Első alkalommal látogatnak meg egy olyan üstököst, amely mellett már korábban elhaladt egy űrszonda, sőt egy krátert is ütött rajta. 2005 nyarán a Deep Impact robbantott a Tempel-1 üstökösnél, de a becsapódásnyomot akkor nem tudták megfigyelni. Ezúttal talán sikerül elcsípni a Stardust-NEXT űrszonda segítségével.

Ember alkotta kozmikus sebhelyre vadászik a Stardust-NEXT űrszonda egy üstökösmagon. Az űreszköz a Tempel-1 üstökös mellett halad el január 14-éről 15-ére virradó éjszaka, és a kutatók azt remélik, hogy lefotózhatják azt a becsapódásos krátert, amelyet korábban egy mesterséges ütközéssel hoztak létre.

A Stardust űrszonda 1999. február 7-én indult, eredetileg a Wild-2 üstökös vizsgálatára. A küldetés érdekessége volt, hogy első alkalommal vett mintát egy üstökös kómájában lévő porszemekből, amelyeket aerogél nevű speciális mintagyűjtőjével fogott fel anélkül, hogy az apró szemcsék a gyors ütközés miatt elpárologtak volna. A lezárt kapszulát a szonda 2006. január 15-én a Föld légkörébe juttatta, amely végül simán földet ért. A kísérlet teljes sikernek bizonyult, több millió, üstököseredetű szemcsét találtak a mintagyűjtőben.

A Stardust űrszonda ez után is megfelelően üzemelt, ezért új célpontot kerestek neki: a Tempel-1 üstököst választották, a küldetés új szakaszát pedig átnevezték Stardust-NEXT programra. A Tempel-1 üstökös mellett korábban már elhaladt a Deep Impact űrszonda, és el is találta egy speciális, lövedéknek szánt egységével. A becsapódás látványos robbanást eredményezett. Több ezer tonna anyag robbant ki a felszínről, amelynek révén átmenetileg aktív terület keletkezett az üstökösmagon. Az ütközés során kialakult krátert azonban nem sikerült megfigyelni, részben mert a kirobbant fényes anyag eltakarta azt, részben mert a legnagyobb közelítés idején a szonda biztonsági okokból nem használhatta a kameráját.

A szabálytalan alakú mag átmérője közel 6 kilométer, tengelyforgási ideje pedig 41,85 óra. A robbanás felhőjének tágulása alapján a mag keményebb, vízjégben gazdagabb belső részét egy lazább porréteg borítja. A magból főleg víz áramlott ki, de emellett agyagásványok, karbonátok, szerves molekulák is mutatkoztak az anyagban - jelenlétük az üstökösmagban egykor előfordult folyékony vízre utal.

Forrás: NASA
Becsapódás a Tempel-1 üstökösmag felszínén. Nagy kérdés, hogy látszik-e a kráter a mostani közelítésnél, illetve mennyit változott a fotó készítése óta a felszín (NASA)

A Stardust-NEXT küldetés célja, hogy tanulmányozzák a Tempel-1 üstökös aktivitását, és azonosítsák a Deep Impact látogatása óta bekövetkezett változásokat az üstökösmag felszínén, szerencsés esetben pedig megörökítsék a mesterséges becsapódás nyomán keletkezett krátert. Cél emellett, hogy összehasonlítsák a Tempel-1 és a Wild-2 üstökösök körüli poranyag tulajdonságait. A küldetés legizgalmasabb feladata azonban, hogy megállapítsák a becsapódás nyomán keletkezett kráter jellemzőit, ezekről eddig ugyanis csak becslések születtek.

Forrás: NASA
Fantáziarajz a Stardust űrszondáról, amikor a Wild-2 üstökös kómáján áthaladva gyűjtött abból részecskéket (NASA)

A Stardust-NEXT űrszonda 2011. január 26-án sugározta a Földre az első képeit az üstökösről, amelyeket január 18-án és 19-én készített 26,3 és 25,4 millió kilométer távolságból. Ennek a két felvételnek a kompozit képe látható lent. A fotókon egyelőre csak az üstökös kómája látható, az apró mag ilyen távolról még nem azonosítható.

Forrás: NASA
A Stardust-NEXT első képe a Temple-1 üstökösről, amelynek távolról csak diffúz kómája látható. A két felvétel azonos, a jobb oldali képen a karika jelzi az üstököst (NASA)

A Stardust-NEXT január 31-én 13,5 millió kilométerre a célpontjától pályaváltoztatást hajtott végre, és a tervek alapján közel 200 kilométerre halad majd el az üstökösmag mellett 2011. február 14-éről 15-ére virradó éjszaka. A legnagyobb közelítés idején a szonda az üstökös napsütötte oldala felett fog elhaladni. Az objektum ekkor a Naptól 1,55 CSE, a Földtől pedig 2,25 CSE távolságra lesz (egy CSE a Föld átlagos naptávolsága, mintegy 150 millió kilométer).

Az egyik probléma, illetve kérdés a küldetéssel kapcsolatban, hogy az űrszonda fedélzetén valamivel kevesebb hajtóanyag maradt, mint azt tervezték - ennek megfelelően korlátozott a manőverezési lehetőség, ha további pályamódosítás szükséges. A másik, talán még fontosabb kérdés, hogy nem lehet biztosra állítani, hogy a szonda az üstökösmag azon oldala felett halad majd el, ahol a becsapódás történt. Nem tudni ugyanis, hogy ehhez elég pontosan ismert-e a mag forgási ideje.