Sasokat is öltek a patkányirtó természetvédők

Madarak százai pusztultak egy félresikerült rágcsálóirtás miatt egy Alaszkához tartozó szigeten. A természetvédők a szigeten élő rengeteg patkánytól szerettek volna megszabadulni, de a javasoltnál lényegesen több mérget helyeztek ki.

Több mint 420 madár - köztük 46 fehérfejű rétisas (Haliaeetus leucocephalus) - esett áldozatául a patkányirtási programnak az Aleut-szigetekhez tartozó Patkány-szigeten. A 2800 hektáros, lakatlan szigeten 2008 szeptemberében 46 tonna mérgezett csalit szórtak szét a javasolt 16,8 tonna helyett. Az irtást az Island Conservation nevű kaliforniai szervezet vezette, az amerikai Hal- és Vadvédelmi Szolgálat (Fish and Wildlife Service) részvételével.

A sziget nevét a rajta hemzsegő patkányokról kapta, melyek az 1780-as években, egy a partok mellett elsüllyedt japán hajóról kerültek ide. Az intenzíven terjedő rágcsálók a madarak tojásain, fiókáin és a talajon fészkelő felnőtt madarakon táplálkoztak, és természetes ellenség hiányában jelentősen lecsökkentették a sziget madárfaunáját.

A természetvédők 2005-ben kezdtek el dolgozni egy állami támogatással megvalósuló terven a patkányok teljes kiirtására. Néhány környező szigeten kísérleti jelleggel, véralvadásgátló patkányméreggel kezelt gabonapogácsákat szórtak szét. 2007-ben az Island Conservation segítséget kért az új-zélandi Island Eradication Advisory Group nevű tanácsadó testülettől, amelynek már nagy tapasztalata volt a szigetekre behurcolt fajok kezelésében. A testület nagyon ígéretesnek tartotta a terveket, hozzátéve, hogy a világ legnagyobb patkánysűrűségével rendelkező új-zélandi Campbell-szigeten csupán 6 kilogramm csalit szórtak szét hektáronként, így szerintük ennyi itt is elegendő.

Patkány-sziget (Rat Island)

Az Island Conservation ezzel szemben, első körben ennek kétszeresét, átlagosan 12 kilogrammot tervezett kihelyezni hektáronként, majd néhány nappal később, az ismétlő kezelés során csökkentette volna ezt átlag 6 kilogramm/hektárra. Az amerikai madarászati tanács (Ornithological Council) 2010 decemberében kiadott értékelése szerint a szervezet magyarázat nélkül növelte ekkorára az adagot. A biztonság kedvéért az Island Conservation a 36 tonna kezelt gabonapogácsán felül, további 10 tonnát is beszerzett. A 46 tonna csalit végül 2008 szeptemberében, két ütemben helyezték ki a szigetre. A partmenti részeken, a második kezeléskor a kihelyezett mennyiség (17-22 kilogramm/hektár) messze meghaladta az amerikai Mezőgazdasági Minisztérium (US Department of Agriculture) által előzetesen engedélyezett (9 kilogramm/hektár) mennyiséget.

A biológusok a kezelés után 8 hónappal tértek vissza a szigetre, és ekkor találták meg a madarak tetemeit, melyekben kimutatták a méreg maradványait. Az irtást tervező szakemberek számítottak rá, hogy a madarak között is lesznek áldozatok, de azt feltételezték, hogy a sasok szeptemberben elhagyják a szigetet, hogy lazacokra vadásszanak. Ehelyett, amikor a méregbe belekóstoló bering-tengeri sirályok (Larus glaucescens) tömegesen elkezdtek pusztulni, a sasok inkább az ő tetemeikből lakmároztak, és így másodlagos mérgezést szenvedtek.

Az irtás annyiban sikeres volt, hogy a patkányok teljesen eltűntek a szigetről. A Hal- és Vadvédelmi Szolgálat az Island Conservation részvételével további beavatkozásokat tervez az Aleut-szigeteken, a többi nem őshonos emlősfaj eltüntetésére.

A behurcolt fajok a világ számos pontján jelentenek komoly problémát, s ez különösen igaz a kisebb szigetekre. Ezek többségére még a 18-19. században, hajósok révén kerültek be például a patkányok vagy a nyulak, melyek természetes ellenség hiányában szabadon szaporodhattak, jelentős károkat okozva az őshonos élővilágban. Napjainkban sok helyen próbálkoznak ezeknek a fajoknak az irtásával, hogy így állítsák helyre az eredeti flórát és faunát, ám az ökológiai rendszerek bonyolult felépítése és összefüggései miatt gyakran előfordulnak előre nem tervezett veszteségek is.