Felfedezték az eddig ismert legkésőbbi dinoszauruszt, amely a 65 millió évvel ezelőtti katasztrofális aszteroida-becsapódás előtt élhetett. A paleontológusok máris nagyon sokat vitáznak a lelet jelentőségéről.

Már több mint harminc éve kezdődött a vita, hogy a dinoszauruszok vajon lassan haltak-e ki számos különböző tényező miatt, vagy pedig hirtelen, egy meteorit-becsapódás következtében. Általánosan elfogadott, hogy egy több kilométer átmérőjű kisbolygó, amely a mexikói Yucatán-félsziget területén csapódott be 65 millió évvel ezelőtt, tömeges kihalást okozott a Földön. A vita a körül zajlik, hogy vajon a dinoszauruszok is ennek az áldozatai voltak, vagy amúgy is már erősen csökkenő jelenlétet mutattak a klímaváltozás, a tengerszintváltozás vagy a vulkáni aktivitás miatt, és a becsapódás csupán a végső csapást jelentette számukra.

A kérdés eldöntésében fontos lehet egy 45 centiméter hosszú homlokszarv-fosszília, amely egy Triceratops, esetleg egy Torosaurus maradványa. A példányt az amerikai Délkelet-Montana területén, a Hell Creek Formációban találták, mindössze 13 centiméterrel a feltételezett kréta-paleogén (régebbi nevén kréta-tercier) határ alatt. Ez egy jól felismerhető szint, ahol például feldúsul az irídium a Földön kívüli test becsapódása következtében.

A lelet közelsége a kréta-paleogén határhoz két szempontból is jelentős lehet. Egyrészt jelenleg ez a legkésőbbi dinoszaurusz, amit eddig találtak. Másrészt még fontosabb az a tény, hogy a határ alatti 3 méterben találták, amit "3 méteres hézag" néven szoktak emlegetni a szakirodalomban. A kréta-paleogén határ alatti három méteres üledéksorokban ugyanis eddig még soha nem találtak dinoszaurusz-maradványokat. Ez volt a dinoszauruszok fokozatos csökkenését és eltűnését támogató paleontológusok egyik legfontosabb bizonyítéka.

Tyler Lyson, a Yale Egyetem paleontológus hallgatója szerint a tavaly felfedezett ősmaradvány azt mutatja, hogy a dinoszauruszok nagyon jól érezték magukat egészen a becsapódásig. A Biology Letters című folyóiratban közölt tanulmány szerint ez a maradvány azt igazolja, hogy egyértelműen a becsapódás okozta a kihalást, nem pedig fokozatosan kibontakozó eseményként következett be.

Más paleontológusok, így a San Diego Állami Egyetemen kutató David Archibald szerint azonban ez az egyetlen töredék semmin sem változtat. Úgy véli, a cikk szerzőinek alapvető tévedése, hogy ez a lelet teljesen eltünteti azt a bizonyos 3 méteres hézagot. Emellett (bár a cikk szerzői szerint ez valószínűtlen) a töredékes ősmaradvány természetes folyamatok során át is halmozódhatott a korábbi és így idősebb üledékrétegekből.

Lyson és kollégái a kréta-paleogén határ szokásos jellemzői közül valóban csak alig néhányat észleltek a saját rétegsorukban: a növényi pollenek csökkenését, illetve a páfránypollenek kiemelkedő mennyiségét. Ugyanakkor nincs nyoma az irídium dúsulásának, a becsapódás nyomait viselő, úgynevezett sokkolt kvarcoknak vagy az üveges összetételű kis gömböcskéknek, melyek mind a meteorit-becsapódás jelzői lennének. A cikk kritikusai szerint ezért lehetséges, hogy nem is a határ közeléből származik a kérdéses dinoszaurusz-töredék.