Külső memóriaként gondolunk az internetre, és ha tudjuk, hogy egy adat elérhető a világhálón, akkor a tények helyett hajlamosak vagyunk csak azt megjegyezni, hogy hol találjuk meg az információt, állapították meg amerikai kutatók.

A vizsgálatban részt vevő önkéntesek kisebb erőfeszítést tettek az adatok felidézésére, és jobban koncentráltak arra, hogy eszükbe jusson, hol találják meg a választ egy bonyolult kérdésre akkor, amikor tudták, hogy a tények megtalálhatók a számítógépen. A kutatók szerint az internet valamiféle külső (tranzaktív) memóriaként működik, amely "helyettünk és számunkra emlékezik". Betsy Sparrow kutatásvezető, a Columbia Egyetem munkatársa elmondta, hogy a tranzaktív memória külső memóriaforrások létét tételezi fel, más emberekben tárolódik a tudás egy része.

A tranzaktív memória fogalmát Daniel Wegner, a Science folyóiratban közzétett tanulmány társszerzője, a Harvard Egyetem munkatársa javasolta elsőként a hosszú ideje együtt élő párok kapcsolatának vizsgálata alapján. Korábbi vizsgálataiban megállapította, hogy az ilyen párok tagjai afféle memóriabankként támaszkodnak egymásra.

A mostani tesztsorozat bevezető lépésében arra voltak kíváncsiak, hogy miként gondolnak a résztvevők a számítógépre és az internetre, amikor bonyolult kérdést kapnak. Ehhez a módosított Stroop-tesztet használták. Az eredeti tesztben különböző, eltérő színekkel írt színneveket kell felolvasniuk az alanyoknak - a zöld szót például kékkel, pirossal vagy sárgával írva, de semmiképpen nem zölddel. A reakcióidő növekszik, ha nem színekhez, hanem olyan témákhoz kapcsolódó szavakat kell felolvasniuk a résztvevőknek, amelyek már megfordulhattak a fejükben.

Ezzel a vizsgálattal a kutatók azt mutatták meg, hogy miután nehéz kérdéseket kaptak az alanyok, az internettel kapcsolatos fogalmakhoz tartozó reakcióidő jellemzően hosszabb lett. Ez arra utal, hogy amikor nem tudták a választ, akkor a számítógép használatát kezdték fontolgatni.

A vizsgálat következő lépésében egy sor tényt közöltek a résztvevőkkel, akik egyik fele úgy tudta, hogy hosszú ideig eltárolják az információkat a számítógépen abban a mappában, ahová ők berakták, míg a csapat másik fele abban a hitben volt, hogy törlik őket. Amikor a későbbiekben a kutatók rákérdeztek az információkra, azok, akik úgy tudták, hogy nem lesznek majd elérhetőek az adatok, sokkal jobban emlékeztek, mint azok, akik úgy tudták, hogy tárolják a szükséges információkat. Utóbbiak ugyanakkor figyelemre méltóan jól emlékeztek arra, hogy melyik mappába rakták bele az adatokat.

A kutatók szerint az, hogy igen nagy arányban azt jegyezték meg a résztvevők, hol keressék az információt, nem pedig magát az információt, arra utal, hogy amit online el lehet érni, azt immár külső memóriaként kezelik az emberek. Nem az emlékezetük romlik tehát, csupán a rendelkezésre álló hatalmas mennyiségű információt másként, hozzáférhetőbb módon rendszerezik.