A hétköznapi emberek, sőt a politikusok jó része is meg van győződve arról, hogy nem törhet ki olyan nukleáris háború, amelynek hosszan tartó lehűlés és éhínség lenne a következménye. Egy amerikai szakértő Nature-ben megjelent véleménye szerint azonban egy helyi nukleáris összecsapásnak is súlyos hatása lenne bolygónk éghajlatára.

A "nukleáris tél" fogalmát Carl Sagan és munkatársai vezették be 1983-as, a Science-ben megjelent cikkükben. A szerzők leírták azt a drámai éghajlatváltozást, amelyet egy nukleáris háború következtében kigyulladt városok és ipari területek füstje okozna. Az 1980-as években Alan Robock, a Rutgers Egyetem környezettudományi tanszékének kutatója munkatársaival az akkori legjobb klímamodelleket alapul véve kiszámolta, hogy ha csak az akkori fegyverarzenál harmadát vetnék be, akkor is olyan sok füst keletkezne, hogy a felszíni hőmérséklet hónapokon át fagypont alá süllyedne. Ez szinte minden növényt elpusztítana, s emiatt világméretű éhínség törne ki. Több ember halna meg például Kínában az éhínség következtében, mintha aktívan bombáznák egymást a nemzetek.

A nukleáris tél elmélete nagy vitákat váltott ki, de a kutatók többsége nem az elmélet helyességét vitatta, hanem csak a lehűlés mértékét. A lényeg, hogy a szakemberek állításai elgondolkodtatták a politikusokat is, és hozzájárult ahhoz, hogy véget érjen az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió közötti fegyverkezési verseny, és elkezdődjenek a leszerelési tárgyalások - írja a Nature.

Forrás: AFP/Roger-Viollet

"Az orosz és az amerikai tudósok által készített modellek azt mutatták, hogy az atomháború nukleáris télhez vezetne, amely rendkívüli pusztító hatást gyakorolna minden földi élőlényre. Ez a tudat nagy ösztönző erőt jelentett számunkra, becsületes és erkölcsös emberek számára, hogy cselekedjünk" - mondta a volt szovjet elnök, Mihail Gorbacsov 2000-ben egy interjúban.

A tárgyalások következtében az atomfegyverek száma elkezdett csökkenni. A csúcson, az 1980-as években meglévő mintegy 70 000 fegyver mára 22 000-re apadt. Újabb öt éven belül ez a szám akár 5000-re csökkenhet, hála az Egyesült Államok és Oroszország között 2010. április 8-án aláírt New Strategic Arms Reduction Treatynek, vagyis az új START egyezménynek.

Az atomháború környezetet fenyegető veszélye azonban nem múlt el, írja Alan Robock a Nature legújabb számában. A világ kisebb, de még mindig katasztrofális nukleáris konfliktus veszélyével néz szembe. Jelenleg kilenc állam rendelkezik atomfegyverekkel. Ha bárki, a nagyhatalmaktól Indiáig vagy Pakisztánig bezárólag felhasználná a globális nukleáris arzenál töredékét, az még mindig a legnagyobb környezeti veszélyt jelentené bolygónk számára, amit csak ember elő tud idézni.

Sajnos erről a fenyegetésről sokan nem vesznek tudomást. Ennek részben az az oka, hogy az atomháború lehetősége olyan szörnyű, hogy a legtöbb ember inkább nem is gondol rá. Két további ok, hogy a közvéleményben az a tévhit él, hogy a nukleáris tél elméletét már megcáfolták, illetve többé nem fenyeget már annak veszélye - írja a Nature.

2007-re meglehetősen jó atmoszféramodellek készültek, amelyek 80 kilométeres magasságig modellezték a földi légkört. Ez lehetővé tette Alan Robock és munkatársai számára, hogy kiszámolják: a füstrészecskéket a Nap felmelegíti, és ettől felemelkednek a felső sztratoszférába, ahol több évig lebeghetnek. Ebből az következik, hogy a nukleáris tél okozta lehűlés jóval tovább tartana, mint ahogy korábban gondolták.

Forrás: AFP/Arlan Naeg
A 20. század második legnagyobb vulkánkitörésekor, a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörésekor levegőbe került füstmennyiség jelentéktelen egy kisebb atomháború alkalmával felszabaduló füsthöz képest

Sokan azt hiszik, hogy nukleáris tél csak világháború esetén következne be, aminek szerencsére kicsi az esélye. Ez azonban tévedés. Ha például India és Pakisztán között kitörne egy kisebb atomháború, amelyben mindkét fél 50 hirosimai méretű bombát vetne be nagyvárosokban (ez jóval kevesebb, mint a jelenlegi arzenál 1 százaléka), akkor a két ország az eddigi legnagyobb emberi eredetű klímaváltozást okozná. Ötmillió tonna feketeszénfüst jutna az égő városokból a felső troposzférába, majd onnan tovább a sztratoszférába. A hőmérséklet alacsonyabb lenne, mint az 1400 és 1850 közötti "kis jégkorszak" folyamán, amikor milliók pusztultak éhen.

Sajnos a kutatók figyelmeztető szavaira egyelőre kevesen reagálnak. Robock aggódását némiképp szürreális módon csupán a volt kubai diktátor, Fidel Castro vette komolyan, aki 2010-ben meghívta az amerikai szakembert, tartson előadást a nukleáris télről egy Havannában rendezett konferencián. Az előadást főműsoridőben közvetítette a kubai televízió, és a lapok címoldalára is felkerült. Robock reménykedik abban, hogy ha egy diktátor is meghallgatja, akkor előbb-utóbb más országok vezetői is kíváncsiak lesznek a véleményére. Egy biztos, az új START egyezmény nem elég, további tárgyalásokra van szükség.

Nemcsak atomháború okozhat "nukleáris telet"

Mai ismereteink alapján 65 millió évvel ezelőtt, a kréta és a harmadidőszak határán globális kihalás sújtotta a földi élővilágot, amelynek során becslések szerint a fajok 75 százaléka tűnt el örökre az élet színpadáról. A "leglátványosabb" az akkor már 160 millió éve létező dinoszauruszok kihalása volt, de ekkor tűntek el például a tengerekből a csigákhoz hasonlító ammoniteszek is.

A szakemberek többsége a globális kihalást egy kozmikus katasztrófához, egy kisbolygó vagy üstökösmag becsapódásához kapcsolja. Elméletük fő bizonyítéka a mexikói Yucatán-félszigeten, illetve a Karib-tenger aljzatán lévő, körülbelül 65 millió éves és 180 km átmérőjű Chicxulub-kráter, a becsapódás "sebhelye".

A becsapódási modellek alapján tudjuk, hogy egy 180 kilométer átmérőjű kráter keletkezésekor a légkörbe kirepülő törmelék tartós és globális sötétségbe, úgynevezett becsapódási télbe borítja a Földet. Ez katasztrófális következményekkel jár az élővilágra nézve, hiszen a növények nem vagy alig tudnak fotoszintetizálni. A növényzet elsorvadásával pedig a táplálékláncok többsége összeomlik.