Hogyan kerülik el a feketeözvegy-hímek, hogy a nőstények vacsorájává váljanak?

Vágólapra másolva!
A pókhálón járkálva szimatolják ki a fekete özvegy nőstényekről a hímek, hogy a lehetséges párjuk jóllakott-e, ezzel csökkentve az esélyét annak, hogy a nőstény vacsorájává váljanak.
Vágólapra másolva!

A hím fekete özvegyeknek (Latrodectus fajok) nincsenek túl jó életkilátásaik: a nőstények gyakran a párzás előtt, közben vagy azt követően bekebelezik őket (nevüket is erről a szokásukról kapták). A kutatóknak azonban csak most sikerült felfedni, hogy a hímek nincsenek teljesen kiszolgáltatva a nőstényeknek, mert képesek előre kiszagolni, hogy a kiválasztott párjuk mennyire lehet éhes.

A hímek ugyanis a párzás előtt táncot adnak elő a nőstény hálóján, ezzel adva tudtára, hogy nem egy zsákmány akadt a hálóba. Az udvarlás akár egy-két órán keresztül is eltarthat, míg végül a hím rámászik a nőstényre, és kis csomagokban átadja a spermákat. Ezt követően igyekszik gyorsan eltűnni a nőstény közeléből.

A vizsgálatot vezető James Chadwick Johnson, az Arizona Állami Egyetem kutatója és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy befolyásolja-e a hímek viselkedését a nőstények tápláltsági állapota. Johnson saját kezűleg etette a kísérletekben részt vevő nőstény fekete özvegyeket ahhoz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy valóban jóllakottak. A szakember hetente egyszer csipesszel helyezett tücsköket a pókok hálójába, amiket a nőstények előbb-utóbb elfogyasztottak. "A negyedik héten már nagyon nehéz volt meggyőzni őket, hogy egyenek, de azt akartuk, hogy a lehető legtöbb tücsköt elfogyasszák", mondta Johnson. A nőstények egy másik csoportját hetekig éheztették - a kutató szerint ez nem veszélyeztette az életüket, csupán kisebb méretűek voltak a jól tartott társaiknál.

Forrás: Wikimedia Commons
Hím Latrodectus hesperus

A kutatók megállapították, hogy a pókok a lábaikon lévő kémiai érzékszervek (szaglás) révén képesek információt szerezni egymásról a hálókon történő közlekedés közben. A hímek ugyanis sokkal aktívabban adták elő udvarló táncukat a jóllakott nőstények hálóján, míg az éhező nőstényeknél, amelyek nagyobb valószínűséggel támadtak a hímre már a párzás előtt, óvatosabbak voltak. Johnson és kollégái az eredményekről az Animal Behaviour folyóiratban számoltak be.