Megtalálták a legkorábbi kardfogú növényevőt

2011.03.25. 12:01

Egy Brazíliából leírt korai emlősszerű hüllő fogazata arra utal, hogy az állat növényevő volt, ám mégis hatalmas, agyarhoz hasonló szemfogakkal rendelkezett. Ezek a ragadozók elriasztásában vagy a fajtársakkal folytatott küzdelmek során játszhattak szerepet.

A perm időszakban jelentős változások következtek be a szárazföldi élővilágban, amikor a növényevő Tetrapodák egyre változatosabbá váltak, és megjelentek a rájuk vadászó ragadozók is. A folyamat eredményeként az időszak végére kialakult egy maihoz hasonló, modern táplálkozási piramis. Ennek az ökológiai átmenetnek kulcsfontosságú elemét alkották a Therapsida emlősszerű hüllők, amelyek a középső permben jelentek meg. Szintén nagyon fontos volt az úgynevezett heterodont (különböző fogakból álló) fogazat megjelenése a csoporton belül és az ennek köszönhető változatos táplálkozási adaptációk, mivel ezek elősegítették a különböző ökológiai fülkék kihasználását.

Az egyedszámot tekintve a növényevő Anomodonták alkották a legsikeresebb perm-triász Therapsida evolúciós vonalat, mintegy 130 ismert fajjal. A fejletlenebb Anomodontákhoz csak tizenegy faj tartozott, melyeknek maradványai a kínai, az orosz és a dél-afrikai középső és felső permkőzetekből ismertek. A jóval fejlettebb Dicynodonták viszont már valamennyi kontinensről előkerültek. A jellegzetes keratin anyagú csőr és a rágóizmok módosulása tette lehetővé a növényevő életmódhoz való sikeres alkalmazkodásukat.

A Science legújabb számában brazil és dél-afrikai kutatók egy korai dél-amerikai Anomodontát ismertetnek. A Tiarajudens eccentricus fogazata jelentősen különbözik az összes eddig ismert rokon mintázatától. A 225 milliméter hosszú koponya öt levél alakú felső metszőfogat tartalmaz, amelyeknek a koronája durván fogazott. Ezek két oldalán egy-egy 120 milliméter hosszúságot is elérő, agyarszerű szemfog található, amelyet fogzománc borít. Ezután 13 nagyméretű, hosszú gyökerű fog következik, melyeknél a koptatlan fogak magasak és véső alakúak, az idősebb, koptatott fogak viszont széles rágófelülettel rendelkeznek. Ezeknek a fogaknak a különlegessége, hogy hátulról folyamatosan cserélődtek, ráadásul ez a legkorábbi ismert eset, amikor a felső és az alsó fogak úgy illeszkedtek egymáshoz, hogy még hatékonyabbá tegyék a rágást.

Forrás: Juan Cisneros
A Tiarajudens eccentricus fantáziarajza

A Tiarajudens az első ismert Anomodonta, amely ilyen nagy szemfogakkal rendelkezik. A Dicynodontáknál előforduló agyarak jelentősen különböznek, mivel azok rövidebbek, vastagabbak és ráadásul nincs fogzománcuk. A kifinomult heterodont fogazata arra utal, hogy az állat növényevő volt, és a nagy rosttartalmú táplálékot is el tudta fogyasztani. Ugyanakkor egy növényevőnél váratlan a hatalmas szemfogak megjelenése. Az összes eddig ismert perm időszaki kardfogú közép- vagy felsőszintű ragadozó volt. A Tiarajudens esetében viszont hiányzik a húsevő Therapsidák szemfogára jellemző fogazottság, és jelentős hosszuk ellenére ezek a fogak törékenyek sem voltak. A kutatók szerint valószínűleg a ragadozók elriasztására szolgáltak, vagy a fajon belüli küzdelmek során lehetett nagy szerepük.

Eddig a legkorábbi ismert kardfogú növényevő maradványait a késő paleocénből jelezték (például 57 millió évvel ezelőtt éltek a Titanoidesek). A Tiarajudens esete azonban azt bizonyítja, hogy ez a specializálódás már a paleozoikumban, mintegy 260 millió évvel ezelőtt megjelent a szárazföldi növényevőknél.

KAPCSOLÓDÓ CIKK