Megbolondulna a Föld a Hold nélkül

2011.02.10. 15:51

Háromórás nappalok, ezerötszáz napos évek, több jégkorszak és minimális szárazföldi élet - talán ilyen lenne bolygónk, ha nem keringene körülötte a Hold. A Holdnak komoly hatása van a Földre, és a kezdetektől befolyásolja geológiai, sőt biológiai fejlődését. Még az sem kizárt, hogy a női menstruációs ciklus is a Holdnak köszönhető.

A Hold leglátványosabb, szabad szemmel is jól látható hatása a Földön az apály-dagály-jelenség, azaz a tengerjárás. Ez részben a Hold gravitációs vonzása, részben a Hold és a Föld egymás körüli keringése miatt jön létre. A tengerjárásnak számos közvetett hatása van, geológiai és biológiai szempontból egyaránt.

Egy kopár és gyorsabban forgó Föld

A Hold nélkül sokkal kisebbek lennének a dagálymagasságok, mivel csak a távolabbi Nap okozna árapály-jelenséget. Az árapály egyik legfontosabb hatása, hogy bolygónkat a tengelyforgás mai értékére (körülbelül 24 órára) lassította. A jelenség hiányában talán jelenleg is a Föld korai állapotában becsült, 4-6 óra körüli érték lenne jellemző. A gyorsabb forgás miatt erősebb lenne az úgynevezett eltérítő erő (Coriolis-erő), amely a sarkvidékek vagy az Egyenlítő felé haladó légáramlatok mozgásának kelet-nyugat irányú komponenst ad. Emiatt a globális légkörzés feltehetőleg erősebb zonális jellemzőket mutatna, tehát több légkörzési sáv alakulna ki.

Az árapály élővilágra gyakorolt hatása is nagyon jelentős: a szárazföldek parti zónái a jelenség miatt időszakosan nedvesednek és szárazodnak ma is, az itt előforduló élőlényeknek ezért változatos körülményekhez kellett alkalmazkodniuk. Mindez komoly "haszonnal" is járt, ide érkeztek ugyanis a szárazföldekről a folyók, amelyek a tengervízben egyébként ritka tápanyagokat hoztak. A sekély vízben ideálisan lehet fotoszintetizálni, tehát tápanyagbőség volt változatos környezet mellett. Bolygónkon az élővilág sokféleségének ma is fontos helyszínei a sekélyvízi parti zónák, amelyek nagy részén az árapály periodikus szintingadozást mutat.

Forrás: NASA
Sekélytengeri zóna gazdag élővilággal (NASA)

A fentiek mellett az is elképzelhető, hogy az élővilág nem "kényszerült" volna a szárazföldre, ha a parti zónákban az árapály időnként "szárazra nem vetette volna" az élőlényeket, amelyek fokozatosan alkalmazkodni tudtak az új környezethez, és idővel benépesítették a szárazföldet. Csekély, de létező hatás lehet még biológiai szempontból, hogy a Hold fényének hiányában nehezebben tájékozódnának, vagy éppen vadásznának egyes éjszakai állatok - de utóbbi feltehetőleg kisebb jelentőségű a bioszféra egészére nézve, mint az előbb említett parti zónák létezése.

Hol jégkorszak, hol pedig forróság

A nagy tömegű Hold stabilizálja a Föld forgástengelyét, és fenntartja a jelenlegi 23,5 fokos ferdeségét. A Hold nélkül változna a tengelyferdeség, amitől gyakoribb lenne a szélsőséges éghajlat egy adott földrajzi helyen - természetesen csak földtörténeti időskálán, azaz millió évek távlatában. Elvileg nem kizárt, hogy a tengelyferdeség a Hold nélkül alkalmanként magas értékeket is felvenne, akárcsak a Mars múltjában. Külső bolygószomszédunk körül nincs nagy tömegű kísérő, ennek hiányában (a modellszámítások alapján) időnként 40 fokot vagy még nagyobb értéket is felvehet a tengelyferdesége.

A földi tengelyferdeség növelésével nőne a különbség az egyes évszakok között. Nagyobb területeken lehetne hosszú nyári nappal, illetve hosszú téli éjszaka, jelentős hőmérsékletkülönbségekkel. A sarkvidéki jégtakaró nagysága, kiterjedése is élénken váltakozna, és talán a légköri vízpára- és a felhőképződés, csapadékhullás jellemzőit is befolyásolná a Hold hiánya. Gyakoribban lehetnének a jégkorszakok, amelyek alkalmanként a Föld nagyobb részére kiterjednének (úgynevezett globális hólabda állapotok).

Forrás: Ron Miller
Fantáziarajz a jégbe fagyott bolygófelszínről (Ron Miller)

Az árapálynak mechanikai hatása is van a földi kőzetekre, de ennek hosszú távú jelentősége alig ismert. Az apály és dagály ugyanis nemcsak a vízburkot, hanem a szilárd kőzetek alkotta rétegeket is deformálja. A torzulás mértéke csekély, de elvileg nem zárható ki, hogy a folyamat közreműködhet a kőzetek repedezettségének és ezzel képlékenységüknek enyhe növelésében, talán minimális hő is felszabadul a folyamat során. Szintén csak ötlet szintjén, de felmerült, hogy az árapály talán azon köpenyáramlások elindításában is közreműködött, amelyek a globális lemeztektonikával kapcsolatosak - itt azonban valóban csak feltételezésekre lehet hagyatkozni.

Rövidebb nappalok és éjszakák

A Hold által kifejtett árapály-súrlódás hatása nélkül (a 4-6 órás tengelyforgás miatt) egy év közel 1500 - a jelenleginél sokkal rövidebb - napból állna. A gyorsabb forgás következtében bolygónk egy kicsit lapultabb is lenne, ami szintén fontos, de nehezen vizsgálható következményekkel járna a kőzetburok egészére, illetve a benne zajló mozgásokra.

Forrás: NASA
Árapály-csatornák a Bahama-szigeteknél. A dagály idején kiáradó tengervíz apálykor visszaáramlik, és látványos csatornákat hagy maga után a finom iszapos üledékben (NASA)

További érdekes, de cikkünk témakörén túlmutató elméletek is vannak a Hold hiányának kulturális hatásait illetően. Kísérőnk fázisváltozásainak ciklusa az idő mérésében segédkezett, a Hold nélkül nem lenne hónap ("Hold nap") naptárainkban. Emellett sok kultúrában töltött be a Hold fontos szerepet, amelynek hiányában nemcsak istenekből lenne kevesebb, de talán a mindig sötét éjszaka is másként jelenne meg gondolkodásunkban.

A Hold hatásai az emberi szervezetre, a menstruációs ciklus

A tudományos vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy a Hold gravitációs vonzásának változásai semmilyen érzékelhető hatást nem gyakorolnak az emberi szervezetre. Tévhitnek tekinthető tehát, hogy az első és a harmadik holdfázisban "folyamatosan növekvő gravitáció hatására a szervezet biológiai folyamatai kívülről befelé, illetve felülről lefelé irányulnának". Azt sem támasztja alá semmiféle tudományos eredmény, hogy a második és a negyedik holdfázisban a csökkenő gravitációs erő hatására a szervezetben a belülről kifelé, illetve alulról felfelé irányuló folyamatok lennének jellemzőek.

A menstruáció általában havonta (átlagosan 28, gyakorlatilag 25-33 naponként) fordul elő, amely a nemi hormonok irányítása alatt áll. Azoknál a nőknél, akik nem szednek fogamzásgátló tablettát, a ciklus gyakran a holdciklushoz igazodik: újholdnál kezdődik, a tüszőrepedés pedig éppen a telihold idejére esik.

Az ez alapján lunáris vagy "Hold-alapú" menstruációs ciklusnak nevezett elképzelés figyelembe veszi a Hold élettani hatásait, arra alapozva, hogy az égitest szintén 28 nap alatt járja végig az újholdtól a teliholdig vezető utat. Ezen perspektíva szerint "a Hold az, ami a női testtel és lélekkel kapcsolatban áll, így a Hold lehet felelős a termékenység és az érzelmi állapot változásaiért."

Bár a fenti elképzelés orvosilag nem alátámasztott, meg kell említeni, hogy az 1980-as évekből léteznek olyan tudományos közlések, amelyek kapcsolatot állapítanak meg a nők havi vérzési ciklusa és a holdciklusok változása között (részletesen lásd egy svéd kutatóintézet által publikált két korábbi tanulmányban).

Az 1990-es évektől kezdve már nem végeztek ilyen irányú vizsgálatokat: a menstruációs ciklus és a holdciklusok összefüggésének vizsgálata a fogamzásgátló szerek elterjedt használata óta rendkívül nehéz, hiszen a hormonkészítmények jelentős mértékben befolyásolják a nők havi hormonháztartását, Így valószínűleg a további tudományos kutatások sem fognak tudni pontos választ adni arra a kérdésre, hogy van-e a Holdnak számottevő hatása a menstruációs ciklusra.


Forrás: NASAA cikkben vázolt lehetőségek nem csupán érdekes gondolatkísérletek. Holdunk egy Mars méretű ősi bolygócsíra és a Föld ütközésének eredményeként, a világűrbe kirepült anyagból állt össze - keletkezése tehát véletlen folyamat eredménye. Ennek megfelelően, ha más csillagok körül keringő Föld-típusú bolygókat találunk majd (mint az azokra utaló jelekről nemrég be is számoltunk), feltehetőleg kevés körül kering majd olyan nagy tömegű hold, mint a miénk.

Elképzelhető tehát, hogy Földünk szerencsésebb társainál, ami talán az élet fejlődésének és a magasabb szervezettségi szintű élőlények kialakulásának is kedvezőbb környezetet biztosított. Ez a Magányos Föld vagy Ritka Föld-elmélet lényege, amely szerint kevesebb olyan távoli Föld-típusú bolygó létezése várható, amelyen a miénkhez hasonlóan fejlett élővilág van - azonban mindez egyelőre nem több bizonytalan feltételezésnél.

A Hold tragédiája

"A Hold nélkül már 4000 éve, de a 'leggyávább képzelettel' is legalább 2000 éve bizonyosak lehetnénk abban, hogy nem a Föld a Világegyetem központja, nem csupán a mi hazánk, a mi városunk, nem csupán mi magunk számítunk. Világossá vált volna, hogy a világot bizonyos törvények uralják, amelyek megismerhetőek és érdemesek is a megismerésre..." - olvasható Isaac Asimov A Hold tragédiája című művében.

A híres sci-fi író tudományos ismeretterjesztő munkáinak egyike azt (is) latolgatja, milyen következményei lennének, ha a Föld körül nem lenne ilyen kísérő, és azzal a lehetőséggel is számol, ha az esetleg belső szomszédunk a Vénusz körül keringene. A könyv érdekes intellektuális kalandra csábítja az olvasót a tudomány és a képzelet határterületén.



KAPCSOLÓDÓ CIKK