Nagy a vita az egyiptomi múmiákból kivont DNS körül

2011.04.28. 17:08

Az utóbbi évtizedekben egyre divatosabb lett az ősmaradványokból kivont DNS-maradványok elemzése. Elkészítették többek közt a Neander-völgyi ember, a mamut és több más kihalt élőlény genomszekvenciáját. Az ősi egyiptomi múmiákon végzett DNS-vizsgálatok azonban kiélezték az ellentétet a módszer hívei és a szkeptikusok között.

Az 1980-as években Svante Pääbo, a svédországi Uppsalai Egyetem fiatal doktorandusza (ma már világhírű kutató a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetben) végezte el először azt, amit addig mindenki lehetetlennek tartott: klónozott egy 2400 éves egyiptomi múmia sejtmagjából származó DNS-t. Nem sokkal később a kutatók rájöttek, hogy az úgynevezett polimeráz-láncreakció (PCR) segítségével megsokszorozhatják (amplifikálhatják) az ősi mintákból származó parányi DNS-mennyiségeket. Nagy volt a lelkesedés, hiszen rengeteg ősi mintából származó DNS-ről számoltak be a mamutoktól az akár 80 millió éves dinoszauruszokig.

Ezután következett a kiábrándulás. Kiderült, hogy a PCR rendkívül érzékeny a szennyeződésekre, és ez fokozottan igaz, amikor a töredezett ősi DNS parányi mennyiségeivel kell dolgozni. Már nyomnyi mennyiségű modern DNS - mondjuk a mintával dolgozó archeológustól - meghamisíthatja az eredményt. Kideült, hogy Pääbo első klón-DNS-e is egy modern embertől származott. Amint a kutatók kezdték egyre szigorúbban betartani az elővigyázatossági rendszabályokat - például független laboratóriumokban is megismételtették a vizsgálatokat -, az egyiptomi múmiákból származó DNS kinyerése nem járt túl nagy sikerrel.

Forrás: AFP/Stan Honda
Tutanhamon múmiája

Ez nem meglepetés, mondják a szkeptikusok. A DNS idővel összetöredezik, és a romlás üteme a hőmérséklettel növekszik. Miután a múmiák több ezer évet töltöttek Egyiptom forró éghajlatán, rendkívül valószínűtlen, hogy elég nagy DNS-darabokat tartalmazzanak a PCR-es sokszorozáshoz. Az egyik ős-DNS-kutató, Franco Rollo, az olasz Camerinói Egyetemről kiszámította, hogy a PCR-hez szükséges, legalább mintegy 90 bázispár hosszúságú DNS-darabok alig 600 év alatt eltűnhetnek az egyiptomi múmiákból.

Egyes kutatók azonban tovább folytatták a múmiákból kinyert DNS-ek vizsgálatát, és ontották az akár 5000 éves múmiákból származó DNS-elemzések eredményeiről szóló cikkeket. Albert Zink, a Müncheni Patológiai Intézet paleopatológiai részlegének vezetője és munkatársai például több száz múmiát vizsgáltak meg, és azt állították, hogy egy sor baktériumból - Mycobacterium tuberculosis, Corynebacterium diphtheriae és Escherichia coli -, valamint a maláriát és a leishmaniasist okozó élősködőkből származó DNS-t sikerült kimutatniuk.

Ezután következett az igazi szenzáció. Tavaly Zahi Hawass archeológus, az egyiptomi régiségekért felelős főtisztviselő egy kutatócsoportot szervezett Tutanhamon 3300 éves múmiájának megvizsgálására. Ez volt az első királyi múmia, amelynek elemezni akarták a DNS-ét, de az egyiptomi kutatók nem rendelkeztek elég tapasztalattal. Így Hawass felkérte Carsten Puscht, a Tübingeni Egyetem molekuláris genetikusát és Albert Zinket, hogy szervezzék meg a munkát. A kutatók a Discovery Channel támogatásával két laboratóriumot is létrehoztak Egyiptomban. (Az ország egy ideje szigorúan tiltja a régészeti leletek külföldre szállítását még vizsgálat céljából is.)

A vizsgálatokról filmet forgattak, így a kutatókra nagy nyomás nehezedett, hogy valami igazán jelentős felfedezést tegyenek. Ez látszólag nem is maradt el. A kutatók azt állították a neves Journal of the American Medical Association (JAMA) orvosi szakfolyóiratban, hogy Tutanhamonban és több rokonának múmiájában megtalálták a malária kórokozójának, a Plasmodium falciparum parazitának a DNS-ét, ami arra utal, hogy ez a fertőzés is hozzájárult a fáraó halálához. A szerzők azt is mondták, hogy emberi DNS-t is kivontak az általuk vizsgált múmiákból, és az ezek elemzéséből származó adatok segítségével megalkották a fáraó ötgenerációs családfáját a dédapáktól a sírban talált két kis testig, akiket Tutanhamon halva született gyerekeiként azonosítottak.

Forrás: AFP/Cris Bouroncle

Az erdemény újra felborzolta a kedélyeket. A szkeptikusok, így például Eske Willerslev, a koppenhágai GeoGenetics Központ igazgatója leginkább a DNS-elemzés alkalmazott módszerét vitatja. A kutatócsoport ahelyett, hogy kivonta volna a DNS-t, és meghatározta volna a bázissorrendjét, az úgynevezett DNS-ujjlenyomat módszerét használta, amelybe beletartozik a PCR-rel sokszorozott DNS nagyságának megmérése. Ezt ritkán használják az ősi DNS-ek vizsgálatában, mondják a kritikusok, mert a DNS bázissorrendjének ismerete nélkül rendkívül nehéz kizárni a szennyeződés szerepét. Pedig egy olyan sokat mozgatott múmia esetében, mint Tutanhamon, rengeteg lehet a szennyeződés.

A múmiákat vizsgáló kutatók ellenérvként azt hozzák fel, hogy több ellenőrző vizsgálatot végeztek, amelyek kizárták a szennyeződést. Ráadásul igyekeztek a csontok mélyebb részeiből mintát venni, ahová - szerintük - már nem jutott le a szennyeződés. A DNS-lebomlásával szemben azzal érvelnek, hogy a mumifikálási folyamat (a test gyors kiszárítása nátronnal) megóvta az ősi DNS egy részét.

A vita valószínűleg még soká nem csillapodik a két tábor között, de talán egy nemrég kidolgozott új DNS-elemző eljárás segít közelíteni az álláspontokat. Az új módszernél a felsokszorozáshoz az eddigi körülbelül 90 bázispár helyett már 30 bázispár is elegendő. Ennyit meg talán még a több ezer éves múmiákból is ki lehet nyerni, állítják az optimistább kutatók.

Forrás: Nature

KAPCSOLÓDÓ CIKK