Az amerikai katonák valószínűleg egy hordozható azonosító készüléket is bevetettek a hírhedt terroristavezér személyazonosságának megállapítására, írja a Scientific American. Az ilyen biometrikus azonosítást végző eszközöket néhány év óta már rutinfelszerelésként használják terroristagyanús egyének leleplezésére.

A biometrikus azonosító módszerek az anatómiai sajátosságok (arc-, ujjlenyomat- vagy íriszfelismerés) vagy viselkedési mintázatok (aláírás vagy járás) elemzésén alapulnak. A hordozható eszközök az anatómiai jellegzetességeket vizsgálják.

Amikor az amerikai hadsereg 2003 márciusában megtámadta Irakot, vitték magukkal az akkor hozzáférhető legkorszerűbb technikát, amely alkalmas volt a potenciális terroristák azonosítására a fizikai tulajdonságaik alapján. A berendezés mindenféle sajátosságot megvizsgált az ujjlenyomatoktól az íriszfelvételekig, de meglehetősen kényelmetlen volt a használata. A megerősített laptopból és a hozzá kapcsolódó kamerából, íriszszkennerből és ujjlenyomatvevő eszközből álló készülék tömege meghaladta a 22 kilogrammot.

Azóta rengeteget fejlődött a technika, különösen a miniatürizálás és a számítástechnikai kapacitás terén értek el nagy eredményeket. Az amerikai katonák már rutinszerűen használják a túlméretezett kamerára emlékeztető, alig több mint egy kilogrammos, hordozható biometrikus azonosító eszközt, az úgynevezett HIIDE-t (Handheld Interagency Identity Detection Equipment) a terroristagyanús személyek kiszűrésére.

HIIDE
HIIDE elönézetből

Valószínűleg ilyen vagy ehhez hasonló eszközt vitt magával az a kommandó is, amely lecsapott Oszama bin Ladenre pakisztáni búvóhelyén. A készülék ujjlenyomat-azonosításra, valamint arcfelismerésre és az írisz szkennelésére alkalmas. (A katonák az akciók során szövetmintákat is vesznek, amelyek alapján később szinte 100 százalékos biztonsággal meg lehet erősíteni a gyanúsítottak személyazonosságát.)

A biometrika, azaz a különféle fizikai és viselkedésbeli sajátosságok mérése, hatalmasat fejlődött az elmúlt évtizedben. A kutatásokat két hajtóerő gyorsította fel igazán. Az egyik, hogy a szeptember 11-i tizenkilenc terrorista közül hetet már ismertek az amerikai hatóságok, de hamis papírokkal mégis sikerült bejutniuk az Egyesült Államokba. "Ha biometrikus azonosításnak vetettük volna alá őket, akkor kiderült volna a hamis személyazonosságuk, és nem juthattak volna be az országba" - mondta egy nyugalmazott biztonsági tiszt, Kathy Debolt. Ő vezette később annak az azonosító berendezésnek a kifejlesztését, amelyet aztán Irakban kezdtek használni.

A másik hajtóerő a számítógépek feldolgozási teljesítményének robbanásszerű növekedése volt az 1990-es években. A megnövekedett sebesség lehetővé tette, hogy az eszközök kapcsolatot teremtsenek a biometrikus azonosító rendszerek adatbázisaival, és a másodperc törtrésze alatt sok ezer tulajdonságot vessenek össze az ott tárolt adatokkal.

Még a több évszázados azonosító módszerek is előnyt élveznek a számítógépek megnövekedett teljesítménye miatt. Az ujjlenyomat használatát az 1800-as évek végén javasolták a kriminalisztikában, a fogazonosítást pedig először Paul Revere amerikai orvos használta egy polgárháborús hős kilétének megállapítására, szintén a 19. század végén. Az 1990-es évek végén az FBI számítógépesítette az ujjlenyomat-azonosítást, amelynek révén órák alatt megkaphatták az eredményt. Ez az idő mára néhány percre csökkent.

Tactical Biometrics Intelligence Support
A HIIDE használata

Az íriszszkennelést ma már több európai repülőtéren is rutinszerűen alkalmazzák. Ennek az eljárásnak azonban jelenleg van egy lényeges hátránya: a szkenneléskor az írisz távolsága nem lehet nagyobb néhány tucat centiméternél. A katonai, rendőri objektumoknál és a hadizónákban (Irak, Afganisztán) kívánatos lenne a szkennelési távolság megnövelése.

A Carnegie Mellon University kutatói olyan technológiát fejlesztenek, amely nemcsak az írisz 12 méterről történő letapogatását teszi lehetővé, hanem egyben a személy arcának szimultán szkennelését is elvégzi a pontosabb azonosíthatóság érdekében. "Az írisz- és az arcfelismerés ugyanannak a biometrikai azonosító rendszernek a része lesz" - mondja Marios Savvies, az egyetem elektronikai és komputermérnöki professzora, a biometrikai laboratórium (CyLab) vezetője.

Az íriszszken még akár a halál után 12 órával is megbízható eredményt szolgáltat, a holttest állapotától függően. Mivel Oszama bin Laden valószínűleg nem várta békésen ülve, hogy beszkenneljék a szivárványhártyáját, valószínűleg nála is csak halála után lehetett elvégezni a végső azonosítást a DNS-mintavétellel egyetemben. Arcszkenneléssel - hála az arcfelismerő szoftverek fejlődésének - azonban valószínűleg már halála előtt azonosíthatták, így a kommandósok biztosra mehettek.