Páncélos sétáló kaktusz került elő Kínából

Délnyugat-Kínában fedezték fel azt a szokatlan felépítésű, kihalt állatot, amely segíthet jobban megérteni az ízeltlábúak korai evolúcióját. A lábakkal rendelkező, féregre hasonlító állatnak először a végtagszerű nyúlványai kezdtek meszesedni.

A híres kínai kambriumi lelőhelyen (Chengjiang) sok lágytestű állat maradványa megőrződött, amelyek jelentősen hozzájárultak a soksejtű (Metazoa) állatok eredetének megértéséhez. A kihalt Lobopodiák különösen érdekes csoportot alkotnak, képviselőik a kambrium időszakban váltak változatossá, és akkor élték virágkorukat. A lábakkal rendelkező férgekre hasonlító megjelenésük miatt már régen felkeltették a kutatók figyelmét, mivel valószínűleg belőlük alakultak ki a karmos féreglábúak (Onychophora) és a medveállatkák (Tardigrada).

A Nature most megjelent számában kínai és német kutatók egy fura kinézetű, páncélozott Lobopodia fajt írtak le (Diania cactiformis). A nemzetségnév Yunnan tartomány kínai nevére, míg a fajnév az állat kaktusz alakú formájára utal. Három teljes maradvány mellett harminc egyéb, töredékes megtartású példány került elő. A körülbelül hat centiméter hosszú állat tíz pár végtagszerű nyúlvánnyal rendelkezett, míg kerekded keresztmetszetű törzse kilenc szelvényből állt. A szelvények keresztirányú gyűrűzöttséget mutatnak, amelyeken tíz-tizenkét tüskés kiemelkedés helyezkedett el. Az elülső részen redőzött, ormányszerű nyúlványuk volt, amely eltér a korábban talált rokon formáktól (Xenusion, Microdyction). Száj viszont egyik példányon sem volt észlelhető.

A testszelvények korong alakú, sima részéhez széles és erős alappal egy-egy pár vastag, erősen páncélozott, masszív nyúlvány kapcsolódott. Ezek is gyűrűszerűen tagolódtak, és a gyűrűk oldalain és tetején két-két tüskés nyúlvány helyezkedett el. Maguk a nyúlványok is két tüskében végződtek. Noha a nyúlványok nagyon hasonlítanak egymásra, az elhelyezkedésük és a törzshöz viszonyított helyzetük arra utal, hogy a hátsó hat pár a mozgást, míg az elülső négy pár a táplálkozást segíthette.

A Diania cactiformis rekonstrukciója

A Lobopodiák különösen értékes csoportot alkotnak abból a szempontból, hogy megértsük, hogyan alakultak ki a teljesen lágytestű állatokból az elmeszesedett ízeltlábúak. A kulcsfontosságú újítások ebben a folyamatban a szemek, az elmeszesedett test és az elmeszesedett, ízelt végtagok megjelenése. Már régóta vitatott kérdés, hogy az átmenet során először a végtagok meszesedtek el (arthropodizáció) vagy pedig a test (arthrodizáció). A kutatók egy része amellett érvel, hogy az utóbbi következett be először.

A most talált leletek nem adnak egyértelmű választ erre a kérdésre, de jelzik, hogy ennél a csoportnál először a végtagok meszesedése kezdődött el. Egyúttal az is kiderült, hogy a végtagok morfológiája sokkal változatosabb volt a kambriumi Lobopodiáknál, mint eddig gondolták. Ezek a különböző morfológiák valószínűleg nem függetlenek egymástól, hanem evolúciós lépcsőfokokat képviselnek. A sorozat a rövid, zömök, alapvetően még lágy, de páros karmokban végződő végtagokkal kezdődik (ilyen van a Burgess-palából ismert Aysheaiá-nál és a ma élő karmos féreglábúaknál). A következő fokozatot mutatja a hosszabb, még mindig lágy, de gyűrűzött végtagokkal rendelkező Hallucigenia és Microdyction. A most leírt Diania pedig robusztus, erősen díszített végtagokkal rendelkezett, amelyek különálló, gyűrűszerű elemekre tagolódtak, ami már egészen közeli állapotot jelez az ízeltlábúak felé vezető úton. A cikk szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a most leírt Diania a modern ízeltlábúak legközelebbi ismert fosszilis rokonát képviseli.