Egyedülálló légköroptikai jelenség tanúi lehettek azok, akik az interneten keresztül nyomon követték az Atlantis űrrepülőgép július 8-ai indítását. A színes fénygyűrűkről egy szemfüles magyar megfigyelő képernyőfelvételt készített, amely a nap képe lett egy optikai jelenségeket bemutató oldalon.

Az Atlantis startja történelmi volta mellett légköroptikai érdekességgel is szolgált: a külső üzemanyagtartályon elhelyezett kamera képén mintegy fél percen át követni lehetett a felhőzet fölé emelkedő űrsikló árnyékát és a körülötte kialakult glóriajelenséget.

Forrás: NASA
A bal felső sarok irányába mutató árnyék csúcsa körül figyelhető meg a glória

A glória létrejöttéhez egy apró páraszemcséket tartalmazó légrétegre van szükség - ez lehet akár köd, akár felhőzet - és napfényre, mely a megfigyelő mögül világítja meg a páraréteget, felhőt. A hátulról sütő nap hatására először a megfigyelő árnyéka rávetül a felhőzetre, és ha a páraszemcsék közel egyforma méretűek, az árnyék csúcsa körül megjelennek a színes fénygyűrűk. A glóriát a leggyakrabban repülőgépek fedélzetéről figyelik meg, jelen esetben az Atlantis külső üzemanyagtartályának kamerája közvetítette a légköroptikai jelenséget. Szemfüles és gyakorlott megfigyelőként Schmall Rafael azonnal észrevette, hogy a sikló felhőkre vetett árnyéka körül megjelenik a glória, majd az élő közvetítést követő ismétlés során képernyőfelvételt készített róla. Az egyedülálló és soha meg nem ismételhető jelenségről készült felvétel az indítás után 2,5 órával már felkerült az OPOD (Optics Picture of the Day - A nap optikai képe) oldalra. (A start videofelvétele itt megtekinthető, a glória 0:58 és 1:25 közt látszik.)

Szerencse is kellett ahhoz, hogy megláthassuk a glóriát: a Cape Canaveral feletti felhőzet a startot nem akadályozta meg, ám ahhoz már pont elég volt, hogy létrejöhessen a jelenség. A floridai idő szerint 11.26-kor, vagyis magas napállásnál történt indítás ideális volt, hisz a nap így pont a felfelé törő űrsikló felett sütött, az árnyék a sikló lefelé néző kamerájának látómezejébe esett, így lehetővé vált, hogy észleljük a jelenséget.

A képen a bal felső sarok irányába mutató sötét, kúp alakú árny nagyrészt a kiáramló égéstermék alkotta füstoszlop árnyéka, a végén megfigyelhető kis gombóc maga az űrrepülő (és az üzemanyagtartályok). Amíg az árnyékot adó tárgy közel van a felhőzethez, addig jól kivehető az árnyékon is az eredeti alakja, ahogy távolodik, az alak elmosódottá válik. Az árnyék csúcsa a napellenpont (antiszoláris pont: a megfigyelőt és a napot összekötő képzeletbeli vonalnak a nappal szemközti pontja, ha a napfény a hátunk mögül érkezik, akkor ez a pont az árnyékunk fején van), ami a glóriának is a középpontja. A színes fénygyűrűket az elhajlás és az interferencia együttesen hozzák létre, kismértékben a fénytörés is közrejátszik. A jelenség kialakulását a mai napig nem tudják teljesen megmagyarázni.

Landy-Gyebnár Mónika