Rendkívüli gyíklelet: előkerült a hiányzó láncszem a kígyók evolúciójából

Vágólapra másolva!
Egy 47 millió éves pici csontváz adhatja meg a választ a gerincesek evolúciójának néhány nagy kérdésére: hogyan alakultak ki a rendkívül furcsa, láb nélküli beásódó gyíkok, és vajon rokonságban állnak-e a kígyókkal?
Vágólapra másolva!

A kígyók eredete és evolúciós kapcsolatai még ma is vitatottak és kevéssé ismertek. A genetikai vizsgálatok azt sugallják, hogy a kígyók a monitor gyíkokkal és a leguánokkal vannak rokonságban, míg az anatómiájuk a kígyószerű testtel rendelkező beásódó gyíkok, az ásógyíkalakúak (Amphisbaenia) felé mutat kapcsolatot. A különböző eredmények nehezen összeegyeztethetőek, és mostanáig nem tudták megoldani ezt a vitatott kérdést.

Egy kisméretű, 47 millió éves németországi gyíkfosszília közelmúltbeli felfedezése nyújtja az első anatómiai bizonyítékot az ásógyíkalakúak eredetéről és rokonságáról. Kiderült, hogy mégsem a kígyókkal vannak közeli rokonságban, hanem a nyakörvösgyíkfélékkel (Lacertidae), ahová különböző európai, ázsiai és afrikai, végtagokkal rendelkező gyíkok tartoznak. A nagyon fontos lelet a világhírű messeli kőfejtőben (Frankfurt közelében) került elő, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. Már korábban is számos rendkívüli maradványt ismertettek Messelből, például a modern emlősök korai képviselői közé tartozó ősi lovat (Propalaeotherium) vagy a Darwinius névre hallgató főemlőst.

Forrás: Robert Reisz
A Cryptolacerta rekonstrukciója. Az állat testfelépítését összehasonlítva a modern gyíkokkal megállapították, hogy a kis gyík az erdei levéltörmelék alatt élt, és csak alkalmanként ásódott be a földbe, hogy elrejtőzzön a ragadozók elől

A kicsi gyíkocska a Cryptolacerta hassiaca nevet kapta a német, amerikai és kanadai paleontológusoktól ("elrejtett gyík Hesse-ből"; Hesse a német tartomány neve, ahol a messeli lelőhely található). A Nature legújabb számában megjelent tanulmány cáfolja azt az elméletet, hogy a kígyók és a beásódó hüllők közös ősökkel rendelkeznének, és kimutatja, hogy a testük alakja egymástól függetlenül fejlődött hasonló irányba. Johannes Müller, a cikk első szerzője (Museum für Naturkunde és Humboldt Egyetem, Berlin) szerint ez az a hiányzó láncszem, amelyet a kutatók már régóta kerestek és vártak. A csaknem hiánytalan csontváz alapján a gyík mindössze 7 centiméter hosszú volt. A koponya masszív és erősen elcsontosodott. Testét nagyméretű, átlósan orientált pikkelyek borították. A kis szemgödrök redukált méretű szemre utalnak. Fogazata heterodont, vagyis különböző alakú és méretű fogakból állt össze a fogsora.

Röntgensugaras komputertomográfia segítségével megállapították az állat koponyájának részletes morfológiai jellemzőit, melyek a nyakörvösgyíkfélék és az ásógyíkalakúak tulajdonságainak mozaikszerű keveredését mutatták. Összevetették a Cryptolacerta és más gyíkok anatómiáját a ma élő gyíkok és kígyók ismert DNS-adataival, hogy a különböző csoportok közötti rokonsági kapcsolatokat megállapítsák. Eredményeik azt mutatták, hogy a Cryptolacerta megvastagodott és megerősített koponyája közös bélyeg az ásógyíkalakúakkal, és mindkét csoport közeli rokonságban van a Lacertidae gyíkokkal. A kígyók viszont a monitor gyíkokkal mutatnak rokonságot, amelyeknek jól ismert képviselője a ma is élő komodói sárkány.

Forrás: Robert Reisz
A Cryptolacerta egyetlen ismert példánya. A csontváz mindössze néhány centiméteres és majdnem teljesen ép, mindössze a farok egyes részei hiányoznak. A mellső és hátsó lábai nagyon kicsik voltak, ami a végtagredukció első lépését jelzi

Habár a kígyóknál és az ásógyíkalakúaknál egymástól elkülönülve fejlődött ki a megnyúlt, végtag nélküli testforma, a Cryptolacerta felfedezése révén jobban megismerhetjük a beásódás evolúciójának korai szakaszát a gyíkoknál. Összehasonlítva a Cryptolacertát az ismert életmódú, ma élő gyíkokkal, megállapították, hogy a fosszilis faj valószínűleg levéltörmelékkel teli erdei környezetben élt, és "opportunista" beásódó volt, vagyis csak szükség esetén, a ragadozóktól való menekülés érdekében rejtőzött a föld alá. A vastag, megerősített koponyacsontok arra utalnak, hogy az állat fejjel előre ásta be magát. Ez a ritka és fontos maradvány megmutatja számunkra az egyik legspecializáltabb gyíkcsoportnak a korai kialakulását és ökológiáját, és jelzi azokat az anatómiai alkalmazkodásokat, melyek révén kialakulhattak az ásógyíkalakúak és a speciális beásódó életmód.

Forrás: Gary Nafis
Egy ma élő ásógyíkalakú