Meteoritokban felfedezett, baktériumokra hasonlító alakzatokról számol be Richard Hoover, a NASA szakmai körökben is elismert asztrobiológusa. Szerinte ezek Földön kívüli életnyomok is lehetnek. Feltehetőleg hosszú szakmai vita kezdődik a bejelentés után.

Meteoritokban felfedezett, baktériumokra hasonlító alakzatokról számol be Richard Hoover, a NASA szakmai körökben is elismert asztrobiológusa. Eszerint az Alais, Ivuna és Orgeil nevű, nem marsi eredetű meteoritok belső repedéseiben érdekes, többnyire elnyúlt alakzatokat talált pásztázó elektronmikroszkópos és egyéb műszeres vizsgálatokkal.

A vizsgálatok alapján Hoover arra a következetésre jut (részletes, 38 oldalas írásában), hogy a kérdéses formák eredetileg is a meteorit anyagában voltak jelen, és nem utólagos földi szennyeződések - tehát akár Földön kívüli életnyomok is lehetnek. A megfigyelt képződmények alakja, mérete, elrendeződése Hoover szerint a földi cianobaktériumok (kékmoszatok) és egyéb egyszerű, sejtmag nélküli szervezetek után visszamaradt életnyomokra emlékeztet.

A cikkben ismertetett állítások azért is meglepőek, mert nem a Marsról származó meteoritokól van szó. Utóbbiak között az ALH 84001 meteorit esetében több olyan megfigyelés is született, amelyeket egyesek ősi élettevékenységgel magyaráznak a vörös bolygón. A Hoover által elemzett meteoritok azonban egyéb apró, részben mára elpusztult ősi égitestek, a bolygóknál kisebb méretű objektumok, például kisbolygók és üstökösmagok belsejéből származhatnak.

A formák széntartalmú anyagból állnak - ami egyébként nem meglepő az úgynevezett szenes kondritok csoportjába tartozó meteoritokban -, ugyanakkor kémiai és ásványi összetételük nem feleltethető meg egyetlen ismert földi baktériumfosszília jellemzőinek sem. Főleg nitrogéntartalmuk sokkal kisebb a földi fosszíliákra jellemző értékeknél. A kérdéses alakzatok mérete néhány mikrométer körüli, ennek megfelelően nagyobbak az ALH 84001 marsi meteoritban találtaknál, amelyek csak 10-100 nanométeresek. Ez fontos különbség, a marsi alakzatok ugyanis túl kicsik ahhoz, hogy a földi élet számára minimálisan szükségesnek tekintett biokémiai apparátus (pl. fehérjéket gyártó riboszómák, DNS) kényelmesen elférjenek bennük. A most vizsgált alakzatok a marsi meteoritban találtaknál 10-100-szor nagyobbak, és közel ugyanakkorák, mint sok földi baktérium.

Hoover szerint a megfigyelt formák létezésére a legegyszerűbb magyarázat az, hogy Földön kívüli élet tevékenysége nyomán visszamaradt képződmények. Ennek megfelelően apró égitestekben alakultak ki a mi bolygónktól függetlenül, sőt, akár idősebbek is lehetnek a Földnél. Az elgondolás nem áll távol a Chandra Wickramashinge és Fred Hoyle által közölt régebbi elgondolástól, amely szerint az élet meteoritok révén terjedhet akár csillagok között is, és bolygónknál lényegesen idősebb - noha erre komoly bizonyítékot még senki nem mutatott fel.

Forrás: Journal of Cosmology, Richard Hoover
Érdekes alakzatok az Orgueil meteoritban (Journal of Cosmology, Richard Hoover)

Mai ismereteink alapján az ilyen apró égitestekben is van sok olyan szerves anyag, ami például a földi élet keletkezését megelőző prebiotikus folyamatokban közreműködött, mivel a kérdéses meteoritok sok ilyet hozhattak becsapódásaikkal a Földre. Emellett néhány jel arra is utal, hogy egyes apró égitestek belsejében a Naprendszer kialakulása idején folyékony víz is előfordult átmenetileg. Ugyanakkor ennél messzebb nem mentek eddig a kutatók. Hoover elgondolása - tehát hogy egészen apró égitestekben is kialakulhatott az élet - nehezen illeszthető a ma elfogadott tudományos világképbe. A pánspóra elméletek szerint az élet meteroitokban vándorolhat ugyan egyes bolygók között ideális feltételek esetén, azonban az élet kialakulásához a Földhöz hasonló égitest létét elengedhetetlennek tekintették, és reális eséllyel csak a Naprendszerben számoltak a folyamattal.

Forrás: NASA
Richard B. Hoover

Amint az várható volt, a tudományos közösség fenntartásokkal kezeli a publikációt, a szerző szakmai hírneve ellenére. Richard Hoover a NASA kutatója, aki elsősorban Földön kívüli anyagok, valamint extrém körülményeket kedvelő földi életformák, illetve ezek maradványainak mikroskálájú műszeres elemzésével foglalkozik. Expedíciókat vezetett az Antarktiszra és egyéb szélsőséges élőhelyekre, az ott jellemző, rendkívüli tűrőképességű életformákat (extremofileket) kutatva.

A fent említett cikk a Journal of Cosmology című online folyóiratban jelent meg, amely szakmai körökben nem tartozik a legrangosabb folyóiratok közé, de nem is olyan kiadvány, amelynek cikkeit figyelmen kívül hagynák a kutatók. A megjelenéssel egy időben a szerkesztők a tudományos közösséget arra biztatják, hogy véleményezzék, kommentálják a munkát. Elképzelhető, hogy - akárcsak az ALH 84001 marsi meteorit esetében - hosszú és nehezen eldönthető vita indul a képződmények értelmezéséről, a cikkben ismertetett alakzatok ugyanis más utakon, abiogén (élettől független) módon is kialakulhattak.