Egy műanyag csöveket és léglökéseket használó szellemes kísérlet segített újrateremteni távoli őseink első hangjait.

Sok állat kommunikál hangokkal, de az embert minden állattól megkülönbözteti a nyelv változatossága. A hangképző szervek évmilliók folyamán lejátszódó változásai lehetővé teszik, hogy a hangok gazdag keverékét állítsuk elő. A változások egyike a hanghólyag elvesztése volt. Ez a léggömbszerű szerv segíti a főemlősöket a messze zengő hangok létrehozásában.

A hanghólyag az ember kivételével minden főemlősön megtalálható, az embereknél viszont elcsökevényesedett. A paleontológusok meg tudják határozni, mikor tűnt el ez a szerv az őseinknél, mivel ennek szövete egy vázrendszeri elemhez, az úgynevezett nyelvcsonti hólyaghoz (hyoidális bulla) kapcsolódik, amely hiányzik az embereknél. A "Lucy lányának" becézett Salemnek, egy 3,3 millió éve élt Australopithecus afarensis gyereknek még megvolt ez a csontképződménye, mire azonban a Homo heidelbergensis 600 ezer éve színre lépett, addigra már eltűnt a léghólyag.

Bart de Boer, az Amsterdami Egyetem kutatója egyedülálló kísérletet tervezett annak kiderítésére, hogy ez mennyire változtatta meg a kiadott hangot. Megformált műanyagcsövekből mesterséges hangképző szerveket készített. A rajtuk átpréselt levegő különböző magánhangzókat hozott létre. A modellek felében volt egy plusz kamra, amely a hanghólyagot utánozta.

Hallgasson meg néhány hangot (a, ö, i) hanghólyag nélkül és hanghólyaggal!

De Boer 22 embernek játszott le hangokat, és arra kérte őket, mondják meg, milyen hangot hallottak. Ha eltalálták, akkor újra lejátszotta a hangokat, csak ezúttal zajt kevert azokhoz, hogy nehezebb legyen felismerni a magánhangzókat. Azt tapasztalta, hogy a "hanghólyag" nélküli csöveket hallgató emberek sokkal több zaj mellett voltak képesek felismerni a hangokat, mint a másik csoport tagjai.

De Boer tanulmánya egyértelműen alátámasztja azt az elképzelést, mely szerint a kommunikációhoz szükséges összetett hangok kialakulását a hanghólyag elcsökevényesedése tette lehetővé, mondja Ann MacLarnon, a londoni Roehampton Egyetem kutatója. Több hang segítségével több információt lehet megosztani, ami javította a hanghólyag nélküli egyedek túlélési esélyeit a veszélyes világban.