Amikor kitör rajtunk a nátha, sokan bosszúsan gondolunk a gyógyszerkutatókra, hogy még mindig nem találtak hatékony ellenszert erre a kellemetlen betegségre. A legújabb kutatások azonban azt mutatják, hogy a potenciális orvosságok sokkal nagyobb kárt okozhatnak, mint maga a nátha.

Amit egyszerű náthának vagy megfázásnak nevezünk, az nem más, mint a számos náthavírus - amelyek nem keverendők össze az influenzavírusokkal - egyike által okozott tünetegyüttes. Mivel nagyon nagyszámú kórokozó - kutatók szerint mintegy kétszáz - képes vírusos rhinitiszt (meghűlést) előidézni, a szervezet védekezőrendszere képtelen mindegyik ellen hathatós, azonnal bevethető ellenszert tárolni. A betegséget okozó vírus ráadásul emberről emberre könnyedén tevődik át, gyakran a kéz közvetítésével, amelyre rákerülnek az orr vagy a légzőszerv nyálkahártyáján lévő kórokozók.

Ezek a vírusok akkor tudják megtámadni a szervezetet, ha az legyengült, vagy hirtelen sokkhatás éri, például amikor télen vizes fejjel kimegyünk a hidegbe, vagy a nyári forróságban bemegyünk egy légkondicionált helyre. A vírusok szaporodása miatt a nyálkahártyák megduzzadnak, ami már ideális táptalaj a baktériumok számára is. A száraz levegő gyengíti a vírusok elleni első védelmi vonalat képező nyálkahártyákat, a téli ritkább szellőztetés és az összezártság pedig tovább növeli a fertőződés kockázatát.

Sokan kérdezik, miért nem tudnak kidolgozni a kutatók olyan gyógyszert vagy védőoltást, amely megvéd a nátha ellen. Hiszen az influenza különböző típusai ellen már régóta léteznek hatékony védőoltások. A nátha ellen azonban nehezebb védekezni, mint az influenza ellen.

Aggasztó gyógyszerkísérletek

A szakemberek valójában buzgón dolgoznak a rhinovírusok (a megfázások 30-50 százalékát okozó vírusok) elleni szerek és védőoltások kidolgozásán. Ironikus módon azonban még ha ez sikerülne is, vagy találnának olyan gyógyszereket, amelyek megfékeznék a nátha kialakulását, az emberek többsége könnyen dönthetne úgy, hogy jobb, ha távol tartja magát ezektől a szerektől, mert több lenne a mellékhatásuk, mint a hasznuk.

J-Y. Sgro
Egy emberi rhinovírus számítógépes modellje

2002-ben nagy médiavisszhang övezte egy náthaellenes szer, a pleconaril bejelentését, amely még mindig a klinikai kipróbálás stádiumában van. Ez a "csodagyógyszer" jól teljesített a sejttenyészetekben, de az emberekre gyakorolt hatása nem volt túl látványos. Mindössze egy nappal rövidítette meg a betegség lefolyását. Szerény gyógyító képességéhez mérten viszont nagyon súlyos mellékhatásokat, például menstruációs cikluson kívüli vérzéseket okozott. Számos más gyógyszert is a mellékhatások miatt kellett elvetni. Volt például olyan, amelyik súlyosabb orrnyálkahártya-gyulladást okozott, mint maga a fertőzés.

Az immunválasz elnyomása veszélyes lehet

Ronald B. Turner, a Virginiai Egyetem náthavírus-kutatója is úgy nyilatkozik a Scientific American legújabb számában, hogy a nátha hatásai sokkal kevésbé veszélyesek, mint a kísérleti gyógyítására jelenleg alkalmazott, az immunválaszt elnyomó szerek. A vírusfertőzés leküzdéséhez nem szükséges a gyulladásos reakció, mert az emberek egyharmada átesik a fertőzésen úgy, hogy nem jelennek meg náluk a náthának a gyulladás okozta tipikus tünetei. Turner ezért úgy véli, hogy a jövőben kifejleszthetnek olyan gyógyszereket, amelyek csak tompítják az immunválaszt, illetve csökkentik a vírusszámot, de nem szüntetik meg teljesen a fertőzést. Ennek ellenére a betegek kellemetlen tünetei megszűnnek.

Erőfeszítések a védőoltások kidolgozására

A szakemberek nem kevés munkát fordítanak a náthavírusok, elsősorban a rhinovírusok elleni vakcinák kidolgozására is. (A rhinovírusok mellett náthát okozhatnak még az adenovírusok, a coronavírusok és más víruscsaládok is.) Egy rhinovírus - a HIV-hez hasonlóan - RNS örökítő anyagból és az azt körülvevő proteinburokból, úgynevezett kapszidból áll. A vírus hozzákapcsolódik a gazdasejt membránjához, beinjektálja a genetikai anyagát, majd arra kényszeríti a megfertőzött sejtet, hogy a vírus alkotórészeit gyártsa. A fertőzés tüneteit nem maga a vírusszaporodás, hanem a szervezet védekezésként fellépő gyulladásos immunválasza okozza.

A rhinovírusok elleni vakcinajelöltek kutatásakor a szakemberek olyan kapszidrészecskék keresésére összpontosították figyelmüket, amelyek minden vírustípusnál azonosak. Az e részecskét tartalmazó vakcina beadása egy egészséges emberbe - legalábbis elméletben - arra ösztönzi az immunrendszert, hogy antitesteket termeljen ellene. Így a szervezet felkészülten várhatja valamennyi olyan vírustörzs későbbi támadását, amely tartalmazza ezt a részecskét. (Hasonló elven működnek az influenza elleni védőoltások is.) A cél olyan közös rész kiválasztása, amely nem sokat változik az idő folyamán, hiszen a legjobb vakcinák és gyógyszerek is hatástalanná válnak, ha jelentősen megváltozik a célpont. (Ezért kell időnként új védőoltásokat kidolgozni az influenza ellen is.)

Forrás: --

Az évek folyamán azonban a kutatók próbálkozásait nem koronázta siker, nem találtak rögzített elemet a rhinovírusokban. Több mint 100 vírusváltozat megvizsgálása után sem sikerült közös vonást találni, mondja Thomas J. Smith víruskutató. Ezt a változatosságot az okozza, hogy RNS-vírusként a rhinovírusok nagyon hajlamosak a mutációra. Az RNS-t másoló enzimeknek (a DNS-t replikálókkal ellentétben) nincs semmilyen hibajavító mechanizmusuk, így mindegyik új vírus kódja sok helyen eltér a többitől. Emiatt a vírusburkok felépítése is különbözik egymástól.

Nemrég azonban a kutatók találtak egy olyan fehérjét, amelynek felépítése meglehetősen hasonló több rhinovírusnál is. Ez az úgynevezett VP4 fehérje segíti a vírus megtapadását a gazdasejten. Egy gond van csak vele: nincs állandóan jelen a vírus felszínén, és ezért az immunrendszer nem mindig reagál rá. Ennek ellenére Smith kutatócsoportjának 2009-ben sikerült kidolgoznia egy olyan vakcinát, amely a sejtkultúrákban végzett előzetes vizsgálatok során hatékonynak bizonyult a rhinovírusok három törzse ellen. De maga a kutató hívta fel a figyelmet arra, hogy ez még távolról sem jelenti azt, hogy az oltás a klinikai próbák folyamán is beválik.

A náthavírusok "jótékony" hatása

Bármilyen furcsa, egyre több kutatási eredmény látszik igazolni, hogy a nátha átmeneti védettséget nyújthat bizonyos jóval súlyosabb fertőzések ellen. Így például a 2009-es H1N1-influenzajárvány csak az után kezdett terjedni Franciaországban, hogy véget ért a náthaszezon. A Francia Nemzeti Influenzaközpont munkatársa, Jean-Sebastien Casalegno úgy véli, hogy ha sikerülne teljesen eltüntetni a rhinovírusok okozta fertőzéseket, akkor más, súlyosabb légúti megbetegedések, például az influenza lépne a helyükbe. Ezért szerinte nem is érdemes törekedni a nátha teljes felszámolására, inkább a betegség lefolyásának enyhítését kell megoldani. Mindenesetre egyelőre nem kell "aggódni" a nátha eltűnése miatt, mert valószínűleg még sokáig nem lesz a kezünkben ilyen hatékony ellenszer.

***

Kell-e természettudományos alapképzettség ahhoz, hogy valaki jó tudományos újságíró legyen? Tudománykommunikációs szak indul az ELTE TTK-n 2011 szeptemberében, amelyre február 15-ig lehet jelentkezni.