Két Nobel-díjat is eltüntetett egy magyar kutató

2011.10.05. 10:38

Voltak olyan idők, amikor a Nobel-díj nemcsak örömöt, hanem gondot is okozott. A második világháború idején nem lehetett aranyat kivinni Németországból. Két fizikus azonban kicsempészte az érméjét, és rábízták dán kollégájukra, Niels Bohrra. A névfeliratos Nobel-díj azonban felért egy beismerő vallomással, ezért a náci megszállás idején sürgősen el kellett tüntetni, amiben egy későbbi Nobel-díjas magyar kutató aktívan közreműködött.

Niels Bohr Nobel-díjas fizikus számára rendkívüli veszélyt jelentett, amikor 1940-ben a nácik bevonultak Koppenhágába. Bohr ugyanis két zsidó származású német kollégájának Nobel-díját rejtegette az Elméleti Fizikai Intézetben. A Nobel-díj egy meglehetősen nagy méretű, 23 karátos aranyból készült érem, így elég nehéz elrejteni. Bohr pedig tudta, hogy csak néhány órája van, mielőtt a Gestapo rátöri az ajtót. Ha megtalálják nála a két érmét, az egyenlő a halálos ítélettel. A két érem eredeti tulajdonosait ráadásul le sem lehetett volna tagadni, ugyanis a díjazottak nevét rávésik a Nobel-díjra. Ezeken is ott állt: "Von Laue" (Max von Laue, az 1914-es fizikai díj nyertese) és "Franck" (James Franck, az 1925-ös fizikai Nobel-díjas).

Abban az időben Bohr intézetében dolgozott a kikeresztelkedett magyar zsidó szülők fia, Hevesy György (aki később maga is Nobel-díjas lett). Önéletrajzában később azt írta, hogy azt javasolta Bohrnak, ássák el az érmeket, de Bohr túl veszélyesnek gondolta ezt. Úgy vélte, a németek képesek felásni a kertet, és átkutatni az épület minden zugát, csak hogy megtalálják a keresett érmeket.

Ekkor Hevesy úgy gondolta, hogy szakmáját, a kémiát hívja segítségül. "Elhatároztam, hogy feloldom [az érmeket]. Miközben a megszálló erők Koppenhága utcáin masíroztak, én Lau és James Franck érmeinek feloldásával foglalkoztam."

Forrás: AFP

Az arany azonban az egyik legellenállóbb fém (ezért hívják nemesfémnek). Nem oxidálódik, és szinte semmilyen vegyülettel nem lép reakcióba. Egyetlen különleges oldószere van, az úgynevezett királyvíz, mely három rész sósav és egy rész salétromsav keveréke. De még ez a brutális elegy is csak rendkívül lassan oldja fel.

Hevesy az egész délutánt az érmek feloldásával töltötte, azon izgulva, mikor törik rá a németek az ajtót. Szerencsére, mire a nácik betoppantak, a két érme helyén már csak egy narancssárga oldat pihent a laboratórium egyik polcán. A németek valóban töviről hegyire átkutatták az egész épületet, de nem akadtak az érmek nyomára.

Hamarosan Bohr és Hevesy is kénytelen volt elhagyni Dániát. Svédországba menekültek, ahonnan csak a háború után tértek vissza. Mikor Hevesy belépett a megrongálódott laboratóriumba, legnagyobb meglepetésére épségben találta az üveget, amelyben a Nobel-díjak voltak.

Arany oldása királyvízben

Hevesy visszanyerte az aranyat az oldatból, és a nyers aranyat elküldte Stockholmba a Svéd Akadémiára. A Nobel Alapítvány újraöntette az érmeket az eredeti aranyból, és 1952-ben újra átadta őket jogos tulajdonosaiknak.

Bohr 1922-ben kapott érme is kalandos utat járt be. 1940 márciusában elárvereztette, hogy pénzt szerezzen egy háborús alapítvány, a Finnish Relief számára. A nyertes névtelen maradt, de később ez a névtelen licitáló a fredriksborgi Dán Történeti Múzeumnak adományozta az érmet, ahol a mai napig látható.

KAPCSOLÓDÓ CIKK