Szobrot állítottak Simonyi Károly fizikus emlékére

Simonyi Károly fizikus halálának tízedik évfordulójára emlékezve szobrot állítottak és egy időszakos kiállítást szerveztek a legendás professzor egykori tanítványai a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME).

Idén tavasszal az 1963-ban végzett villamosmérnök-évfolyam hallgatói gyűjtést indítottak, hogy szobrot állítsanak a professzor tiszteletére - mondta el a BME májusban felavatott Simonyi Károly-előadótermének bejáratnál tartott ünnepélyes átadáson Dallos Györgyi, a villamosmérnöki kar munkatársa. Veres Gábor szobrászművész alkotását, amely épp a Maxwell-egyenletek tanítása közben örökíti meg a professzort, Simonyi Tamás lánya, Sarbu Simonyi Borbála leplezte le.

A szoboravatás mellett kiállítás is nyílt. A december elsejéig tartó tárlat az egyetem könyvtárának aulájában kapott helyet. A vitrinekben a villamosmérnökök generációit útnak indító professzor tankönyvtrilógiája, a kínai hallgatóinak készített magyar-kínai elektronikai szótára, leckekönyvei és az életének meghatározó szakaszairól, pillanatairól mesélő fényképek sorakoznak.

Simonyi Károly (1916-2001) 1940-ben a Műegyetemen gépészmérnöki, a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett, majd még ebben az évben a Műegyetem Bay Zoltán vezette atomfizika tanszékének tanársegédje lett. Hat évvel később részt vett a Bay által vezetett Hold-radarkísérletben. Két év múlva a Műegyetem soproni fizika-elektrotechnika tanszékére került, ahol a megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót, amiért 1952-ben Kossuth-díjat kapott.

Az 1952-es évtől alapítója és vezetője volt a BME elméleti villamosságtan tanszékének és az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete (KFKI) atomfizikai osztályának. Négy év múlva megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága elnökének, ezért 1957-ben elbúcsúzott a KFKI-tól és a BME tanszékvezetői posztjáról is távozni kényszerült. Beosztott egyetemi tanárként folytatta a tanítást, és megírta A fizika kultúrtörténete című legismertebb könyvét, amelyért 1985-ben Állami Díjat kapott. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia soraiba választotta, 2000-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.