Meddig ér a takarónk? A Föld ásványkészleteiről a Mindentudás Egyetemén

2011.04.18. 20:32

A földkéregben előforduló ásványi nyersanyagok nélkülözhetetlenek az emberi lét fenntartásához, a gazdaság, az ipar alapvető igényeinek kielégítéséhez. Napjaink egyik kiemelkedő, globális léptékű gazdasági-politikai kérdése, hogy a rendelkezésre álló nyersanyagkészletek fenntartható módon kielégítik-e az egyre növekvő társadalmi igényeket. Hartai Éva erre próbál választ adni a Mindentudás Egyeteme hétfői televíziós adásában, illetve kitér arra is, hogy a robbanásszerűen fejlődő, korszerű technológiákhoz rendelkezésre állnak-e a szükséges nyersanyagok.

Mivel az ásványi nyersanyagok a társadalmi lét alapját képezik, gyakran feltesszük a kérdést: meddig elegendőek ásványi nyersanyagaink, hogyan kell gazdálkodnunk velük? A kérdés megválaszolása azért rendkívül nehéz, mert nemcsak a geológiailag feltárt készleteket kell felmérni, hanem prognosztizálni kell a technológiai fejlődés lehetőségeit, váratlan tudományos-technikai felfedezések hatásait, társadalmi összefüggések változásait. A buktatókat jól példázza az emberiség jövőjével foglalkozó Római Klub tudóscsoport 1973-ban készült előrejelzése (The Limits to Growth). E szerint például aranyérckészleteinknek 1982-re, a kőolajkészleteknek 1993-ra ki kellett volna merülni. Ezzel ellentétben a kis fémkoncentrációjú epitermális aranyérctelepek kutatása és termelése éppen ebben az időszakban kezdett fellendülni, és még kőolaj is a rendelkezésünkre áll.

A 21. századra vonatkozó előrejelzésekben több tanulmány olyan tudásalapú, "posztindusztriális" gazdasággal számol, ahol a bányászati tevékenység fokozatosan háttérbe szorul. Ez az elképzelés azért nem helytálló, mert az emberiség létszámának növekedése elkerülhetetlenül együtt jár az ásványinyersanyag-igény növekedésével, amit csupán újrahasznosítással nem tudunk megoldani, még akkor sem, ha azt magas hatásfokkal végezzük.

A Föld ásványianyag-kincseiről a Mindentudás Egyeteme új sorozatában

Kibővült adásokkal folytatódik a Mindentudás Egyeteme a Magyar Televízióban. A tudományos-ismeretterjesztő sorozat újabb szemeszterében már nemcsak tudományos előadásokat, hanem ismeretterjesztő filmeket és kerekasztal-beszélgetéseket is láthatnak egy-egy témáról az érdeklődők. Hétfőnként az előadást, kedden az ismeretterjesztő filmet, szerdán a kerekasztal-beszélgetést közvetíti az m1 14.30-tól. Az ismétlések ugyanezen  napokon lesznek láthatók az m2-n 20.30-tól.

Az aktuális téma:

Meddig ér a takarónk? - A Föld ásványi nyersanyagtartalékairól
Hartai Éva előadása április 18-án 14.30-kor az m1-en (ismétlés: 20.30, m2)

Mayer András - ME2

A Mindentudás Egyeteme 2.0 Magyar Televízióban vetített sorozatának tervezett adásrendje itt látható. A műsorok később a program honlapján is elérhetők lesznek. További információk Hartai Éva előadásáról az új [+] Tudni jó honlapon.



Természeti erőforrásaink fenntarthatóságának kérdése két fontos tényezőtől függ: a népességnövekedés mértékétől és az energiaellátottságtól. Tekintsük először a népességi tényezőt. Történelmi adatokra támaszkodva állíthatjuk, hogy az időszámításunk első ezerötszáz évében a népesség alig változott, majd gyarapodni kezdett, és a 20. században az exponenciálisnál is jóval meredekebb, hatalmas növekedésnek indult, ami nyilvánvalóan együtt jár a nyersanyagigény drasztikus növekedésével.

Az ásványi nyersanyagellátás vizsgálatánál fontos tényező az is, hogy a kitermelés milyen energia- (költség-) igénnyel jár. Mivel napjainkban az energia döntő részét fosszilis energiahordozókból nyerjük, a fokozott ásványinyersanyag-termelés csak ezek fokozott felhasználásával valósítható meg.

Meddig állnak rendelkezésre a fosszilis energiahordozók? Az Energy Watch Group 2008. évi becslése szerint a szénhidrogén-termelés napjainkban érkezett a csúcsra, ezután már csökkenés várható.

Még drámaibb a helyzet, ha a két tényezőt (népesség és energia) összevetjük, és az egy főre eső energiaellátottságot vizsgáljuk. Richard C. Duncan 1989-es előrejelzése szerint néhány év múlva az energiaellátottság meredek zuhanásnak indul, ami 2030 körül "energiaháborúhoz" vezethet.
|
Ezt a tendenciát megfordíthatja a nukleáris energia alkalmazása vagy a napenergia sokkal hatékonyabb felhasználása, ami viszont felvet egy másik problémát. A napelemek készítéséhez olyan ritka és a kőzetekben még a telepképző folyamatok révén is kis koncentrációban dúsuló elemek (Cd, Te, In) szükségesek, melyek óriási tömegű meddő kitermelésével járnak együtt - ez környezeti problémákat okozhat.

Mit hoz a jövő? Az ásványinyersanyag-kitermelés és -felhasználás szabályozása globális méretekben is fontos kérdés. A szabályozás mellett azonban fontos szerepet játszik az egyéni és társadalmi gondolkodásmód is, a mértékletesség a következő generációk érdekében. A nyersanyagprobléma megoldásában nagyon fontos szerepe lesz a jövő mérnökeinek, technológusainak, anyagtudományi szakembereinek, és talán az sincs már messze, hogy a jövő geológusai a Holdon vagy más bolygókon tárjanak fel új ásványinyersanyag-készleteket.

KAPCSOLÓDÓ CIKK