Védett területeket veszélyeztet az okádó vulkán kitörése Hawaiin

A Kilauea tűzhányó március 5-i kitörése súlyos problémát jelenthet Hawaii számára, ugyanis lángra lobbantotta a közeli erdőt, és sokáig veszélyeztette a nemzeti park területén lévő védett esőerdőket is.

Sok felhőborította nap után sikerült a NASA földmegfigyelő műholdjának (EO-1) megörökítenie az erdőtüzet. A március 13-án lángra lobbant tűz megállíthatatlannak tűnt, veszélyeztette a Hawaii Vulkánok Nemzeti Park különleges ökológiai területeit, értékes élővilágát. A tűz több mint 8 négyzetkilométernyi területet égetett fel két hét alatt, míg végül egy 24 órán át tartó eső segített a tűzoltóknak eloltani a lángokat, március 28-án. (Itt nézheti meg a tűzről és a lávaömlésről készült videót.) Az erdőtűz veszélye azonban továbbra is fennáll, mivel a vulkáni tevékenység még mindig nem csillapult a térségben.

A hamisszínes (zömmel az infravörös tartományban készült) űrfelvétel március 18-án készült, melyen a zöld a növényzetet, a barna és fekete színek az idősebb lávafolyásokat, a piros pedig a "forró" területeket jelzi. Barnásvörös színnel látható a már felperzselt terület, míg élénkpiros mutatja az éppen lángokban álló erdőt.

Ezen a felvételen összehasonlításképp az egy évvel ezelőtti állapot látható. A piros szín ez esetben a friss lávafolyásokat mutatja.

A nyughatatlan vulkán

A Kilauea tűzhányó keleti oldalán március 5-én keletkezett újabb repedés, a Puu Oo (helyi írásmóddal Pu'u 'O'o) kráter összeomlásának következtében. A friss hasadékból "csendes" lávaömlés zajlott, melyet meg-megszakított egy hevesebb periódus, és melynek során 25 méteres magasságba is fellövellt a kőzetolvadék. Az aktivitás miatt megtiltották a Hawaii Vulkánok Nemzeti Park látogatását, mivel a park Hawaiinak épp a veszélyeztetett, déli részén terül el.

Az új hasadékból folyamatosan ömlött a láva

A vulkanológusok folyamatosan figyelemmel követik az eseményeket, sőt néhány webkamerát is kihelyeztek. Az 5 percenként frissülő képek nyilvánosak, megtekinthetőek az Amerikai Földtani Intézet (USGS) honlapján.

A beomlott Puu Oo kráternél zajló folyamatokat is nyomon követik a Hawaii Vulkánmegfigyelő Központ (HVO) kutatói. A kráter alja mintegy 115 métert süllyedt az omlás során. A szakemberek ezen a helyszínen is rögzítették kameráikat, s bár a felvételeken általában csak a vulkáni hamufelhő látható, olykor megfigyelhető kőpergés a kráterben.

Hawaii vulkánjai

Hawaii tűzhányói az úgynevezett pajzsvulkánok típusába tartoznak, elnevezésük széles, domborúan magasodó, lapos lejtőkkel jellemzett formájukból ered. Nem jellemző a heves, robbanásos kitörés, helyette csendes lávaömlés zajlik, s a lávafolyások egymásra rakódott rétegei építik fel a tűzhányókat.

A vulkán több részén is kimutatható aktivitás, a tűzhányó tetején elhelyezkedő Halemaumau (Halema'uma'u) kráterben is hamuszórás volt észlelhető, mely teljesen eltakarta a szemlélők elől a kráterben fekvő lávatavat, mely azonban mostanra újra szépen kivehető a felvételeken.

A Puu Oo kráter, alján a lávatóval

A vulkáni működést kisebb földrengések is kisérték, főként a Napau kráter közelében, de gyenge szeizmikus aktivitás a vulkán egész területén mérhető volt. A lávaömlés a friss hasadékból március 9-ig folyamatos volt, a lávafolyó kilométereket haladt lefelé a vulkáni lejtőn. Az új hasadékból jelenleg nem ömlik láva, csupán Puu Oo kráterben figyelhető meg lávafolyás. Ennek eredményeként kis lávató alakult ki a kráter alján.

A Kilauea története

A Kilauea Hawaii szigetének legfiatalabb, 1247 méteres tűzhányója, mely a sziget délkeleti részén magasodik. A vulkán szinte eltörpül a szomszédos Mauna Loa (4170 méter) mellett, ezért sokáig úgy gondolták, hogy annak része. Néhány évtizede állapították csupán meg, hogy különálló tűzhányóról van szó, mivel saját magmakamrával és csatornarendszerrel rendelkezik, mely 60 kilométeres mélységig nyúlik le.

A Kilauea tűzhányón (a keleti zónában) 1983 óta folyamatos a lávaömlés, de ezt megelőzően is gyakran került sor aktivizálódásra. 1952-től a két évtizede kezdődő, jelenleg is tartó működés előtt összesen 34 kitörést jegyeztek fel (becslések szerint az első kitörés valamikor 300-600 ezer évvel ezelőtti időintervallumban lehetett), nem csoda, hogy a helyi lakosok Kilauea, azaz "okádó" névre keresztelték a vulkánt.