Különleges légköri jelenséget fotóztak Texasban

2011.02.28. 1:41

Melléknapok és naposzlop jelentek meg a texasi Amarillo városának egén február 6-án reggel. A jelenség érdekessége, hogy a felszínhez közeli légrétegben lebegő mikroszkopikus jégkristályokon alakult ki. Szokványos esetben ilyen halojelenségeket az égbolton átvonuló fátyolfelhők képesek létrehozni.

Közvetlenül a felszín felett csak igen nagy hidegben alakul ki megfelelő jégkristályokat tartalmazó köd. Amarillo nagyjából Nápollyal megegyező szélességen helyezkedik el, ám egy kontinens belsejében, ahol az időjárási szélsőségek érvényesülni tudnak, és nincs akadály az észak felől beáramló hideg légtömegek útjában. Az átlagos februári hőmérsékleti minimum Amarillo városában -3,6°C, a kép készültekor azonban -15°C-ot mértek.

Február elején igen hideg levegő árasztotta el a texasi város környékét, ennek köszönhetően a levegő páratartalma képes volt hirtelen kifagyni, és milliónyi mikroszkopikus mérető jégkristály, az úgynevezett gyémántpor keletkezett. Ilyen időjárási helyzet a sarkvidékek környékén, illetve a magas hegyekben jellemző, ritka esetben hazánkban is kialakulhat, elsősorban a mátrai tetők közelében. Ha a körülöttünk lévő ködös-párás levegőben milliónyi felvillanó kristály csillogására leszünk figyelmesek, nézzünk jó alaposan körbe, mert lehetséges, hogy a fénytörés létrehoz néhány halójelenséget is!

A gyémántpor voltaképpen ugyanolyan jégkristályokból áll, mint a több ezer méteres magasságban úszó fátyolfelhők, de míg odafenn állandóan kellő hideg uralkodik, a talajszinten ez sokkal ritkább. Magas páratartalom is kell hozzá. Körülbelül -7°C körül kezdhetnek kialakulni e kis kristálykák, ám minél hidegebb van, annál könnyebben jönnek létre. A páraszemcsék ilyen időben kb. 1 másodperc alatt jégkristályokká fagynak, így jeges köd váltja fel a párásságot. Ha ezt a jeges ködöt valamilyen erős fényforrás világítja meg (Nap, Hold, esetleg nagy fényerejű reflektorok, lámpák), akkor a jégkristályokon a fény megtörve halad át. A fénytörés, attól függően, hogy milyen alakúak a kristályok, más és más optikai jelenségeket hozhat létre. E kristályok a víz fizikai tulajdonságai miatt szabályos hatszöghasáb alakúak, az adott időjárási körülmények döntenek arról, hogy hosszúkás oszlopkristályok, vagy az ágacskák nélküli hópehelyre hasonlító lapkristályok jönnek-e létre. (Amikor hideg időben porhó esik, érdemes nagyítóval megvizsgálni, a leírtakhoz hasonló kis hókristályokat is fogunk találni köztük!) Az egyes halójelenségek bizonyos kristálytípushoz kötődnek, így a látottakból vissza lehet következtetni a jégkristályok megjelenési formáira is.

Forrás: epod.usra.edu
Brian Toycen felvétele, a szerző engedélyével

A texasi jelenség esetében a felkelő Nap felett magas naposzlop látszik, ez a legegyszerűbb a jelenségek közt, mivel nem igényel fénytörést: a napfény a kristályok lapján tükröződve vetül a magasba. Éppen a tükröződés miatt a naposzlop színe mindig megegyezik a napkorong aktuális színével - sokszor piros, de ha kicsit magasabban jár a Nap, akkor sárgásfehér.

A Nap jobb és bal oldalán melléknapok alakultak ki, ezek a lapos kristályok segítségével jönnek létre. A napfény oldalról bevilágít a kristályba, majd a fénytörést követően egy másik oldallapon távozik, immáron színeire bontva. E színek ideális esetben a szivárványhoz hasonlóan láthatóak, ám itt a Naphoz közeli oldalon van a vörös, majd fokozatosan megy át sárgába, zöldbe és kékbe (a szivárványnál a vízcsepp belsejében nem csupán megtörik, hanem vissza is tükröződik a fénynyaláb, ezért megfordul a színsorrend). A texasi képen a vörös és a sárga szín látható csupán, ám egyúttal azt is megérhetjük, hogy a melléknapok megjelenésekor miként hihették eleink, hogy három Nap van az égen.

A harmadik optikai tünemény, amit észrevehetünk a fotón, a Nap felett, a naposzlop tetejénél látszik, bár a többi jelenségrészhez képest halványan. Ez a kis ívdarabka az ún. felső érintő ív, ezt már nem a lapos kristályok alakítják ki, hanem az oszlop alakúak - amelyek ezek szerint szintén jelen voltak a jeges ködben, ám jóval kisebb számban, mint a lapkristályok, így e jelenség fénye az észlelhetőség határán maradt.

Hasonló jelenséget fátyolfelhős időben bármikor láthatunk hazánkban is. Előfordul, hogy a melléknapok közül csak egyik jelenik meg, ha csak azon az égrészen található megfelelő kristályokat tartalmazó felhő. Nem ritka, hogy egy repülőgép kondenzcsíkján alakul ki. A naposzlop szintén nem ritka jelenség, napkeltekor, napnyugtakor keressük a Nap felett (illetve ritkábban alatta), ha a láthatáron fátyolfelhő látszik. Amikor síterepekre utazunk, hideg időben jó eséllyel észlelhetjük a képen is látható jelenségeket a hegyek magaslatai közt kavargó jeges ködben. Egy ilyen élmény valóban feledhetetlenné teszi a síelést!

A kép az EPOD-on itt látható. A légköroptikai jelenségekről a http://legkoroptika.uw.hu/index.html oldalon olvashatunk.

Landy-Gyebnár Mónika

KAPCSOLÓDÓ CIKK