Veszélyes környezetben hosszabbra nő a cinkefiókák szárnya

Egy széncinege falatozik a Hárosi-öböl partján fekvő Hunyadi-szigeten kitett madáretetőben
Vágólapra másolva!
A ragadozók által fenyegetett környezetben élő cinkék fiókáinak gyorsabban és hosszabbra nő a szárnyuk, mint a kevésbé veszélyes élőhelyeken felnövő utódoknak, mutatta ki két svájci kutató.
Vágólapra másolva!

Kitömött karvalyokkal (Accipiter nisus), illetve a ragadozók magnóról bejátszott kiáltásaival zavarta a tojó széncinegéket (Parus major) peteérési időszakukban Michael Coslovsky és Heinz Richner, a Berni Egyetem két evolúciós ökológusa. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a fokozott stressz milyen hatást gyakorol a későbbi utódokra. A kontrollcsoporthoz csak ártalmatlan énekes rigókat (Turdus philomelos) helyeztek el.

Két nappal a fiókák kikelése után mindkét csoport fiókáit befogták, megjelölték és átszállították az erdő egy másik részére, ahol mostohaszülők nevelték fel őket. A kutatók végig nyomon követték az utódok fejlődését. Az állandó stresszben élő tojók fiókái a várakozásoknak megfelelően kisebbek voltak, viszont szokatlanul gyors ütemben nőtt a szárnyuk. Ami még meglepőbb volt, hogy nemcsak gyorsabban, de hosszabbra (átlagosan 1,8 milliméterrel) is nőtt a fiókák szárnya, mint a kontrollcsoport esetében.

A Functional Ecology szakfolyóiratban megjelent cikk új megvilágításba helyezi a régebbi kutatási eredményeket. Korábban a kutatók úgy gondolták, hogy a madárfiókák kisebb termetét az úgynevezett stresszhormon, azaz a kortikoszteron felhalmozódásának negatív hatása okozza. Az új felfedezés, hogy az ellenséges környezetben az utódoknak korábban fejlődik ki és hosszabbra nő a szárnyuk, azonban arra utal, hogy a kis tömeg is az utódok túlélését segítő, a stresszhormon hatására bekövetkező adaptív változás. A könnyebb tömeg és a hosszabb szárny elősegíti, hogy a fiókák hamarabb repüljenek ki a fészekből, és így gyorsabban menekülhessenek el a ragadozók támadásai elől.

Természetesen Coslovsky és Richner tanulmányát még más madárfajokon és további vizsgálatokkal is meg kell erősíteni, de a kutatók mindenképpen az adaptáció egy újabb érdekes példájára hívták fel a figyelmet.