Könnyebb lehet a pandák nélkül

2011.11.22. 18:31

Ki kell halniuk a sztárfajoknak ahhoz, hogy a természetvédelmi szakemberek a valóban fontos fajokkal kezdjenek el foglalkozni - derül ki egy biológusok körében végzett kutatásból. A természetvédelem szimbólumainak számító fajok, például a jegesmedvék és pandák ugyanis gyakran kis ökológiai szereppel bírnak, és kihalásuk sokszor már csak idő kérdése. A többi állaton nem segítenek, ehhez a kulcsfajokkal kell végre törődni.

Nem lehet minden veszélyeztetett fajt megmenteni, és egy részükről le kell mondani - ez a többség véleménye egy természetvédelmi biológusok körében végzett felmérés szerint. A Conservation Biology folyóiratban bemutatott kérdőíves vizsgálatban a megkérdezett 583 kutató 60 százaléka azt mondta, ideje volna eldönteni, mely fajokat érdemes megmenteni, és melyek azok, amelyekre már nem érdemes pénzt és energiát fordítani, mert úgyis ki fognak halni.

Egyre több szakember gondolja úgy, hogy a hatodik tömeges fajkihalás küszöbén állunk, és a mostani fajkihalási esemény gyorsabb, mint a földtörténet korábbi öt nagy hasonló katasztrófája. Számos szervezet foglalkozik a veszélyeztetett fajok védelmével, ám a források végesek. A kutatók körében sokáig tabunak számított arról beszélni, hogy mely fajokat mennyire érdemes védeni, és csak mostanában kezd elfogadottá válni, hogy vannak fajok, amelyek megmentésére már nincs esély. "Elkerülhetetlen, hogy fajokat veszítsünk el", mondta Jean-Christophe Vié, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) munkatársa. "De nézeteltérések lesznek a prioritásokat illetően. Nem menthetjük meg mind a 17 ezer veszélyben lévő fajt, ezért választanunk kell, és a választás nagyon sok mindentől függ" - mondta.

A pandák helyett a tengeri rákokat kellene védeni

A fajok megítélésében az ökológiai és érzelmi szempontok sokszor ellentmondanak egymásnak. Az úgynevezett kulcsfajoknak sokféle szerepük lehet, a lényeg, hogy kihalásuk nagy hatást gyakorol más fajokra, mondta el az [origo]-nak Jordán Ferenc rendszerökológiával foglalkozó kutató, a Trentói Egyetem munkatársa. "A kulcsfaj fogalma az ökoszisztémák működésével, a fajok szerepével kapcsolatos. Az úgynevezett zászlóshajó-fajok inkább a pr-nak fontosak, kijelölésük nem annyira szakmai, inkább érzelmi motiváción alapszik [...] A zászlóshajó-fajok szinte mindig emlősök vagy madarak, és el lehet velük adni egy természetvédelmi programot. Ezzel szemben egyértelműen kulcsfaj, de valószínűleg sosem lesz zászlóshajó-faj például néhány tengeri gerinctelen. A krill úgy tűnik, mindig fontosabb lesz a bálnáknak, mint a természetvédőknek" - mondta Jordán.

Forrás: MAR-ECO
Északi krill

A kulcsfajok kihalása kaszkád (vízesésszerűen továbbterjedő) hatásokat okoz, mondta a biológus. Több tucat fajt magukkal ránthatnak, mert megszűnik környezetformáló szerepük. Sokszor a kulcsfaj segíti elő más fajok együttélését azzal, hogy a domináns versenyző előnyét csökkenti, így a gyengébb túlélhet. Ha azonban a kulcsfaj kihal, több gyenge vetélytárs is kipusztulhat, a versengő fajok csoportjából pedig csak a legerősebb maradhat fenn, mondta Jordán. Ezzel szemben a zászlóshajó-faj kihalása észrevétlen is maradhat. "Ezt sajnos nagyon nehéz előre biztosan állítani, de ezek a ritka sztárfajok általában már csak minimális mértékben befolyásolják az ökoszisztéma működését. Kivételt képeznek a cápák: majdnem minden fajuk a kihalás szélére sodródott már, mégis úgy tűnik, továbbra is rendkívül jelentős a szabályozó szerepük" - mondta.

A kulcsfaj sokszor egy adott élőhelyen, adott körülmények között számít kulcsfajnak. Ilyen például a tengerekben élő apró tengeri rák, a krill, amely számos élőlénynek jelent táplálékot. A giliszták előkészítik a talajt más fajok számára, és hasonló a szerepük a sivatagi csigáknak is. Környezetátalakító tevékenységükkel a harkályok is más fajoknak teremtenek élőhelyet.


Bár nem jellemző, azért vannak olyan természetvédelemben népszerű fajok, amelyek nagy ökológiai jelentőséggel bírnak, ilyen például a kanadai hód. "Jó lenne eljutni oda, hogy teljes legyen az átfedés. Ez azt jelentené, hogy a természetvédelem valóban a fontos fajokkal foglalkozik. Ettől nagyon távol állunk" - mondta Jordán. A szakember szerint a kulcsfajok védelme automatikusan sok más faj védelmét is jelenti, míg a zászlóshajó-fajok védelme esetleg csak azét az egy fajét. "Nem éppen optimális megoldás. Olyan, mintha a kulcsfaj védelme a szívsebész munkája lenne, a zászlóshajók védelme pedig a plasztikai sebészé" - tette hozzá.

Forrás: AFP
Óriáspanda

Jordán szerint csak a természetvédelmi szakemberek és a döntéshozók hozzáállásán múlik, hogy lehet-e egy kulcsfajból zászlóshajó-faj. Úgy véli, hogy ha már nem lesz több panda, gorilla és tigris, akkor talán elkezdenek majd foglalkozni a valóban fontos fajokkal, amelyek többségükben gerinctelenek, és amelyekre elmondása szerint manapság nehezen lehet kutatást alapozni. "Félreértés ne essék, nem drukkolok a pandák kihalásának. Arról van szó, hogy a pandát más okokból kell megvédenünk, mint egy tengeri gerinctelen rákot. Utóbbit azért, mert fontos az ökoszisztéma működése szempontjából. Előbbit viszont azért, mert szép, és mert buta és erkölcstelen dolog lenne végignézni, ahogy kipusztul" - mondta Jordán.

"Halottakról jót vagy semmit"

Egy faj kihalásának lényegében három lépcsőfoka van. Először ökológiai értelemben pusztul ki: az egyedei még jelen vannak, de már nincs igazán szerepük az erdő vagy a tó életében. Utána genetikai értelemben, amikor elveszti változatosságát, és csak idő kérdése, mikor romlik le a fennmaradó populációja. Végül populációbiológiai értelemben, amikor minden egyede elpusztul.

Jordán szerint sok faj már túl van az első két lépcsőfokon. "Egy állatkertben fenntartott pár tucat fős populáció megfelel egy lélegeztetőgépen életben tartott embernek. Ezeknek a természetes élőhelyükre történő visszatelepítését mindig ovációval fogadjuk, de ez általában csak látszólagos siker. Ezek a fajok már csak ritkán válnak az ökoszisztéma hosszú távú folyamatainak aktív résztvevőivé", mondta a biológus. Ugyanakkor sok faj valószínűleg eleve ritka, például egy trópusi őserdőben a nagyfokú sokféleség egyben azt is jelenti, hogy sok faj evolúciós stratégiája a ritkaság. Ezek a fajok persze rendkívül érzékenyek, sérülékenyek, de valószínűleg jól érzik így magukat.

Forrás: AFP
Jegesmedve

Jordán az [origo]-nak a gepárdok, tigrisek és jegesmedvék jövőjére vonatkozó kérdésére azt válaszolta: "Halottakról jót vagy semmit. Minden az időskálától függ. Az, hogy 10 vagy 50 évig élnek még, majdnem mindegy. Nem fogadnék rá, hogy hosszabb távon fennmaradnak." Sok kutató szerint ökológiai szempontból majdnem mindegy, hogy egy állatkertben fennmarad-e öt-tíz példány egy fajból vagy sem, tette hozzá.

A szakember szerint a fő különbség az ökológusok és a természetvédelmi programokban részt vevő szakemberek között, hogy más távon gondolkoznak. A fajvédelemmel foglalkozó kutatóknak egy sikeres visszatelepítés nagy siker, de ökológiai-evolúciós skálán mérve gyenge próbálkozás. "Gyermekeink helyett esetleg még unokáink is látni fognak egy fajt, ez valóban eredmény, én is örülök neki. Ökológusként viszont azt mondom, hogy sajnos mindez ökológiai szempontból teljesen mindegy. Inkább olyan fajokat kellene védeni, amelyek ma még nem veszélyeztetettek, de ha a jövőben oda kerülnek, száz másik is ki fog velük halni" - mondta.

A zászlósfajok ismertségére, kedveltségére ugyanakkor nagyon hatékony szemléletformáló természetvédelmi kampányokat lehet építeni. Ilyen kommunikációs kampányokat szervez már tíz éve az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) is. A kampányban részt vevő több száz vezető állatkert egyszerre üzen másfélszáz millió látogatójának egy-egy veszélyeztetett, a kipusztulás szélén álló állatfaj vagy eltűnőben lévő élőhely védelme érdekében. A tapasztalat az, hogy a kampány során akkor lehet a legtöbb embert bevonni az aktivitásokba, pénz- vagy aláírásgyűjtésbe, ha sokak által ismert, szerethető és történetet mesélő fajokra építhető a kampány fő üzenete. Akinek személyes élményei vannak az állatkertekben látható zászlósfajokról (orrszarvúról, gorilláról, tigrisről, stb.), az valószínűleg nem fog gorillamancsból készült hamutartót vásárolni. Így az állatkertek bemutató és egyben szemléletformáló tevékenysége csökkenti az ilyen termékek iránti keresletet, amely közvetlen természetvédelmi haszonnal jár. Emellett az állatkerti látogatók nyomást gyakorolhatnak a döntéshozókra, sőt adományokkal is jelentősen hozzá tudnak járulni az élőhelyen zajló természetvédelmi célú programok fenntartásához, így a fajok közvetlen védelméhez is.

"Nagyon fontos cél, hogy minél több embert érjünk el" - mondta az [origo]-nak Szabon Márta, a Fővárosi Állat- és Növénykert szakmai referense. "A különböző állatkertekben gyűjtött adományokat a programot irányító állatkerti szövetség előre megpályáztatott terepi programoknak, civil természetvédelmi szervezeteknek juttatja, amely szervezetek az így nyújtott támogatás miatt 2-3 évig még biztosan folytatni tudják a zászlósfajokkal együtt élő, de kevésbé kommunikálható fajok védelmét is, amelyek fennmaradása viszont ökológiai szempontból elengedhetetlen" - tette hozzá. Volt már kampány az atlanti esőerdők, a madagaszkári élővilág, a teknősök, az európai ragadozók, a kétéltűek és az orrszarvúak védelme érdekében is. A bozóthús kampány keretében 1,9 millió aláírást gyűjtöttek össze az Európai Parlamentnek benyújtott petícióhoz, amely így Európa történetének legnagyobb civil kezdeményezése volt. A tigriskampány egy éve alatt pedig 750 ezer eurót (mai árfolyamon mintegy 207 millió forintnak megfelelő összeget) sikerült összegyűjteni a természetben zajló tigrisvédelmi programok közvetlen támogatására.



KAPCSOLÓDÓ CIKK