Senki nem ismeri pontosan az alacsony sugárdózis hosszú távú hatásait

2011.04.13. 20:53

Miközben a fukusimai eredetű radioaktív anyagok szintje messze az egészségügyi határérték alatt van még Japán túlnyomó részén is, valójában senki nem tudja pontosan, hogy a sok millió embert érintő, kis mértékű többletterhelésnek mik lesznek a hosszú távú egészségügyi hatásai.

A japán atombalesetből származó radioaktív jód kimutathatóvá vált hazánk levegőjében is. Budapesten például az izotóp koncentrációja a normális érték 15-60-szorosára ugrott a levegőben.  "Ez az izotópmennyiség biológiai károsodást nem képes okozni" - mondta korábban az [origo]-nak dr. Turai István, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet (OSSKI) megbízott főigazgató főorvosa.

Más szakemberek is minden alkalommal megnyugtatják a hazai lakosságot, és az adatok valóban megnyugtatóak: a nálunk mért növekmény messze alatta marad annak a sugárzási értéknek, amit a természetes háttérsugárzásból kapunk. Az [origo] megnézte, hogyan mérik a hazai sugárzási szinteket az OSSKI-ben:

 

 

Turai az [origo]-nak szerdán elmondta: a Fukusimából származó radioaktív anyagok szintje stagnál Magyarországon, a levegő aktivitásában nincs változás. A folyamatosan frissített adatok az intézet honlapján megtalálhatók. Fukusima hatása a becslések szerint még egy-két hónapig kimutatható lesz nálunk, de ez függ a reaktorok teljes lehűtésétől, amelynek időpontját nehéz megjósolni.

Nem tudunk eleget az alacsony sugárdózis hosszú távú hatásairól

A japán helyzetet illetően David J. Brenner, a Columbia University (USA) radiológusa sokkal bizonytalanabb. A Nature híroldalán megjelent cikke szerint nem tudunk eleget az alacsony sugárdózis hosszú távú hatásairól, így a fukusimai balesetnek az emberek egészségére gyakorolt hatásával kapcsolatban is nagyok a bizonytalanságok. A kutató szerint egy alacsony szintű radioaktivitás - amely néhány generáción át ott marad az ételekben, vizekben és a levegőben - százmilliókat érinthet Japánban, csekély mértékben megnövelve a rákbetegségek kialakulásának kockázatát.

Az eddig a környezetbe kibocsátott sugárszennyezés mennyisége alapján a Fukusima Daiicsi balesetsorozatát átsorolták a legmagasabb szintre a nukleáris balesetek nemzetközi skáláján (részletesen lásd másik cikkünkben). A Fukusimai Atomerőmű körüli 30 kilométeres körzetében a radioaktív sugárzási háttérérték (ez nem az egészségügyi határérték) százszoros, sőt ezerszeres növekedését is észlelték. Ugyanakkor az atomerőműtől körülbelül 300 kilométerre fekvő Tokióban a háttérszint már csak a duplájára nőtt.

Nehéz mérni a hatást

Az alacsony sugárterhelés hosszú távú hatásait azért szinte lehetetlen kimutatni, mert a rákbetegségeknek annyi más - sokkal erőteljesebb - oka van, hogy ezek között "elbújik" a kis mértékű sugárzás hatása. Nincs tehát lehetőség arra, hogy a sugárzás okozta eseteket elkülönítsék a "természetes háttértől". Brenner szerint Csernobil tágabb környékén kellene nagy vizsgálatokat végezni a rák és az alacsony sugárterhelés hatásainak feltárására, mert ezek még nem történtek meg. Az elmúlt 25 évben csak a drámai növekedést mutató pajzsmirigyrákot és leukémiát mérték fel Ukrajnában.

Forrás: Jeff Fusco/Getty Images/AFP

Mint arról másik cikkünkben olvashattak, a csernobili sugárterhelés a magyar lakosság körében nem járult hozzá a daganatos halálozások 1970 óta nyilvántartott folyamatos növekedéséhez. Ebből is látható, hogy a japán atombalesetnek - amely messze kisebb hatással van ránk - nem várhatók egészségügyi hatásai.

Poloskák kellemetlen meglepetése

Elgondolkodtató azonban az a kutatási eredmény, amelyről Cornelia Hesse-Honegger és kollégái számoltak be 2008-ban. Eszerint még az egészen minimális többletsugárzás is képes változásokat okozni az örökítőanyagban. A kutatók poloskák (Heteroptera) mutációit vizsgálták Európában, többek között svájci, német és francia atomerőművek mellett, 20 éven keresztül. A szélviszonyoktól és domborzattól függően voltak olyan területek az erőművek közelében, ahol a mutáns példányok az összes példány 30%-át tették ki, szemben az átlagos 1-2%-kal. Ezek az erőművek folyamatosan bocsátanak ki minimális mennyiségű radioaktív anyagot.

Bár a poloskák nem emberek, az örökítőanyag ugyanaz bennük is, vagyis a DNS. Brenner azt sürgeti, hogy vizsgálni kell az alacsony dózisú sugárzás hatásait a gének, kromoszómák, sejtek szintjén, és az így kapott eredményeket is figyelembe kell majd venni az atomerőművek jövőjéről folytatott vitákban. Az alacsony dózisú sugárzás egészségügyi hatásainak ismerete hétköznapi okok miatt is fontos lenne: ilyenek például az egyre gyakoribb CT-vizsgálatok és a repülőterek új röntgenszkennerei.

Felmerül a kérdés: Paks környékén van-e folyamatos többletterhelés, akármilyen minimális is? Turai az [origo]-nak elmondta: nincs kimutatható és mérhető többlet-sugárterhelés a Paksi Atomerőmű körzetében. A kéményben mérhető minimális radioaktívanyag-kibocsátásból egy egész esztendő alatt az éves természetes (tehát mindenkit elkerülhetetlenül érő) sugárterhelés fél órára jutó hányadánál kisebb atomerőművi sugárdózis számolható a 30 kilométer sugarú körzet lakosaira. "Ez a természetes sugárterhelés tízezred részénél kisebb, csak számolható, nem mérhető sem a környezetben, sem az élelmiszerekben - természetesen ennyire kicsiny sugárterhelésnek egészségkárosító hatása nincs, az nem feltételezhető" - mondta Turai.

Csernobil, Fukusima, Magyarország

Turai elmondta: a Fukusimából származó radiojód koncentrációja a magyarországi levegőben nem érte el az 1 milliBq/m3 (milli-bequerel per köbméter) értéket. Viszonyításképpen: Csernobil után az OSSKI-ban az 1986. május 1-jei levegőmintában mérték a maximumot: 3 Bq/m3-t. Ennek ellenére a csernobili radiojód-felvételünk nem haladta meg az orvosi diagnosztikában alkalmazott radiojód-mennyiség egy ezrelékét.

A csernobili eredetű sugárzó anyagok évekig kimutathatóak voltak a tápláléklánc elemeiben, de végig (a baleset után közvetlenül is) nagyságrendekkel az egészségügyi határérték alatt voltak. Pár év múltán már a kimutathatósági szint alá estek, és az esetleges egészségkárosító szint milliomod részének milliomod részét nem haladják meg (azaz az egészségkárosító szintnél 12 nagyságrenddel kisebbek). A talajban cézium-137 nyomokban még kimutatható (mivel annak fizikai felezési ideje 30 év), de a lemosódás és talajművelés eredményeként a táplálékláncba már nem került be az utóbbi 20 évben.

A fentiek ismeretében is rossz nézni, hogyan terjedt a cézium-137-szennyeződés Európa felett a csernobili baleset után:

 

 

A csernobili balesetből származó radioaktív cézium által okozott többletterhelés is messze alatta volt azonban az egészségre veszélyes határértékeknek (lásd ebben a könyben, a 65. oldalon). A fukusimai balesetből származó cézium éppen csak kimutatható Magyarországon.



KAPCSOLÓDÓ CIKK