A pestis és a patkányok - ma is aktuális a százéves cikk

2011.01.24. 9:23

A Scientific American rendszeresen válogat 50, 100 és 150 éve megjelent cikkeiből. Legújabb számában egy 1911 februárjában megjelent cikk szerepel, amely a még ma is rettegett betegség, a pestis és a patkányok közötti kapcsolatot elemzi.

A pestist (más néven dögvészt vagy fekete halált) a Yersinia pestis baktériumfertőzés okozza. A kórt főként a rágcsálók és az azokon élősködő bolhák terjesztik. A bolhák közreműködésével a betegség emberekre is átragadhat. A következmények borzalmasak, a világtörténelem legszörnyűbb járványaiként tartják számon a megbetegedés-hullámokat.

Az utóbbi időkben feljegyzett emberi bubópestisjárványok mindig együtt jártak ugyanezen betegség patkányok közötti járványával, és ez valószínűsíthető a középkori pestisjárványok esetében is. Ennek ellenére az 1800-as évek előtt nagyon kevés ember vette észre, hogy valamilyen kapcsolat lehet a patkányok és a pestis között.

A legkorábbi ilyen feljegyzés talán a Bibliából származik. A filiszteusoknak tanácsolják a papok Sámuel Első könyvében: "Csináltassatok hát képmást daganataitokról és képmást patkányaitokról, amelyek az országot pusztítják, és így fejezzétek ki hódolatotokat Izrael Istene iránt." Az arab orvos, Avicenna is utal a patkányok és a pestis közti kapcsolatra a Mezopotámiában 1000 táján kitört pestisjárvány leírásában. A bizánci történész, Nicephorus Gregoras hasonló megjegyzést tesz, amikor az 1348-as európai nagy pestisjárványról ír. Egy 18. századi kínai pestisjárványnál is megemlítik a patkányok szerepét, végül Gustav Orreus határozottan utal a patkányok mortalitására az 1771-es moszkvai pestisjárványról szóló beszámolójában.

A patkányokat (pontosabban a rajtuk élő bolhákat) egyértelműen a 19. század végén azonosították a betegség terjesztőjeként , miután 1894-ben Alexandre Yersin svéd orvos felfedezte a pestisbaktériumot.


Metszetek a nagy londoni pestisjárványról (1664-1666)

A következő években a világ számos táján vizsgálták a patkány- és az emberi pestis közötti összefüggést. Az 1900-as évek elején felmérést végeztek Bombayban, hogy megállapítsák a patkányok fertőzöttségének mértékét. Kiderült, hogy a két elterjedt patkányfajnak, a vándorpatkánynak (Rattus norvegicus) és a házi patkánynak (Rattus rattus) 18,8 és 9,4 százaléka volt fertőzött. A két faj közül mégis az utóbbi a veszélyesebb hordozó, mert szinte háziállatként él az emberekkel.

Noha napjainkban már nem kell számolni a középkoriakhoz hasonló rettenetes pestisjárványokkal, a pestist (a himlővel ellentétben) a mai napig nem sikerült teljesen felszámolni. 2003-ban több mint 2 100 emberi megbetegedést regisztráltak, melyből 180 végződött halállal, szinte kivétel nélkül Afrikában. A legutóbbi súlyosabb járvány a Kongói Demokratikus Köztársaságban tört ki, legalább 50 ember halt meg. Az Egyesült Államokból, Kínából, Indiából, Vietnámból és Mongóliából is jelentettek eseteket az elmúlt években.

Noha létezik védőoltás, ez csak rövid, pár hónapos védelmet nyújt és a pestis legveszedelmesebb formája, a tüdőpestis ellen nem véd. Az antibiotikumos kezelés általában hatásos, de nem mindenütt elérhető. A pestis ellen a leghatékonyabb védekezés a patkányirtás és a kellő fertőtlenítés.

Cikkünk a Scientific American 1911-es cikkének felhasználásával készült.

KAPCSOLÓDÓ CIKK