárdszorosa a Napunkénak, ezt övezi a ritka gázfelhő, amelyben hatalmas mennyiségű vízgőz fordul elő. A víz itt csillagközi gázként tízszer vagy akár százszor sűrűbb annál, mint ami galaxisunkban a csillagközi anyagra jellemző, sűrűsége egy laboratóriumi vákuumhoz közeli. A felhő átlagos hőmérséklete nagyságrendileg -50 Celsius-fok.
Fantáziarajz a kvazárról, amely a körülötte lévő korong alakú felhő centrumában található, és két anyagsugár formájában lövelli ki az anyagot. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, ESA)
A felhőben több százmilliárdszor nagyobb mennyiségű víz van jelen, mint saját bolygónkon, sőt a molekulák mennyisége még a Tejútrendszerben azonosítható vízgőzét is közel négyezerszeresen felülmúlja. Utóbbi oka részben az, hogy a mi galaxisunkban ezeknek a molekuláknak nagyobb része nem gázállapotban, hanem jégszemcsékben található. A megfigyelés annak tisztázásában segít, hogy megértsük, milyen ütemben termelték az első csillagok a nehéz elemeket, köztük az oxigént. Emellett arra is érdekes példát ad az észlelés, hogy a korai fekete lyukak környezetében mennyi gáz halmozódott fel, továbbá azok hogyan nyelték el, illetve spriccelték szét a környezetükből magukhoz vonzott gáz egy részét.