A pokoli Vénusz tíz nagy rejtélye

2011.07.06. 21:49

Hatalmas koronák és egzotikus felszínformák

A Vénusz felszíne számos egzotikus alakzatot mutat, ilyenek például a koronák, novák, arachnoidok és társaik. Legfeltűnőbbek közülük talán a koronák, amelyek vulkanikus és tektonikus hatások együttesétől keletkezhettek. Gyűrű alakú, kiemelkedő peremük körül mély árok fut körbe, az egész forma közepén pedig vulkánok és lávafolyások vannak. Általában 200-400 kilométer átmérőjűek, de az Artemis-korona például 2600 kilométeres.

Forrás: NASA

A 200 kilométeres Aine korona (balra) a Vénuszon (NASA)

A koronák keletkezése kevéssé ismert. Lehetséges, hogy egy hatalmas vulkáni kiemelkedésként kezdték életüket, amely a mélyben lévő magmakamra kiürülésekor megsüllyedt, és egy peremi deformált gyűrű (kiemelkedés és árok) maradt vissza az esemény után. De az is elképzelhető, hogy a földi lemeztektonikához hasonló folyamat játszódik le bennük, csak kicsiben: a gyűrű közepén kőzetburok képződik, amely kifelé mozog, majd ott alábukik, a földi szubdukciós árkokhoz hasonló formát létrehozva.

Eltorzult kontinensek nyomában

A bolygó szokatlan felszínformáinak sorát gyarapítják az úgynevezett tesszerák. Ezek környezetükből kiemelkedő, erősen összegyűrt, töredezett felszínű alakzatok. Egyes elképzelések alapján tektonikusan átdolgozott, tehát összepréselt formák lehetnek, amelyek talán a földi kontinensekhez hasonlóan azért emelkednek ki a környezetükből, mert területükön vastagabb a kőzetburok, esetleg annak összetétele is kicsit más, mint az egyéb területeken.

A tesszerák eredete még nem tisztázott, egyes megfigyelések alapján talán a földi kontinensekhez hasonló képződmények lehetnek. Ha ez így van, akkor a bolygó geológiai fejlődéséről, a kontinentális kérget létrehozó folyamatról árulhatnak el részleteket.

Volt-e ősi óceán a Vénuszon?

Ha a bolygó a Földhöz hasonló fejlődési úton indult, elképzelhető, hogy kezdetben hatalmas óceánok borították a felszínét. Erre nemcsak elméleti okfejtések utalnak, hanem egyes kőzetek is. A fentiekben említett tesszerák infravörös sugárzásának jellemzői úgy is értelmezhetőek, hogy azok anyaga gránitot is tartalmaz. A gránit pedig jelenlegi ismereteink alapján kőzetek alábukása és beolvadása során keletkezik a mélyben - a folyamathoz pedig, úgy fest, folyékony víz is szükséges.

 

Animáció egy feltételezett vulkán működéséről a Vénuszon (ESA)

Ez bizonytalanul arra is utalhat, hogy lehettek ősi óceánok a ma már forró bolygón. Amennyiben volt is korai vízburok, az a bolygóra jellemző (szintén csak részben értett) fokozatos felmelegedés miatt elpárologhatott, valamint az űrbe szökhetett, és ma már nyoma sincs.

Folyóként áramló láva

Forrás: NASA

Bár forróság van a Vénuszon, a felszínen uralkodó hőmérsékletre gyorsabban hűl le a láva, mint a Földön. A sűrű légkör ugyanis hatékonyabb hőszállító a mi ritka atmoszféránknál, tehát egy láva a Vénuszon rövidebb ideig maradhat a környezeténél sokkal forróbb, mint a Földön.

Ennek ellenére olyan hosszú lávafolyások vannak a bolygón, amilyeneket a Földön nem ismerünk. Ezek folyómedrekhez hasonlóan kanyarognak és ágaznak el. Elképzelhető, hogy valamilyen szokatlan összetételű lávák vájták őket, de az utóbbiak mibenléte még nem ismert.

Mégis lehet élet a bolygón?

A Vénusz felszínén uralkodó körülmények alapján senki nem várna életet a bolygón. Mivel fejlődése elején a Földre hasonlíthatott, és talán víz is volt rajta, elképzelhető, hogy az élet ott is kialakult - de később, a bolygó forróvá válásával túl kellemetlenek lettek ehhez a körülmények.

Ugyanakkor van egy térség, ahol ma sem kizárt, hogy a földihez hasonló, de az extrémebb viszonyokat toleráló életformák megéljenek. Ez a bolygó légkörében az a felhőszint, ahol nem sokkal nulla Celsius-fok feletti a hőmérséklet, és folyékony vízcseppek is vannak - noha itt nem tiszta vízről, hanem kénsavtartalmú cseppekről beszélünk. Egyelőre ez nem több egy érdekes feltételezésnél, részletes vizsgálatára a következő űrszondák révén nyílhat talán lehetőség.

Rátérhet a Föld a Vénusz "útjára"?

Nagy kérdés, hogy a mi bolygónk is olyanná válhat-e idővel, mint a Vénusz. A Föld fejlődését taglaló elméletek alapján erre bolygónk belső folyamatai révén nincs komoly esély. Bár a Földnek hosszú időskálán változik az éghajlata, és volt már a mainál is magasabb átlaghőmérséklete, néha pedig jelentős részét jég is boríthatta (globális hólabda állapotok), a bolygó saját folyamatai alapján nem várható ilyen erős átalakulás.

Forrás: NASA
A Föld kialakulása után (NASA)

Más a helyzet azonban, ha a Nap sugárzásával is számolunk. Csillagunk energiakibocsátása ugyanis lassan, de folyamatosan növekszik. Ez a lassú emelkedés még közel 4-5 milliárd évig zajlik, majd azt követően hirtelen felgyorsul az üteme. Amikor Napunk majd vörös óriás állapotba kerül, többszörösére emelkedik az energiakibocsátása, ami elpárologtatja a légkört, az óceánok vizét, és egyes kőzetek izzásig hevülnek - esetleg el is nyelheti bolygónkat.

Minderre csak a távoli jövőben kerül majd sor. Azt, hogy előtte a napsugárzás lassú erősödésével párhuzamosan mikor és mennyire lesz kellemetlen hely bolygónk, ma még nem tudni. (Ezt a folyamatot nem szabad összekeverni a jelenlegi, globális felmelegedésnek nevezett, sokkal rövidebb időskálájú és más tényezők által kiváltott jelenséggel.) Ha csak a beérkező napsugárzás intenzitását vizsgáljuk, akkor az 1-2 milliárd év múlva már igen kellemetlen viszonyokat hozhat létre, főleg az ember számára. Ugyanakkor bolygónk éghajlatát összetett rendszer szabályozza, és egyelőre nem lehet megmondani, hogy tud-e a Föld hatékonyan védekezni a melegedés ellen.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK